141204. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimerizátumok előállítására
.2 141204. a) A folytonos fázis főtömegében diszpergált részecskék egyesítését. b) Tisztítási műveleteket, melyek célja, hogy ama kolloidos hatóanyagoknak mennyiségét, mely a polimerizátumszemcsékben jelen van vagy azokat körülveszi, elviselhető mértékre csökkentse. c) Szárítási. vagy egyéb szétválasztási müveleteket, a folytonos fázis ama maradékainak eltávolítása céljából,. melyeik a poiimerizátumnak a) alatt említett leválasztásánál abban visszamaradnak. Az oldatban történő polimerizálás eljárása abban van, hogy a monomer anyag polimerizálását az alatt haj tjük végre, míg a monomer anyag oldott állapotban van, mimellett iners fázisként oldószert alkalmazunk. A szerves peroxidból álló katalizátort ennél az eljárásnál is a monomer anyagban oldjuk fel, mielőtt azt az oldó fázisban eloszlatnánk. A polimerizátum leválasztását rendszerint úgy végzik, hogy a polimerizátumről az oldószert ledesztillálják. A tömbpolimerizáció olyan polnnerizáeiós rendszerben megy végbe, melynek alkatrészei a monomer anyagra és a katalizátorra illetve annak valamely oldatára korlátozódnak, noha rendszerint még lágyítószerek, töltőanyagok is lehetnek jelen. Az oldatban és emulzióban való polimerizálással ellentétben tömbpolimerizáció esetében nincs olyan anyag jelen, melyet a művelet befejezése után a polimerizált tömegtőr el kelnie választani. Általánosítva, azt mondhatjuk, hegy az emulziós módszert addíciós polimorizátumokbóí álló sajtolóporok előállítására szokás alkalmazni, míg az oldatban való polimerizálás lakkok, festékek és egyéb bevonóanyagok alkatrészeinek előállítására való. Mindeddig azonban sem az emulziós módszerrel, sem az oldási módszerrel kapott addíciós polimerizátumekat (sajtoltporokat, sajtológyöngyöket vagy golyócskákat) nem alkalmazták sikerrel olyan polimerizált lemezekké való feldolgozásra, melyeknek jó optikai tulajdonságaik vannak. A jó optikai tulajdonságokkal rendelkező gyakorlatilag ösz~ szes polimerizált lemezeket a tömbpolimerizálási módszerrel állítják elő. A tömbpolimerizációs módszer ama sajátos változatát, melyet jó optikai tulajdonságoklkai rendelkező lemezek előállítására használnak, néha öntési folyamatnak is nevezik. Kitekintve attól, hogy az emulziós módszer végcélja rendszerint poralakú polímerizátumok előállítása (mimellett ilyeneket könnyen kaphatunk, ha a polimerizálható anyagot valamely vele nem keverhető közegben diszpergáljuk) és hogy az oldási polimerizálás célja oly polimerizátum előállítása, mely egy oldó fázisban feloldható, mindkét ezen módszer értelme az, hogy a polimefizaciós hőmérséklet pontosabb szabályozására valók. A diszkontinuus fázis ill. a fázisként ható'oldószer hozza létre mindkét eljárásnál azt a termikus tehetetlenséget, melyen a pontosabb hőmérsékletszabályozás alapszik. Az ilyen fázisnak, mely a iömbDolimerizálásnál ilyen hőtehetetlenség fennállásáról gondoskodhatna, a hiánya az oka -an- . nak, hogy a tömbpolimerizációs eljárásnál a hőmérsékletszabályozás nehézségei oly rendkívül szembetűnőek. Az addíciós polimerizációkat általában nagy exoterm reakcióhők jellemzik, melyek a hőkicsérélődés ama csekély lehetőségeire való tekintettel, amelyeket gyantaszerű masszák biztosítanak, a hőmérsékletszabályozás nehézségeit a kritikusságig fokozzák. ' A legtöbb tömbpolimerizálásnál a hőkicserélődés problémáját az ezen hőkicserélődést közvetítő falakon át még az is tovább nehezíti, hogy az edények belsejében a viszonyok a folyékony monomer anyagoknak szilárd végtermékekké való átmenete következtében változnak. Hogy a hőmérsékletszabályozás problémája milyen súlyos, azt a legjobban a metakrilsavmetilészternek jó optikai tulajdonságokkal rendelkező lemezekké való tömbpolimerizálásánál lejátszódó folyamatok szemléltetik. Ama feltételeknek, melyek mellett ezt a polimerizálást foganatosítják, nem1 kielégítő szabályozása olyan lemezek képződéséhez vezet, melyekben hólyagok. örvényes zavarodások. vagy - ködszerű elhomályosodások vannak. Általánosan elismert tény, . hogy hólyagok vagy örvényes zavarodások előállása majdnem mindig arra vezethető vissza, hogy helyenként vagy általánosságban túl magas hőmérsékletek uralkodnak. A ködszerű elhomályosodások, melyek az átlátszatlanság jeleínségét idézik elő, a polimerizálásnál fellépő akár túl magas, akár túl alacsony hőmérsékletekkel függnek össze. E zavarosodások természetét '. tanulmányozó kutatásaim arra vezettek, hogy azok a polimerizátumnalk a monomerben való oldatából történő kicsapódására és/vagy "a polimerizátum akkora képződési sebességére vezethetők vissza, mely sebesség a polimernek a monomerben való feloldódási sebességét felülmúlja, minthogy a monomer az egész tömbpolimerizációs, foiya-, mat alatt oldó fázisként hat. A tömbpolimerizáció végtermékében: jelenlévő homályosodások vagy zavarosodások a monomerben jelenlévő olyan tisztátalanságokra is vezethetők vissza, melyek a monomerben oldhatók, a polimerben azonban oldhatatlanok és azzal nem keverednek. A monomert higító ilyen szennyezések a polimerizálás folytatódás sakor a monomer anyag fennmaradó! részének tekintélyes, molfrakcióivá válnak, és a változatlan monomer ama képességét illetőleg, hogy a polimert magában oldva felvegye, kritikus koncentrációkat is érhetnek el. A még fennmaradt monomer oldási kénességének ez a túllépése a polimer kicsapódásához és ezzel a polimerizációs termék átlátszatlanná, válásához vezet. Ezt az átlátszatlansági tulajdonságot alantiakban a végtermék zavarosodásának nevezzük. A ködszerű horaályosodás problémája la tömbpolimérizáiásnái'5 különösen ajkkor veszélyes, ha extrém nagy molekulasúlyú , poliitíérizátumok vannak jelén vagy ilyenek előállítására törekszünk. Ennek helytálló, volta belátható, ••-ha. figyelembe vesszük. • hogy valamely adott oldószerben egy vagy több anyag oldhat
