141178. lajstromszámú szabadalom • Rádióirányító berendezés

2 141178 fedi, ahol rendkvüli élesség jelentkezik és így a vevő készülék főleg ezt az energiát veszi, amint a repülőgép az irányító berendezéshez közele­dik. Így tehát az önműködő hangerőszabályo­zást a jelvevő készülékben ez a járulákos jel­energia, valamint a vezető jel eredményezi és . ilymódön a jelvevő készülékben az összerősítést nagyobb mértékben csökkenti és az a siklási út irányító berendezésének energiájával érhető el. Ezzel az irányító berendezés szomszédságában a lesiklás simábbá, illetve egyenletessé tehető, úgyhogy az előzőkben körvonalazott káros hatás nem, következik be. A találmányt részletesen a mellékelt rajz kap­csán ismertetjük. A mellékelt rajzoni az 1. ábra egyenlő jelekkel működő, találmány szerinti rádióirányító berendezés és hozzátar­tozó futópálya vázlatos alaprajza. A 2. ábra az előző ábra szerinti irányító beren­dezés és sugárzási alakzatok oldalnézete. A 3. ábra találmány szerinti berendezésnél hasz­nált vevő készülék reteszelő áramköre. A 4. ábra találmány szerinti berendezéssel elő­idézett hullámsávhatást szemlélteti. Az 1. ábra szerint a sikló pályához való rá­dióirányító berendezésnek 1 átvivő, illetve adó felszerelése van. Például olyan berendezést használhatunk, aminőt a 2,294.882. sz. észak­amerikai egyesült államokbeli szabadalom le­írása ismertet. Az irányító berendezés két 2, 3 sugárzási alakzatot eredményez, amelyeknél a vízszintes mezők eloszlása egymástól különbö­zik. A 2 alakzat például az első FI frekven­ciájú módosításokat, mint az f vivő frekvencia oldalsávját viszi át. A 3 alakzat ugyanazzal az f vivő frekvenciával az eltérő F2 frekvenciájú oldalsávot viszi át. Az 1 adó felszerelést a 4 leszállási futópálya egyik oldalán adott távol­ságban oly módon rendezzük el, hogy lényegi­leg hiperbolaalakú sikló pálya érhető el, amint azt az előzőkben említett szabadalmi leírás is­merteti. Ezeket az irányító sugárzási alakzato­kat a rajz szerint az 5 első antenna küldi ki, illetve viheti át. A rajz 2. ábrájából kitűnik, hogy a 2, 3 alakzatok egymást átlapolják, hogy merőleges síkban 6 vezető utat eredményezze­nek, amely fokozatosan a tajajhoz közeledik, a 4 futópálya ama szakaszának elérésekor, amely az irányító berendezés szomszédságában van. Ez az út élesebbé válik, amint a repülőgép az irányító berendezéshez közeledik, minthogy, a vivő energia itt erősebb. Ismeretes irányító berendezés vevő felszere­lését a 3. ábrában ábrázoltuk. Az irányító be­rendezéstől jövő energiát a 7 antenna veszi és annak egyenirányítása a 8 vevő felszerelésben megy végbe, amelynek önműködő erősítés-sza­bályozása vagy önműködő hangerőszabályo­zása van. A 8 vevő felszerelés kimenő áram­ikörében az FI, F2 frekvenciákat a 9, 10 elkülö­nítő szűrők elkülönítik egymástól, ami után azok a 11 mutató műszerhez jutnak, amely a vevő felszerelést vivő repülőgép pályájától való eltéréseket jelzi. A 12 mutató felfelé tér ki, ha az erőgép túl magasan van és lefelé tér ki, ha a repülőgép túl alacsonyan van. Nyilvánvaló, hogy amint a repülőgép az irányító berendezéshez közeledik, a 8 vevő felszerelésben végbemenő önműködő hangerőszabályozás a jelvevő felsze­relés erősítését és az FI, F2 jelek amplitúdóját csökkenteni igyekszik. A vivő frekvencia növe­lése azonban nem elégséges, kellő kiigazítás el­éréséhez, amely a .mutató műszer nagyfokú ér­zékenységét megakadályozná^, úgyhogy túlsza­bályozás valószínű, A találmány szerint az irányító berendezés 1 átvivő, illetve adó felszerelésében további 13 átvivő, illetve adó antennát rendezünk1 el, amely harmadik 14 sugárzási alakzatot ered­ményez. A 14 alakzat átvitelére aránylag kis­értékű, differenciálváltozással, illetve növeke­déssel eltérő f + A f rádiófrekveniciát haszná­lunk. A 13 sugárzó antennát továbbá úgy állít­juk be, hogy a 14 sugárzási alakzat iránya az irányító berendezés szomszédságában a 4 futó­pályán harántirányban megy át, miköris az főleg akkor hatályos, amikor a repülőgép az irányító berendezéshez közeledik, olyan frekvenciát használunk, amelyet a 8 vevőfelszerelés vehet. Következménye ennek, hogy a 8 vevő felszere­lésben végbemenő önműködő hangerőszabályo­zás nemcsak az irányító jelek energiájának ha­tására, hanem e! segédnyaláb járulékos energiá­jának hatására is működésbe jön. Ilymódön az Fi, F2 jelek erősítése csökken és a 11 mutató műszer nem válik olyan nagy mértékben! érzé­kennyé, amikor a repülőgép közeledik. -A 4. ábra szerint a vevő felszerelésben az f vivő frekvencia és a két Fi, F2 oldalsáv ener­giája jelentkezik. Járulékosan az f + A f és f kö­zött keletkező ütemfrekvenciák folytán más 15 oldalsávenergiák is jelentkeznek. Ez az oldal­sávenergia a vevő felszerelésben az önműködő hangerőszabályozás következtében! az FI és F2 frekvenciák összerősítését csökkenti. A segéd­nyaláb erőssége vezérelhető, hogy a jelek érté­kének kívánt fokú csökkentését biztosítsuk, amint a berendezést üzembehelyeztük. Nyilvánvaló, hogy a siklási út simává tétele különösen az -előzőikben ismertetett jellegű, sikló pályához való irányító berendezéseknél előnyös, ugyanezek az elvek azonban helymeghatározó vagy rádióterjedelmű irányító berendezéseknél is nehézség nélkül hasznosíthatók, ha a pályák nem kívánatos nagy mértékben élesek. Ezekben az esetekben lényegileg ugyanazokat az anten­naelrendezéseket és sugárzási alakzatokat használhatjuk, amelyeket az 1.—4. ábrák kap­csán ismertettünk. Nyilvánvaló, hogy az előzőkben körvonala­zott alapelvek a jelek hatásos erősítésének csök­kentésére is használhatók bármely adott övben csupán olyan járulékos vivő frekvencia átvite­lével, amely a jeleket vivő vivő-frekvenciától kis értékkel különbözik. Szabadalmi igénypontok: 1. Jelösszehasonlítással működő rádióirányító berendezés, amelynek egyenlő jelű öv létesítése végett olyan segédeszköze van, amely első rá­dió-frekvenciát két, különböző megkülönböztető

Next

/
Thumbnails
Contents