141175. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső és eljárás előállítására
2 141175. távolságba koaxiálisán, e rács fölé, illetve köré helyezhető. A 4—7. ábrák az előző ábrákon szemléltetett rácsök új gyártási eljárását mutatják; még pedig a 4. ábra a pálcákhoz szükséges hosszdarabok levágását, az 5. ábra a pálcák oldalsó nyúlványainak vagy könyökeinek kisajtolását, a 6. ábra kész pálcát és a 7. ábra harántirányú rácshuzalok felvitelét két ilyen pálcára. A 7. ábra világosan feltünteti a kisajtolt könyökök szerepét is, mely abból áll, hogy e könyökök határozzák meg a pálcákon az első harántirányú menet hosszmenti helyzetét. Az 1. ábra szerinti elektroncső 10 burkolata elektródaszereléket tartalmaz, mely áll: 11 katódból, metszetben ábrázolt, lapos ellipszis alakú 12 anódból, két 13, 14 rácsból és az elektródákat hordozó két 15, 16 szigetelő1 távtartóból. A csövön 17 külső érintkeződugaszok is vannak. A 13, 14 rácsoknak egy-egy pár 19 ill. 20 tartó oldalpálcájuk Van. Az 1—3. ábrákon a 13—14 rácsok menetmagasságát könnyebb ábrázolás kedvéért túloztuk. A találmány szerint a 19, 20 oldalpálcákon 18 könyököket alakítunk ki, melyek mindegyikének az oldalpálcákra merőleges felső és alsó felülete van (1. ábra). A 13, 14 rácsok első menete a 19, 20 ollalpálcapárok egy-egy pálcáján, a 18 könyökök alsó felületétől x távolságban kezdődik. A rácsok menetei a 11 katódhak egy és ugyanazon az oldalán kezdődnek és azok menetmagasságai egyenlők; A 18 könyökök alsó felülete a 16 szigetelő távtartónak- felső felületéhez ér. Minthogy a 16 távtartóinak ez a felülete sík, a 18 könyökök alsó felületei közös síkban fekszenek. Minthogy továbbá az x távolság a 13, 14-rácsok menetei kezdőpontjának is a távolsága a 18 könyökök alsó felületétől, ezek a kezdőpontok is közös síkban vannak. Minthogy végül a rácsok 'menetei e'gyenlő ehielkedésűek, ebből az következiik, hogy — amennyiben a 13, Í4 rácsokat úgy szereljük fel, hogy a 18 könyökök alsó felülete a 16 távtartó felső felületéhez ütközik — az egyik rács menetei fedésben vannak a másik rács meneteivel még pedig a katódtói az anód felé haladó elektronáram irányával lényegileg párhuzamos síkokbán. Az egyik rács meneteinek fedését egy és ugyanabban a szerkezetben egy vagy több további rács meneteivel, a találmány szerint, abban a mértékben érhetjük el, amennyire ezt valamilyen adott rácsszerkezet lehetővé teszi.. Ha sík rácsokat alkalmazunk, melyek egymáshoz képest egyenes vonalban eltoltak, akkor -ezek meneteinek fedése az elektronpálya irányával párhuzamos síkokban máris biztosítva van. Hal azonban a rácsok kresztmetszete köralak vagy elliptikus vagy lapos ellipszisalakú és a rácsok koncentrikusak, akkor nem valósítható meg több ilyen rács meneteinek kölcsönös fedése a rácsok egész hosszában, hacsak különleges fogásokat nem alkalmazunk, amilyen pl. egyes rácsok menetmagasságának módosítása a rács oldalsó tartópálcáinak közelében, annak a változásnak kiegyenlítésére, amelyét az említett rácsszerkezet idéz elő több rács meneteiben. Ha a találmány szerinti eljárást kör- vagy ellipszisalakú rácsoknál alkalmazzuk, akkor az egyik rács menetei a másik rács meneteit keresztezik. Ez á - keresztezés azonban nagyjából a két oldalpálca között, középen mutatkozik, ahol az elektronáram a legerősebb. A kereszteződő menetek hegyes szögben divergálnak, amint, az oldalpálcák felé közelednek. Ez az irányeitérés azonban aránylag csekély és éppen ott a legkisebb, ahol a menetek fedésére a legnagyobb' szükség van, a, legnagyobb pedig ott, ahol a fedés a legkevésbbé fontos. Leernyőzés céljára tehát a találmánynyal elért fedés bármilyen fajta rácshoz: jó. A találmány szerinti eljárásnál először a közös cső számára ä kívánt szárriú rácsot készítjük el. A 2. és a 3. ábra két ilyen rácsot szemléltet, mélyek keresztmetszete olyan aliakú,. hogy a 2. ábra szerinti keskenyebb rács a 3. ábra szerinti szélesebb rácsba helyezhető. A rajz tehát olyan keresztmetszetű rácsokat mutat, amelyek koncentrikusan rendezhetők el. Világos azonban, hogy a találmány ugyanolyan jól használható sík rácsokhoz vagy bármilyen keresztmetszetű rácsokhoz, amelyeknél a meneteket óldalpálcák tartják. A 2. és a 3. ábrán a rácsok hossztengelyére merőleges keresztmetszetek különbözősége ellenére az első menet kezdőpontjának az oldalpálcákon mért távolsága a 18 könyökök 21 alsó felületétől mindegyik rácsnál ugyanakkora (x). A 13 rács menetmagassága továbbá egyenlő a 14. rács menetmagasságával. A menetmagásság állandó • lehet, miként a 2, 3 ábrákon, de lehet változó is, pl. változó erősítési tényező esetén. A menetmagasság ilyen változásának azonban minden olyan rácsnál egyenlőnek kell lennie, amelyek meneteit fedésbe kell hozni. Amint a fentiékből világos, aí találmány fontos elemei a 18 könyökök, melyek megfelélő kiindulási alakzatot adnak a pálcákon annak a pontnak meghatározásához, ahonnan az első menet kezdődik. A feltüntetett példában ä 4. és az 5. ábrán szemléltetett műveletekkel több olyan rács-oldalpálcát készítünk, amelyek egyikét a 6. ábra mutatja. A 4. ábra szerint az,oÍ-dalpálcákát 32 huzalról Vágjuk le. A levágáshoz Használt két 33, 34 kést 35 rúd tartja egymástól a kellő távolságbán. Ilymódon egymás. Után több, egyenlő hosszú pálcát vághatunk le. Á levágott pálcákat ezután, az 5. ábra szerint: odorbán sajtoljuk, meiy célra 38 rúd révén összekötött, négyszögletes végű 36, 37 kölyüket használunk. A pálcákon kettő helyett egy könyököt >is. létesíthetünk, mely a találmány céljára éppúgy mégfeiel. A sajtolás alatt á rudat 39, 40 darabokkal rögzítjük és nem ábrázolt működtető szervekkel mozgatott 36, 3? kölyük révén a 41, 42 odorokba nyomjuk, melyek négyszögletes mélyedésének hossza a pálca átmérőjénél nagyobb, szélessége pedig a 36, 37 kölyük szélességével lényegileg* egyenlő. Ámbár az oldalpálcáknak a 4, 5 ábrákon feltüntetett levágása és saitolása azonos méreteiket eredményez, a pálcáknak ez a hasonlósága
