141164. lajstromszámú szabadalom • Lengő visszacsatolásos erősítő
141164. 5 tekercs csapolasával áll összeköttetésben, anódája pedig 66 ellenálláson és ehhez párhuzamosan kapcsolt 67 kondenzátoron, valamint 68 ellenálláson át ia +B* feszültségforráshoz csatlakozik. A 68 ellenállással további 69 kondenzátor áll összeköttetésben. A 60 cső szolgáltatta lengőfeszültség 70 kondenzátoron! át jut a 35 cső rácsához., A 35 rezgőcsővel még egy további csillapítóberendezés is össze van kötve, amely arra hivatott, hogy a cső csillapítását a lengési időszakhoz képest rövid időtartamokra megnövelje. Ez a berendezés csúcsegyenirányítóiként ható, kis impedanciájú 75 diódát tartalmaz, amelynek anódáját a 42 kondenzátor a rezonanciás 36— 39 körhöz csatlakoztatja, katódáját pedig 76 kondenzátor a lengőfeszültséget létesítő 60 csőhöz csatlakozó 68, 69 műhálózattal köti össze. A dióda katódája ezen felül a csúcsegyenirányítá.s előidézésére alkalmas 77 kondenzátorral és 78 ellenállással is összeköttetésben áll. A tetszőleges kivitelű 80 jelfeszüHségforrásból szármázó .megerősítendő feszültséget 81 kondenzátor juttatja a rezonanciás 36—39 körhöz. " Az erősítő működési módja a következő: Az impulzuskeltőként kapcsolt 60 csőből származó impulzusok a 66, 67 műhálózatban integrálódnak és ilymódon fűrészfogalakú lefolyású lengő feszültséget eredményeznek. A 60 cső . anódakörébe kapcsolt 68—69 műhálózat ugyanakkor lüktető feszültséget szolgáltat, amely egyrészt a 75 diódában egyenirányítódik, másrészt pedig a 66, 67 műhálózatból származó fűi észfogalakú feszültséggel együtt a 70 kondenzátoron át a 35 cső bernenőkörébe jut és a visszacsatolt rezgőkör vezetőképességének időszakosan ismétlődő változásait idézi elő. A visszacsatolt rezgőkör vezetőképességi jelleggörbéjének alapja egyrészt a 60 csővel léte> sített lengő feszültségtől és másrészt az erősítőnek a 75 diódával foganatosított időszakos csillapításától függ. A vezetőképességnek az egy-egy lengési T<? időszakon belül bekövetkező változásait az 5. ábra szemlélteti. A T0 és TP időszakok a 2. ábra szerinti, azonos, jelzésű időszakoknak felelnek meg. A U időpontban a visszacsatolt rezgőkör vezetőképességé. nek nagyon nagy pozitív értéke van, amely a t4 időpontig megmarad. A 68, 69 műhálózatból származó lüktetőfeszültségnek a 75 diódában végbemenő csúcsegyenirányítása a t3 —t 4 időszakban következik be, mikoris a dióda átbocsátó, állapotában van és nagymértékben csillapítólag hat a rezonanciás 36—39 körre. Ez a járulékos Csillapítás meggátolja az egyik lengési időszakban létesített rezgések átnyúlásat a következő lengési időszakba. A t3 —1 4 időszak végén, amikor a 75 dióda átbocsátó állapota megszűnik, a 66, 67 műhálózatból származó fűrészfogalakú feszültség határozza meg a visszacsatolt rezgőkör vezetőképességét, úgy hogy ez a lengési időszak hátralevő részében lineárisan változik a t4 időpontr ban adott pozitív értékéről legnagyobb negatív mértékére. Az említett fűrészfogalakú feszültség amplitúdója a lengőfeszültségforrás megfelelő kialakítása (következtében olyan nagyságú, hogy az a t5 időpont, amelyben a vezetőképesség zérussá válik, a lengési T<? időszak közepénél előbb következik be. Ennélfogva az a tB —1 6 időszak, amelyben a lengővisszacsatolásos erősítés végbemegy, aránylag naggyá válik úgy, hogy a vezetőképességi jelleggörbe lejtése nagyon kicsiny, ami az erősítőnek rendkívül nagy csúcsválasztékonyságát eredményezi. Minthogy ezen felül az egész lengővisszacsatolásos erősítés abban a t5 —1 6 időszakban megy végbe, amelyben a vezetőképesség zérusértékéből kiindulva lineárisan változik legnagyobb negatív értéke eléréséig, az erősítő általános választékonysága is nagyon jó. A t6 időpontot követő TP időszakban a vezetőképesség értéke gyakorlatilag zérus és a visszacsatolt rezgőkörbén létesült rezgéseknek ekkor van a legnagyobb amplitúdójuk, amely azonban kisebb az elméleti telítési amplitúdónál. Amint ugyanis a rezgések amplitúdója telítési értékének elérésére törekszik, átbocsátóvá válik a 41 korlátozódióda és meggátolja a' telítési amplitúdó elérését, mert a dióda egyenirányító hatása következtében a dióda 44—-47 terhelőkörében adódó feszültség egy része szabályozófeszültségként visszavezetődik a 35 rezgőcsőhöz. Ez a szabályozófeszültség a lengőviszszacsatolásos erősítés fokozódásakor nagyobbá válik és csökkenti az erősítést, az erősítés csökkenésekor pedig ugyancsak csökken és fokozza az erősítést. A szabályozófeszültség tehát stabilizálja az erősítést és a telítési érték alatti állandó értéken tartja a visszacsatolt rezgőkörben létesülő rezgések legnagyobb amplitúdóját. Ennélfogva a 35 rezgőcső vezérlőrácsának fe- • szültsége sohasem válhatiík pozitívvá a cső•. katód ájának feszültségéhez képest és így a rezgőcsőben nem jöhet létre rácsáram. Bár a visszacsatolt rezgőkörben gerjesztett rezgések legnagyobb emplitudója állandó, az ezzel az amplitúdóval rezgő rezgéseknek a Tp időtartama mindegyik lengési időszakban a megerősítendő feszültség modulációjától függően változik. Ha pl. amplitúdómodulációs feszültségről van szó és ennek amplitúdója valamelyik lengési időszakban az erősítő legnagyobb érzékenységének t5 időpontjában nagyobb, mint amilyen az előző lengési időszak ugyanez időpontjában volt, akkor a visszacsatolt rezgőkörben gerjesztett rezgések nagyobb amplitúdóval indulnak meg, mint előbb, tehát előbb érik el legnagyobb ampltudójukat és enjnélfogva a 1P időszak hosszabbá válik, mint előbb volt. A megerősítendő feszültség amplitúdójának csökkenésekor a fordított jelenség következik be. Így tehát annak az időszaknak a tíossza, amelyben a gerjesztett rezgéseknek a legnagyobb amplitúdójuk van, a megerősítendő feszültség modulációjától függően változik úgy, hogy a 41 dióda terhelőkörének 46, 47 műhálózatán a modulációtól függően változó feszültség adódik, amely a kisfrekvenciás 49 erősítőben megerősítve az 50 hangszóróhoz jut. Kisfrekvenciás
