141145. lajstromszámú szabadalom • Zsinórverő gép körkeresztmetszetű zsinórokhoz
4 141145. vivőberendezés, az 50 tapintóemelő és az 58 kikapcsológyurü segítségével a zsinórverogép .69 hajtómotora önműködően leállítható. A 128 húzóhenger kicserélésével az áru húzási sebességét megváltoztathatjuk. A 122 tartón van a 29 gyűjtő függőleges irányban elállítható 133 tartója. Az ehhez futó a, b fonalak könnyű áttekintés céljából a három 135 oszloppal tartott és egyben a forgó húzóberendezés védőszerkezetét is alkotó 134 ernyő fölött csúsznak. A forgó 18 hüvely tengelyében 136 üreges tengelyt vezetünk lefelé, mely a 137 felvevő kart és a 139 nemezbetéttel ellátott 138v motollát, valamint a 140 fékezőlemezt hordozza. A fékezőlemez és nemezbetét a föltekercselt zsinóráruval hajtott 138 motolla forgását lassítja olymódon, hogy az 1 asztallapban ágyazott billenő 141 kilincs a fékezőlemez kerületén lévő 142 kimetszésbe illeszkedik rugó hatására. A 136 üreges tengelyben ágyazott 143 görgőn át a lefelé húzott zsinórárut a forgó 137 fölvetőkar csévéli föl a lefékezett 138 motollára. A 136 üreges tengely 144 csapján 145 körhagyótárcsa van forgathatóan ágyazva, mely a gép hirtelen megállásánál a továbbforgó 138 motollát lefékezi. A föltekercselt zsinórárut a 139 motolla összenyomásával vesszük le, ekkor a zsinóráruköteg az 1 asztallapra esik és a 141 kilincs lecsappantása mellett oldalirányban kihúzható. A gép működésmódja a következő: A belső csévecsoportot a 69 motor a 118 szijhajtás és a 116 előtéttengely segítségévelhajtja, melynek 120 fogaskereke a 17 vezetőkerék külső, 121 fogaskoszorújával kapcsolódik és azt forgásba hozza. A 13 kettőskarban ágyazott és tengelyük körül lazán forgó két 15 fogaskerék a 9 keréktestet a 17 vezetőkerékhez viszonyítva ellenkező irányban forgatja. Az 5 főtestben ágyazott 20, 21 fogaskerekek segítségéve! a 25, 26 vezetőgyűrűk között forgó és a belső 28 csévéket hordozó 23 fogasívek ugyanolyan forgásirányban forognak, mint a 17 vezetőkerék. Amint a 2. ábrán látható, a 23 fogasívek ívhosszát olymódon méretezzük, hogy a mindenkori 23 fogasívvel állandóan két egymásután következő 21 fogaskerék kapcsolódik, aminek következtében egyenletes, megszakítás nélküli üzem létesül. A belső csévecsoporttal azonos irányban forog a 17 vezetőkerék és a 18 üreges hüvely segítségével :a húzóberendezés 123 állványa (a 29 gyűjtővel, 136 üregestengellyel és 137 fölvetőkarral együtt), mégpedig a belső csévecsoport fél szögsebességével. A 46 keresztcsévékből álló külső csévecsoport a zsinórverő folyamat alatt teljesen nyugalomban mariad és csak valamely kimaradt külső b fonál összekötése céljából hozzuk azt a 33 ' védőgyűrű forgatásával a kiszolgálási helyhez. A külső csévecsoporttal együtt a 35 fonáivezetőemelők sem végeznek keringő mozgást, hanem • csak szakaszosan sugárirányban lengenek ideoda a 37 görbepályának megfelelően. A 35 '"' vezetőemelővel á zsinórverőközponthoz sugárirányban vezetett fonalak a lefelé való lengésnél az 5 főtest sugárirányú résalakú 6 kimetszéseibe illeszkednek avégett, hogy a belső 28 csévéket afölött elmozogni engedjék. A zsinóráru kialakítása a 37 görbepálya alakjától függ, amely a 35 fonálvezetőemelőt vagy mindegyik 28 cséve áthaladása után, vagy pedig csak minden második cséve után befelé lendíti. A 122 állvány együttforgása következtében a 123 függőleges tengely 124 fogaskereke a helytálló 8 tartócsap 125 fogaskoszorúján legördül, emellett a 126, 127 csavarhajtás útján a 128 húzőhengerek forgásba jönnek és a 130 zsinórárut a gép tengelyében lefelé szállítják. A zsinóráru a 136 üreges tengelyen és a 143 vezetőgörgőn áthalad és a. 136 tengellyel helytállóan összekötött csőalakú 137 fölvetőkar a zsinórárut a lefékezett 138 motollára föltekercseli. A helytálló 46 keresztcsévék egyikéről lefutó tetszőleges külső fonál feszültségének csökkenésekor, vagypedig elszakadásakor a normális üzemben a külső fonállal az I. helyzetben tartott mozgó 55 vezetőszemet az 50 tapintóemelő 53 karja a II. helyzetbe süllyeszti (3. ábra). Egyidejűleg a tapintóemelő 51 karja az I. helyzetből a II. helyzetbe kerül és ezzel a két keringő 57 ütiköfcő körzetébe jut, míg az 52 kar az I. nyugalmi helyzetből II. helyzetbe mozog és az 58 kikapcsológyurü alsó oldalára támaszkodik anélkül, hogy arra hatást gyakorolna. Amint a két 57 ütköző egyike a II. helyzetben lévő 51 karra ütközik, az 50 tapintóemelő három 51, 52, 53 karjávai együtt a III. helyzetbe jut és ezáltal az 58 kikapcsolőgyűrűt ezen a helyen meghatározott mértékben felemeli, míg a gyűrű ellenkező oldalon lévő helye az 59 keret felső részén nyugodtan fekve marad. Az 58 kikapcsológyűrünek x távolsággal való felemelésénél, — amint a 4. ábrából látható', •— a 61', 63', 64', emelőrudak révén a 65 himba vége ugyancsak az x távolsággal lendül ki, mely a 65 himba közepén, tehát a 66 vonórúd csatlakozási pontjában ennek felével, vagyis x/2-vel egyenlő. Ezt a-mozgást a 66 vonórúd a 67 emelő segítségével közvetlenül a 69 hajtórríotör 68 villamoskapcsolöjára viszi át, aminek következtében ez azonnal kikapcsol. Ha a fonál a két csatlakozó 61, 61' kar között valamelyik kerületfél közepén szakad el, akkor az 58 kikapcsolőgyűrűt az 50 tapintóemelő 52 karja az x távolsággal emeli meg és a gyűrű az 59 keret felső részének ismét a szembenfekvő részén marad nyugvó állapotban, míg a X két 61, 61' kar mindegyike egyidejűleg 2 távoK sággal emelkedik fel. A két oldalt elrendezett 63, 63' és 64, 64' emelőrudak segítségével a 65 himba párhuzamos eltolódása következtébe« a • * • X 66 vonórúd ebben az esetben is y távolsággal tolódik el. x Ezt az 2 távolsággal való eltolódást, — mely a 69 hajtómotor tengelykapcsolónélküli kikapcsolásaira elegendő, — a 66 vonórúd csatlakozási pontján, a 65 himba közepén akkor is elérjük, ha a kikapcsológyűrűt kerületének tetszésszerinti helyén x távolsággal valamely 50
