141130. lajstromszámú szabadalom • Berendezés néhány centiméter hullámhosszúságú villamos rezgések keltésére szekundéremissziós elektródával ellátott villamos kisütőcső segélyével, valamint ilyen berendezés számára való kisütőcső

2 141130. áramnak az utóbbi feszültségével való változása szabja meg, míg nem túlságosan erős primer áram esetében a szekundéremisszió együtthatójának a feszültséggel való változása gyakorlatilag nem gyakorol befolyást. Az ismert berendezések esetében, melyeknél a primer elektronok közelítőleg merőlegesen csapódnak a szekundéremissziós elektródára, a szekundéremissziós elektróda feszültségének a primer áramra gyakorlatilag nincsen befolyása. A negatív belső ellenállás nagyságát a találmány szerinti berendezésnél az elektronnyaláb nyílásszöge is megszabja. Kb. 5°-os nyílásszög esettében (a nyaláb tengelye az anódával 45°-os szöget zár be) a szekundéremissziós elektródának az a feszültségtartománya, amelyben az anóda teljes primőráramat átveszi, az anóda és a szekundéremissziós elektróda közötti feszültségkülönbségnek közelítőleg egyhetedét teszi ki. Hogy az anód és szekundéremissziós elektróda között erős áramot kapjunk, a feszültséget akként választhatjuk, hogy a szekundéremissziő tényezője közelítőleg maximális értékű legyen. A hatásfok eleinte az átvevőszakasz nagyságával, azaz a nyaláb nyílásszögével növekedik. A negatív belső ellenállás azonban túlságosan nagy nyílásszög esetében olyan naggyá válik, hogy a hatásfok a kör ellenállásainak veszteségei következtében ismét csökken. A szekundéremissziós elektróda és anóda feszültségei közötti arányt gyakorlatilag az elektronnyaláb és anódasík közötti szög szinuszának négyzetével egyenlőnek választjuk és a két elektróda közötti távolságot ekkor a kívánt repülési (átfutási) idő szabja meg. Az előzőkben azt adtuk meg, hogy az elektronnyaláb tengelye és az anóda síkja közötti szög kb. 45°; ennek értékét azonban minden további nélkül 20° és 70° között is választhatjuk. Az elektronnyaláb nyílásszögét a katóda nagysága, az anódától való távolsága és az anóda és szekundéremissziós elektród közötti tér divergáló hatása határozza meg. Az anódára irányuló, kúpalakú nyaláb csúcsszögének 15—20°-os értékei esetében kitűnő eredményeket szolgáltat. A szekundér elektronok repülési (átfutási) idejének általában a keltendő rezgések V2 és IV2 periódusa között kell lennie, emellett a cső még folyamatosan oszcillál. így tehát feszültségváltoztatás nélkül nagy hullámkörzeten belül hangolhatunk. A találmány szerinti berendezés számára való cső legegyszerűbb foganatosítási alakja szerint csupán egy primer elektronnyalábot alkalmazunk. Ekkor az anódának és a szekundéremiszsziós elektródának többé-kevésbbé lapos korongok alakját adhatjuk, melyeket közvetlenül a cső üvegfalába forrasztunk úgy, hogy üregesterű rezonátorban vannak. A találmány szerinti berendezés számára, való cső egyik kedvező kiviteli alakja szerint két, a rendszertengely mindkét oldalán elrendezett katódát alkalmazunk és a szekundéremissziós elektródát két félre osztjuk, melyeknek mindegyike a két elektronnyaláb egyikével együttdolgozik. A szekundéremissziós elektróda két fele ebben az esetben két lapos csík alakjában a cső falán keresztülvezetett Lecher-vezeték görbített végeiből állhat. A cső ebben az esetben ellenütemben dolgozhat, aminek következtében a hatásfok igen naggyá válik. A találmány még részletesebben a rajzon látható foganatosítási példái kapcsán magyarázzuk meg; az 1. ábra egyetlen elektronnyalábbal dolgozó csövet, a 2. ábra pedig két elektronnyalábbal dolgozó és osztott szekundéremiszsziós elektródával ellátott csövet tüntet fel. Az 1. ábrán 1 a cső üvegfala, 2 réztárcsából álló anóda, 4 a szekundéremissziós elektróda, melynek áthajlított 5 része az anódától 1,5 mm távolságra, ennek 3 nyílásával szemközt van. Az üreges 6 katóda olyan elrendezésű, hogy az ebből kiinduló elektronnyaláb, amely az anódanyíláson át a szekundéremissziós elektróda 5 részére csapódik, az anódsíkkal kb. 45°-os szöget zárbe. A katóda és anóda előtt 7, illetve 8 nyalábolószerv helyezkedik el, amelyek közül az előbbit külön feszültségre kapcsolhatjuk. A csőfenék beforrasztott 9 bevezetődrótokat tartalmaz és a szekundéremissziós elektródára még 10 üvegfal van forrasztva, hogy a szekundéremissziós elektródát egyszerű módon hűlhessük folyadék segélyével. A ferdén beeső primérnyaláb további előnye az, hogy a szekundér elektronoknak két lapos lemez között lévő térben kell rhozogniok, úgyhogy a repülési (átfutási) időben jelentkező szóródás igen csekély. A 2. ábrán 11 a cső üvegfala, amely 19 nyílással ellátott 12 anódát tartalmaz. Az anódatengelytől oldalt két 13 és 14 katóda helyezkedik el akként, hogy a 19 nyílás közepét és a katódák közepeit összekötő egyenesek az anódtengellyel 45°-os szöget zárnak be. A két katóda előtt 15 és 16 nyalábolószervek és az anódianyílás előtt két 17 és 18 nyalábolószerv helyezkedik el, melyek tömör forgástestekként vannak kialakítva. A csőfalba két 20 és 21 csík van forrasztva, melyek az anódával párhuzamosan haladó részben végződnek. Az utóbbi rész céziumoxiddal van preparálva. A 13 katódából kilépő elektronok a szekundéremissziós elektróda 21 részére, a 14 katódából kilépő elektronok pedig a 20 szekundéremissziós elektródára csapódnak. Ha az anóda feszültsége 1400 V és a szekundéremissziós elektródáé 800 V, úgy a 3—5 cm-ig terjedő hullárnhosszkörzetben olyan hatásfokkal kelthetünk rezgéseket, amely 5 cm-es hullámhossz esetében közelítőleg 20 % -ot tesz ki. A cső méretei a cső mellett megadott milliméterléptékből adódnak. Szabadalmi igénypontok: ' 1. Berendezés néhány centiméter hullámhosszú villamos rezgések keltésére, amelynél a katódából kilépő elektronok az anóda egy vagy több nyílásán keresztül az utóbbival párhuzamos szekundéremissziós elektródiára csapódnak, azzal jellemezve, hogy ezek az elektronok egy vagy több csekély nyílásszögű nyalábbá vannak összpontosítva, melyeknek tengelyei az anóda síkjával kb. 45°-os szöget zárnak be és az anóda és szekundéremissziós elektróda fe-