141129. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolt elrendezés frekvenciában modulált rezgések vételére
2 UV 141129. 200-as tényezővel csökkentsük, airií több, mint tízszer jobb, mint amit a legjobb korlátozócsővel el lehet érni. Magasabb hangfrekvenciák esetén, amelyeknél általában kisebb csökkentési tényező elegendő, a kapcsolási elrendezés olyan lehet, hogy ez a csökkentési tényező közelítőleg fordított arányban csökken a hangfrekvenciával, amely esetben a kapcsolási elrendezés igen stabil lehet. Annak következtében, hogy az amplitúdó-moduláció jelentékenyen csökken, a frekvenciiadetektort egyfázisú detektorként is ki lehet alakítani ellenütemű detektor helyett, úgyhogy ekként egy dióda megtakarítódik. Az is lehetséges azonban, hogy egy diódát, az ellenütemű díetektor előnyeinek feladása nélkül takarítsunk meg. Ilyen kapcsolási elrendezésben, mely egyébként hasonló az 1. ábra szerintihez, a -2- cső kimenőkörében fellépő rezgések az 1. ábra szerinti -7- csatolótiranszformátorhoz hasonló -7- transzformátor útján az -5-amplitudó-detektorhoz jutnak, amelynek kimenőköréből a szabályozófeszültséget vesszük. A -8- bangolókondenzátorral együtt azonban ez a -7- csatolótranszformátor ugyanekkor a 7-8-9 diszkriminátor-műhálózat egyik rezgőkörét is alkotja, melynek frekvenciától függő fcimenőfeszültségét a -10- detektorral és a-11- simítószűrővel detektáljuk. A -7, 8- és -9- körök, illetve elemek úgy méretezhetek, hogy a középső frekvencia esetén a -11- szűrőn jelentkező feszültség egyenlő a -6- szűrőn jelentkező feszültséggel, úgyhogy e frekvenciánál a kisfrekvenciás fokozathoz vezetendő feszültség teljesen független a -2- cső kimenőkörében keltett rezgések amplitúdó-modulációjától. Nyilvánvaló, hogy az ellenütemű detektor tulajdlonságai fennmaradnak, ha a -12- kisfrekvenciás fokozathoz olyan feszültség jut, amely egyenlő a -11- simítőszíírőn jelentkező feszültség és az 5- detektor -6- kimenőfeszültségéből más módon kapott feszültség, pl. az -1- cső kimenőkörében jelentkező feszültség kisfrekvenciás összetevője különbségével. Az alábbiakban különböző rendszabályokat ismertetünk az 1. vagy 3. ábra szerinti kapcsolási elrendezések mellett még fennmaradó, nem kívánatos, amplitúdó-moduláció teljes kiegyenlítésére. A 4. ábra olyan módszert szemléltet, melynél a -2- csövet követő villamos kisütőcső erősítését az -1- csőben erősített szabályozófeszültség egy része szabályozza. Evégett a -2- cső kimenőkörében jelentkező rezgések, pl. a 8—9 diszkriminátor-műhálózaton át a -13- frekvenciaváltoztató detektorhoz vezetődnek. E cső két vezérlőrácsán fellépő közbensőfrekvenciás feszültségek olyan fáziskülönbséget mutatnak, mely első közelítésben arányos á detektálandó rezgések frekvencia-eltérésével és amely pl. a középső frekvencia esetén 90°-kal egyenlő. E . cső anódkörében ennek következtében a nagyfrekvenciás összetevők mellett kisfrekvenciás feszültség is fellép, melynek értéke arányos a detektálandó rezgések frekvencia-eltérésével és amplitúdójával és amely ezenfelül a két vezérl&rács előfeszültségétől is függ. Ezt az előfeszültséget a 20—21 potenció<méteren megosztott, az -1- cső kimenőkörében jelentkező, kisfrekvenciás szabályozófeszültség határozza meg. A frekvencia változtató -13- detektorhoz vezetett rezgések amplitúdójában mutatkozó, csekély növekedés ennélfogva, a -13- cső rácsai negatív előfeszültségének arányos növekedéséhez vezet, úgyhogy helyes méretezés esetén, az anódfeszültség kisfrekvenciás összetevője független az amplitúdó" említett növekedésétől. A közbensőfrekvenciás rezgések elnyomása végett a -14-kondenzátor van elrendezve, mely a közbensőfrekvenciás rezgések frekvenciája szempontjából csekély impedanciát, míg a kisfrekvenciás szabályozófeszültség szempontjából nagy impedanciát alkot. Az 1. és 3. ábrák szerinti kapcsolási elrendezésekkel kapcsolatban használható, további kiegyenlítési módszert szemléltet az 5. ábra, ahol az -5- detektorhoz az amplitúdóban igen csekély mértékben modulált és a -7- transzformátor útján hozávezetett feszültségen kívül, pl. az -1-cső kimenőkörében jelentkező és aránylag nagy amplitúdó-modulációt mutató feszültség egy részét is hozzávezetjük. Evégett a kapcsolási elrendezésben az -1- cső kimenőkörébe tartozó -15- transzformátor szekundértekercse a -7-transzformátornak az -5- detektor bemenőkörébe iktatott szekundértekercsével sorba van kapcsolva. A kiegyenlítési módszer egy változatánál a -15- transzformátor szekundértekercsén fellépő feszültség egyenirányítás után a -6- szűrőn fellépő feszültséggel sorba van kapcsolva. Általában azonban ez a módszer nem vezet eredményre, mert az elsőnek említett feszültség túl kicsiny arra, hogy egyenirányíttassék. Egy harmadik kiegyenlítési módszer, mely az 1: és 3. ábra szerinti kapcsolási elrendezésekhez ugyancsak alkalmazható, abban van, hogy, a -4- frekvenciadetektorhoz a -2- cső kimenőkörében fellépő feszültség mellett az -l-.cső kimenőkörében fellépő feszültség egy részét is hozzávezetjük, olymódon, hogy e két feszültség nem kívánatos amplitudó-midulációí semlegesítsék egymást. Evégett pl. az 1. ábra szerinti -1-cső anódája a -16- ellenállás útján a -4- frekvenciadetektor bemenőkörével van összekötve, míg a -2- cső anódája a -17- ellenállás útján van ezzel a bemenőkörrel összekötve. A találmány nincs korlátozva a fentebb1 megadott példákra. így az -1- és -2- csövek, pl. az első keverőfokozat, illetőleg a közbensőfrekvenciás erősítő szerepét tölthetik be. Ezenfelül az sem szükséges, hogy a szabályozófeszültség a szabályozócső meredekségét változtassa. így pl. a szabályozás úgy is foganatosítható, hogy a szabályozócső szabályozott vezérlőrácsa rácsáramot vezessen, úgyhogy a cső erősítése ennek következtében változzék. Bár a hozzávezetett szabályozófeszültség a -2- cső kimenőkörében fellépő rezgések kisfrekvenciás amplitudóváltozásainak elnyomására vezet, általában nem nyomja el a nagyon lassú amplitudóváltozásokat, úgyhogy erre a célra külön önműködő hangerőszabályozás is szüksé-É
