141054. lajstromszámú szabadalom • Elektrolitos polírozó és oxidáló eljárás
2 141054. riailag legalább 100%-os feleslegben alkalmazzuk. A találmány szerint alkalmazott elektrolitnak robbanási vagy más, az üzem biztonságát veszélyeztető hatása nincsen. A kezelők egészségének* megóvása érdekében az elektrolitból felszálló gőzök elszívással történő eltávolításáról a szokásos, módon gondoskodni kell. Az elektrolit ehasználódása és kimerülése úgyszólván jelentéktelen mérvű, úgyhogy a szokásos kimerülés arányában, főként a foszforsavat és krómtrioxidot kell időközönként pótolni és a fürdőben lerakódott szennyeződések (salak) eltávolítása céljából a fürdőt csak hosszabb időközökben (pl. havonta) szükséges megszűrni. A találmányt lényegében és részleteiben az eljárás .példaképem foganatosításának alábbi leírása ismerteti. A polírozandó tárgyakat tisztítás és zsírtalanítás végett, de mechanikai előkezelés nélkül a szokásos pácolási műveletnek vetjük alá, így pl. 10%-os nátrium hidroxid vizes oldatában, a tárgyak felületi durvaságához képest legfeljebb 1 percig pácoljuk, majd folyóvízben leöblítjük. Ezután az esetleg még visszamaradt szennyeződések biztonságos eltávolítására, a munkadarabok nehezen hozzáférhető részein (pl. mélyedésekben, sarkokban stb.) visszamaradható lúgos maradék közömbösítése céljából, fehérre oxidálás stb. végett a munkadarabokat 1 : 1 arányú salétromsav-víz keverékbe 1 percig terjedő időtartamig bemártjuk és utána alaposan — célszerűen folyóvízben — leöblítjük. • A pácolással ily módon megtisztított tárgyakat a találmány szerinti elektrolitom polírozó — és oxidáló (eloxáló) eljárás foganatosítására az alábbi összetételű elektrolitot tartalmazó fürdőbe helyezzük: 32.2 súly % foszforsav 27.5 „ „ kénsav 4.7 ,, ,, krómtrioxid 23.7 „ „ glicerin 1.6 „ ,. egyéb organikus alkohol, a maradék víz. A fürdő hőmérsékletét 80—110° C hőfokhatárok között tartjuk. A kezdeti hőfok elérésére a fürdőt felemelegítjük és minthogy a fürdő hőfoka az eljárás alatt emelkedik, a tapasztalat szerint kedvező fenti hőfokhatárok fenntartása céliából a fürdőt időnként vagy folyamatosan hűtjük. A fürdőt levegőbefúvással vagy más módon, pl. keveréssel keringésben tartjuk. A fenti fürdőben a tárgyakat anódként bekapcsolva 40—50 Atnp./dm2 áramsűrűség alkalmazásával, felületük durvaságától függően 0.2—10 percig polírozzuk, majd az áram átkapcsolásával az áramsűrűséget 5—10 Amp'./ dm2-re csökkentve, 0.3—4 percig folytatjuk a munkadarabok eloxálását. A kezdeti, vagyis az elektrocsiszolás alatti feszültség 20—2A V, majd' az áramsűrűség csökkentésével, vagyis az eloxálás tartamára a feszültséget 12—14 Voltra csökkentjük. Katóda gyanánt ólomlemezt használunk, mely mindenkor a kezelésnek alávetett tárgyak nagyságához igazodik. Az elektrolitból kivett tárgy magas fényű és erősen eloxált felülettel rendelkezik, amely ezen színtelen (természetes színű) kivitelben is használható, miután azt még alaposan leöblítjük, majd szokásos módon 1 percig forró vízbe helyezzük és utána megszárítjuk. A találmány szerinti eljárással kapott elektrocsiszolt és eloxált felület. szerves festékekkei vagy szervetlen színezőszerekkel való kezelésre vagy hasonló és egyéb utókezelésekre, is alkalmas, amelyek az aluminium oxidbevonatain eddig is szokásosak voltak. így színezhető a kapott felület a szokásos aluminium eloxáló színező eljárással, festékfürdőbe mártással stb. A színezést követőícg a tárgyakat vízben alaposan leöblítjük, majd befejezésként az eloxálás után szokásos és fent már említett melegvizes kezelés és szárítás következik. A találmány szerinti eljárással, mint említettük, mindenféle aluminium — vagy magnézium - alapanyagú ötvözetből készült tárgy eredményesen kezelhető és annak révén — anélkül, hogy előzőleg vagy közben bármiféle mechanikai kezelést (csiszolást, polirozást) alkalmaznánk .— korrózió- és kopásálló, sima, magasfényű felületet kapunk. Az ilyen felületet megvizsgálva, megállapítottuk, hogy elektromos átütőképessége 110—500 V közötti, fényvisszaverőképessége pedig felülmúlja a mechanikai eszközökkel csiszolt felületekét. A találmány hasznosítja azt a felismerést, mely szerint tömény elektrolitbán bizonyos hőmérsékleti és áramsűrűséghatárok között az anodikus oxidálásnak alávetett fém felületének kiemelkedő részei az áram csúcshatásának eredményekénen az elektrolitben leoldódnak és sima felület keletkezik, amelv már nemcsak a leoldott felületen, hanem a kiemelkedő részek közötti és a leoldásnak alá nem vetett felületi részeken is oxidréteggel van ellátva. A találmány szerint ezen felismeréssel kapcsolatban oly elektrolitot és eljárást alkalmazunk, amelynek révén az anodikus oxidációnak alávetett felület kifogástalan simaságú, nagy fényvisszaverőképességű lesz, a rajta képződött védő oxidhártya pedig az elektrolitból való kiemelés nélkül, csupán az áramsűrűség változtatásával folyamatos anodikus oxidációs kezeléssel (eloxáiással) még tovább növelhető. A találmány szerint tehát ugyanazon fürdőben együttesen végezhető el az elektrocsiszolás és közbeiktatott áramsűrűségváltoztatás mellett az eloxálás is. Bár az egyenáram előnvösebb, a találmány azonban nincs arra korlátozva. Egyenáram esetén katódaként más olv anyag is használható, amelyet az elektrolit nem támad meg. Váltakozó áram esetén katódaként is a munkadarabok kapcsolhatók be. A találmány szerinti eljárás igen nagy előnye, hogv úgyszólván az eddigi eloxáló eliárások meglévő berendezésével és üzemköltségével és csak jelentéktelen idő- és áramfelhasználási többlettel megvalósítja az eloxálás mellett a
