141044. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektromos talaj-mélykutatásra
1411/44. 3 lyása minden áramfordításnál ugyanaz marad, az alsó B, D stb. szakaszok eltolását az egész regisztrált diagrammra kiterjeszthetjük. Abban az, egyébként igen ritka esetben, ha a tellurites áramok a diagramm egész felvételi ideje alatt annyira gyorsan és szabálytalanul változnának, hogy nem tartalmaz az analizálást megkönnyítő csillápodottabb szakaszokat, mégis felhasználhatjuk a diagrammot a találmány szerinti célra, ha az^ áramváltások tökéletesen szabályosan ismétlődnek. E célból egyszerűen a változásoknak úgy a pozitív, mint a negatív oldali középértékeit állapítjuk meg. így különösen a A V2 középértékét határozhatjuk meg, amely ekkor a keresett érték lesz. Bármiképpen áll is a helyzet, a leggyakoribb esetben a regisztrált 10 görbéről a -11- görbét és a -12- görbét próbálgatással származtatjuk le úgy, hogy ezen utóbbi két görbe, összege a felvetet -10- görbét adja. Figyelembe kell vennünk, hogy a -12- görbén a skin-hatás váltakozva pozitív és negatív, de egymás között egyenlő -ult u 2 , u 3 - szabálytalanságokat hoz létre. A -12- görbe alsó B, D stb. szakaszainak -xmagassági eltolódása a keresett A V2 érték kétszeresét adja. Ebből ismert képletek alapján a -2, 3- és -7, 8- elektródák közötti távolság függvényeként kiszámíthatjuk a talaj látszólagos ellenállását. A A V2 nagyságának lemérésével a A Vi tellurites áramok -11- görbéjének eredeti alakját kaphatjuk meg. Ennek alapján ©zen áramokat ismert módszerekkel határozhatjuk meg. E célra egyetlen mérőműszer helyett egy mozgó és egy álló< mérőműszert kell használnunk, melyeknek feljegyzéseivel összehasonlíthatjuk egyrészről a -7, 8- elktródák között és másrészről egy célszerűen elhelyezett második összehasonító mérővonalnak végelektródái között mért potenciálkülönbségek görbéit. E célból elegendő a fent leírt módon leszármaztatni azokat a görbéket, amelyeket kaptunk volna anélkül, hogy a -2- és -3- elektródák közé periodikusan megfordított áramot vezetnénk. Ezen görbék összehasonlításából már ismert módon következtethetünk a talaj mélyebb ré-. regeinek szerkezetére. összehasonlítván a tellurites áramok alapján kiszámított ellenállásokat a bevezetett árammal megállapított ellenállásokkal, a talaj szerkezetét különböző mélységekben megállapíthatjuk. Magától értetődik, hogy a fent leírt eljárás sokféleképpen módosítható anélkül, hogy a találmány körét elhagynók. így pl. ha egy ideig a fent leírt módon vettük fel a diagrammot, egy ideig megszüntethetjük az áramot az A—B vonalban és ezalatt egyedül a tellurites áramokat vesszük fel a 7-8 elektródák és az összehasonlító mérővonal végelektródái között, hogy az első diagrammot a tellurites áramoknak a skin-hatás okozta szabálytalanságoktól megszabadított görbéivel hasonlítsuk össze. Az elektródákat a talaj felszínén tetszőleges módion helyezhetjük el. Ha a: mérőelektródákat az árambevezető elektródák közé helyezzük, a találmány szerint a mérőáramkört a mindenkori irányváltáskor bizonyos ideig megszakíthatjuk, hogy a diagrammból az átváltás időpontjában keletkező túlzott amplitúdójú és a skin-hatásnak tulajdonítható hegyeket kiküszöböljük. A 7—8 elektródákkal és az összehasonlító mérővonal végelektródáival felvett görbék összehasonlítását arra is felhasználhatjuk, hogy az áramváltások pontos időpontjait pontosan meghatározhassuk az esetben, ha az összehasonlító mérővonal végelektródáinak helyzete az árambevezető elektródák helyzetéhez viszonyítva a szóbanforgó pillanatok közvetlen megállapítását az összehasonlító végelektródáival felvett görbén kevésbé szabatosan engedné meg. mint a 7—8 elektródákkal felvett diagrammon. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás elektromos talaj-mélykutatásra, melyre jellemző, hogy a talajon elhelyezett két elektródán keresztül a talajba vezetett egyenáramot néhány másodperctől néhány percig terjedő, sőt esetleg néhány órát is meghaladó időközökben reverzáljuík (megfordítjuk) és egyidejűleg egy vagy több helyen elrendezett mérőelektródapárok között a fellépő potenciálkülönbséget akkora időtartam alatt regisztráljuk, amely az áramirányváltozáisokat magában foglalja, végül az így felvett diagrammot elemezzük. 2. Berendezés az 1. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítására, amely egyrészről két árambevezető elektródával áramirányváltó kapcsolószerkezeten keresztül összekötött egyenáramú áramforrásból áll, amelynek áramirányváltója az áramot megszabott időközökben megfordítja, másrészről pedig megfelelően elhelyezett mérőelektródapárokkal kapcsolt" egy vagy több regisztrálóműszert tartalmaz. 3. A 2. igénypontban meghatározott berendezés megoldási alakja, amelyre jellemző, hoev a regisztrálókészülékek rezonanciás mérőműszerekből, pl. galvanométerekből állanak, amelyeknek periódusa az áramfordítások periódusával ecvenlő és oszcillografikus, kis időkonstansu mérőműszerekkel kapcsolhatók párhuzamosan. 4. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módia. amelyben a mérőáramkör vagy áramkörök a. földbe táplált áramkör minden áramirányváltásakor az irányváltás periódusánál rövidebb időtartamra megszakíttatnak. 1 rajzlap-melléklett*!
