141033. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd testek előállítására rostos növényi anyagokból, illetve növényi anyaghulladékokból, különösen cellulóz- és lignintartalmú hulladékokból
141033. 3 lamos szigetelőképességre szükség, kötőanyag* ként pl. enyvet is alkalmazhatunk, melyet adott esetben ammoniumfoszfáttal és foszforsavval, valamint bórsavval keverhetünk, az anyag éghetőségének csökkentése céljából. Ilyen vizes fázisban alkalmazott kötőszer használata esetén az elásványosított rostanyagot nem kell teljesen megszárítani, hanem azt pl. a kollerjáratban és/vagy keverőműben az ásványosítószerekkel összekeverve egyidejűleg a kötőanyaggal is elegyíthetjük, mikor is az ásványosodási folyamat és a megkötés egyetlen munkamenetben és egyetlen hevítési művelettel is végbemehet. Bizonyos esetekben kötőanyagként maguk az elásványosítószerek is felhasználhatók egyéb kötőanyagok mellett vagy azok nélkül. Amennyiben villamos szempontból magasabb értékű anyagot kívánunk előállítani, a száraz, elásványosított rostanyag kötőanyagként célszerűen ugyancsak jó szigetelőképességű anyagokat alkalmazunk. Ezek közül figyelembe jönnek elsősorban a természetes és mesterséges gyanták, különösen a keményíthető vagy keményedő ígyanták, másmilyen polimerizált vagy polimerizálódó, polikondenzált vagy polikondenzálható, valamint vulkanizálható kötőanyagok is. Kifogástalanul jó eredményeket lehet elérni néhány százalék pl. kb. 10—15% bakelitműgyanta hozzáadásával. Bizonyos célokra jól megfelelő kötőanyagként és/vagy impregnáló anyagként bitument, földviaszt, ásványi szurkot vagy közönséges szurkot, kátrányt, valamint más hőképlékeny anyagokat is sikerrel alkalmazhatunk. Az alkalmazandó kötőanyag mennyisége egyrészt ez elásványosított rostanyag, másrészt az alkalmazott kötőanyag fizikai állapotától függ. A kötőanyag ugyanis az elásványosított rostanyag felületén tapad meg s így minél nagyobb a súlyegységre eső felület, annál nagyobb menynyiségű kötőanyagra van szükség. A felület fizikai tulajdonságai ugyancsak befolyásolják a kötőanyag mennyiségét. így csekély mérvű felületi érdesség esetén kisebb mennyiségű kötőanyaggal is kijöhetünk, nagyobb mérvű felületi érdesség ezzel szemben a kötőanyagszükséglet növekedésével is járhat. Sajtolóporok alkalmazása esetén a sajtolópor finomsága kedvezően befolyásolja a sajtolóporszükségletet. A hatásos kötéshez ugyanis a megkötendő anyag felületén való hatásos tapadás szükséges, míg1 az összekötendő részek között a kötőanyag mennyisége (vastagsága) a termék rugalmasságát és szívósságát kisebb mértékben ugyan befolyásolja, szilárdságát azonban nem növeli. Mivel a minimális köztes rétegvastagság finom sajtolópor alkalmazása esetén kisebb, a kívánt tulajdonságok eléréséhez elegendő kötőanyagszükséglet ebben az esetben kisebb1 lehet. Ugyancsak kedvező lehet a kötés szempontjából az is, ha a sajtoláskor a kötőanyag hígfolyós állapotban van, úgyhogy sajtoláskor az elásványosított rostanyagrészecskék közül —• kisvastagságú réteg hátrahagvásával — kiszorul. Ilyen hígfolyós vagy a sajtoláskor hígfolyóssá váló kötőanyagok alkalmazása esetén az elásványosítoítt rostanyag' felületén a kötőanyaggal impregnálódik, ami a késztermék minőségét előnyösen befolyásolja és bizonyos esetekben kívánatos. A sajtoláshoz alkalmazott nyomás előnyösen 5—60 kg/cm2 közötti, pl. 10—25 kg/cm 2 körüli lehet. Általában a laza íűrészporjellegű masszát célszerű térfogatának tört-, előnyösen Ys—Vsrészére összesajtolni. Lemezkészítésnél, hőhatással keményített kötőanyag alkalmazása esetén, célszerűen mindkét oldalt hevített sajtolólemzeket és/vagy hengereket alkalmazunk. A sajtolási idő nagyságrendje! 1 perc/mm vastagság, olyan hidraulikus sajtóban való sajtolás esetén, melynek mindkét lapja fűtött. A találmány szerinti eljárás kiválóan alkalmas színezett lemezek vagy alaktesteik előállítására is. Ezzel kapcsolatban azt találtam, hogy igen tekintélyes festőanyagmegtakarítást érhetünk el, ha a festési műveletet a rostanyag elásványosítása előtt, vagy annak során foganatosítjuk, így pl. olcsó ásványi pigmenseket keverhetünk az elásványosító szerekhez, melyek az elásványosításban maguk is résztvehetnek. Ilymód'on a festőanyag tökéletesen és biztosan tapad a rostanyaghoz és arról a kész termék felületére ható felületi hatásokkal nem oldható le. A festőanyagnak — ha savas kezelésről van szó —• savállónak és az alkalmazott hőmérsékletre tekintettel hőállónak kell lennie. Igen kedvezőtlen körülmények között alkalmazott termék esetén előnyös lehet kis — pl. néhány ezrelék mennyiségű — gombaöloszeír, pl. szublimát, vagy más higany- vagy rezsó hozzáadása is. Az alantiakban a találmányt néhány példa kapcsán még részletesebben ismertetem, annak hangsúlyozása mellett, hogy a szakértőik e példák keretein belül vagy azokon kívül, de a találmány alapgondolatain elindulva, a fentismertetett rendszabályok kellő kombinálásával, melyeket az adott eset körülményei érteleimszerűen meghatároznak, számos módosítást tehetnek anélkül, hogy az alanti igénypontokban meghatározott oltalmi körből kilépnének. /. példa. Fűrészport vagy egyéb fahullaidékanyagot 2% nátriumfluoridot és 5% szublimátot tartalmazó 10%-os mésztejjel kezelünk (ahol is a nátriumfluorid és szublimát %-os értékei a mésztejre vonatkoztatott súlyszázalékok). A kiindulási anyag vákuum és nyomás alkalmazása mellett kb. 20 súlyszázalékot vesz fel az említett kezelőfolyadékból. Ha a; végterméket; meg kívánjuk festeni, az említett kezelőfolyadékot a festőanyagokkal vagy pigmensekkel keverhetjük. A második kezelési művelet során a nyersanyagot valamely kovasav vagy kovasavszármazéik 5— 10%-os oldatával, vagy pl. szilioiumfluorhiidrogénsawal kezeljük, még pedig hő és nyomás, valamint adott esetben katalizáló hatású anyagok alkalmazása mellett, amikor is pl. az utóbbi említett savat gőzalakban is alkalmazhatjuk. Az alkalmazott hőfok lényegesen befolyásolja az elásványosítási mélységet, valamint
