141022. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a mezőgazdaságban használatos beporozási módszerek javítására

141022. 3 A porozószer villamossá tétele igen előnyös, mert hozzájárul ahhoz, hogy azok a porfelhal­mozódások, amelyek, minthogy nem alkalma­zunk a keverésre ventillátorokat, képződni haj­lamosak, elektrosztatikus kisülésekkel eloszol­janak. A porozószer villamossá tételét elvben egyet­len vízszintesen kifeszített, feszültség alatt álló szállal érhetjük el, amelynek helyzete úgy1 van meghatározva, hogy a porozószer esés közben a száltól csekély távolságban haladjon el, aimint ez a 6. ábrán van feltüntetve. Ebben az esetben is használhatunk hálózatot, úgy, mint az előbbi foganatosítási alaknál. Ha sorban nevelt cserjéket vagy bokrokat kívánunk kezelni, amilyenek a szőlő, gyümölcs­fák, stb., úgy e célra kerekekre szerelt bepo­rozókészülékeket szokás használni, amelyek egyszerre két sorozatot kezelnek, vagyis pon­tosabban: két egymásután következő sor felü­letét. A port hátrafelé szórjuk, a beporozókészü­léktől jobbra és balra (7. ábra) két ferde sugár­ban. A villamozást feszültség alatt álló szálakkal érhetjük el, úgy mint az előbbi esetben, mikor is a szálak függőlegesen vannak elrendezve és a beporozandó növényektől néhány deciméter távolságban kell elhaladniok.. Használhatunk feszültség alatt álló fujtató­csöveket, amilyeneket a továbbiakban fogunk ismertetni. Ezek a csövek különleges módon arra vannak kiképezve, hogy hordozható készü­lékekben legyenek használhatók és előnyük, hogy a csövet kézben tartva, tetszés szerint irányíthatjuk a kezelendő növényekre. A villa­mozás két módon történhet: 1. A feszültség alá helyezett fujtatócsövet a csőalakú, szigetelő 10 nyél hordja, amely egy­szersmind a porozószerrel terhelt légáram veze­tésére való (8. ábra). A fujtatócsőnek feszült­ség alá helyezése az igen jól szigetelt // veze­tékkel történik, amely a szigetelő cső belsejé­ben lehet elrendezve. e A 12 cső úgy van kialakítva, hogy elősegítse a kiáramlást, ami a porozószer villiamossä téte­lét és a fujtatócső és a beporozandó tárgy kö­zött villamos mező létesülését biztosítja. A fujtatócső egyszerű kiképzési alakja há­romszögalakú lemez, amelyre a porozószer­sugár rácsapódik. A háromszögnek a növény­zet felé irányított oldala fűrészfogaíkká! van ki­alakítva, hogy a kiáramlást megkönnyítse (9. ábra). Különböző alakú fujtatócsöveket alkalmazha­tunk, például olyat, amely egy vagy több 13 csúccsal van megtűzdelve (10. és 11. ábra). A 12. ábrán olyan 12 fujtatócső van feltün­tetve, amelynek 13' csavaros része alkalmas arra, hogy a porozószer eloszlását a levegő­sugár csillapításával biztosítsa. 2. Ha a beporozást oly módon foganatosítjuk, hogy a porozószert aránylag nagy felületre oszlatjuk el, előnyös lehet a kiáramlást nem csupán a fujtatócső kerülete menetében elő­idézni, hanem a porozószer kilépésén túlme­nően is, hogy a villamos mező jobban körül­vegye a kezelendő növényzetet, A kiáramlást ekkor gátlószervekkel ellátott szálak vagy szárak útján érjük el. A szóbanforgó 14 veze­ték vagy szár a porsugárhoz képest merőlege­sen (13. ábra) vagy akár ferde szögben (14. ábra) lehet elrendezve. Ez utóbbi elrendezés nagy felületek gyors kezelését engedi meg. Megfigyelhető, hogy a villamos mező a \ porozószer-részecskéket a növény legkülsőbb levelei felé igyekszik irányítani. Ezzel szemben a légáram a porozószert a levélzet tömegébe igyekszik behatoltatni, sőt azt a növényen túl igyekszik magával ragadni. Ezt a két jelenséget alkalmas módon kombi­nálva, helyes beporozást érünk el és különös­képen biztosítjuk, hogy a porozósugárnak nem közvetlenül kitett levélfelületeik is beporozódja­nak. A fentebb ismertetett berendezéseik elvben a növények füstölésére is alkalmazhatók. Ha a füstöt termikus folyamatok útján fej­lesztjük, pl. valamely füstfejlesztő patron töké­letlen elégetésével, anyagok elpárologtatásával láng vagy egy villamos ív villamos ellenállásá­val, a kiáramlást biztosító csúcsokat, vezetéke­ket el is hagyhatjuk, minthogy ilyen esetben az ionok emisszióját az izzó testek biztosítják. Mégis, gyakran előnyös lehet a fentebb ismer­tetett berendezések valamelyikének használata, minthogy a füstöt olyan kamrában fejlesztjük, amely akárcsak a fujtatócső, szigetelő nyélben van elhelyezve, A 15 kamra, amelyben a füst képződlik (15. ábra) elpárologtatandó anyaggal lehet töltve és azt a 16 borszeszlámpával vagy bármely más módon fűthetjük. Elhelyezhető benne füstfej­lesztő töltény is. A köd képződésének: meg­könnyítésére és a hevített anyagok kigyulladá­sának megakadályozására hideg levegő- vagy iners gáz, — például szénsaváramot vezethe­tünk a kamrába. A találmány egy másik foganatosítási alakja szerint a beporozást elektrosztatikus hatás út­ján létesítjük: A szétszórandó porozószer magas potenciál alá helyezett szigetelt állványon foglal helyet. A porozószert a 17 állványról elektrosztatikus hatás hajtja le és az a környező tárgyakra ra­kódik (16. ábra). A porozószert időnkint meg­újíthatjuk. Az állványnak különböző alakot ad­hatunk, pl. kanálszerűén képezhetjük ki, ame­lyet időnként a porozószertartányba merítünk. Létesíthetünk folytonos működésű betápláló­berendezést is, nevezetesen garatos vagy elek­tromágneses vibrátor-berendezést. Az ismertetett készülékek 25 és 50 közötti, néha még magasabb kilovoltos feszültségű áramforrást foglalnak magukban. Az áram­erősség mindig igen gyenge, a feszültség alatt álló elektródaberendezéseknél 0,02—0,6 milli­ampéret, a szálhálózatos berendezéseknél 0,1—0,7 milliampéret ér el. Gyakran előnyös lehet ezeket a gyenge áramokat elektrosztatikus tipusú generátorokban fejleszteni, feltéve, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents