141016. lajstromszámú szabadalom • Jelfogó
2 141016. nek révén tartott alkatrészek felülnézete; az azok fölött fekvő részeket elhagytuk. A 13. ábra a visszaforduló sarksaru-resz részleges metszete az előző ábra síkjára merőleges síkkal. A 14. ábra részleges metszet az előző ábra 14—14 vonala mentén. A 15. ábra részleges metszet a 13. ábra 15—15. vonala mentén. A 16. ábra részleges metszet a 13. ábra 16—16 vonala mentén. A 17. ábra részleges metszet az 5. ábra 17—17 vonala mentén. Az 1.—5. ábrák szerinti 15 dugaszos jelfogónak 16 mágnesmagja, ezt körülvevő 17 tekercse illetve csévéje és L-alakban visszaforduló 18 sarksaruja van, amelynek keresztmetszete előnyösen derékszögű négyszög. A 16 mag keresztmetszete kör és csökkentett méretű, hátsó csavarmenetes 19 vége az L-alaikú sarksaru alaplapjának, megfelelő nyílásán és a 20 csavaranyán megy át, amely a magot és a sarksarut szorosan egyesíti egymással. A 20 csavaranya mögött a 16 mag csavarmenetes hátsó vége a mágnesnek szigetelő anyagból készült 22 alaplemezében levő furatán megy át. A 22 alaplemezben a furat mellső végénél üreg van, amelyben a 20 csavaranya helyezkedik el és amely megengedi, hogy az alaplemez középső része az L-alakú 18 sarlksaru alaplapjával kapcsolódjék. A 22 alaplemezben a furat hátsó végénél további üreg van a 24 csavaranya elhelyezésére, amely a mág hátsó csavarmenetes 19 végén ül. A 20 és 24 csavaranyák a mágnes 22 alaplemezét szilárdan rögzítik a sarksarun és a 16 mágnes magon. A 24 csavaranya arra is használható, hogy a 25 szorítót a 22 alaplemezen rögzítse. A 25 szorító rugólakú és középső tárcsaalakú részében nyílás van, amelyben a mágnesmag hátsó csavarmenetes 19 vége helyezkedik el. A 25 szorítónak 26 karjai is vannak, amelyek a középső tárcsából állanak ki és a 27 hornyokon át csaknem a 22 alaplemez széléig terjednek. A karok ezután hátrafelé, vagyis a magtól elhajlanak és megközelítőleg egymással párhuzamos 28 végeik vannak, amelyek befelé fordított részei horgok és kifelé lejtős részei a karok szétfeszítésénél közreműködnek, hogy a befelé kapaszkodó mozgást előkészítsék. A visszahajló 18 sarksaru egyik részének mellső végén a külső felületen a maggal párhuzamos 29 horgonytartó lemez van, amelyet a sarksarun például hegesztéssel szilárdan rögzítettünk. A 29 lemez előnyösen szélesebb, mint a1 18 sarksaru és annak azon a helyen, amely a 18 sarksaru mellső végének homlokfelülete közelében van, az egymással szemben fekvő oldalakon kivágásai vannak. Ilymódlon csökkentett szélességű középső 30 nyúlvány és két kifelé terjedő 31 váll keletkezik, amelyeknek a horgonytartó 29 lemez külső felületénél egyvonalban fekvő vízszintes 32 csapágyéleik vannak. A 32 csapágyélek a 33 horgony forgási tengelyét alkotják. A 33 horgonyt lemezként ábrázoltuk, amelynek egyik végén 34 tövisek vannak. Ezek a 29 lemez középső 30 nyúlványának két egymással szemben fekvő oldalain fekszenek és végeik között levő közbenső részen visszahajtanak, úgyhogy éles tompaszögű szögleteket alkotnak és ezek a 32 élekkel működnek együtt, amelyek késélalaú csapágyak. A 33 horgony fő alaplemezei a mágnes mellső végéhez haránt fekszik és azt majdnem fedi. A mágnes 22 alaplemeze hátul van. A 33 mágnes horgonyszerelvény része, amelynek 35 alkateleme előnyösen fémlemezből készül. A 35 alkaté leninek egyik része a 33 horgony homlokfelületéhez haránt fekszik és azzal alkalmas módon például hegesztés útján szilárd összeköttetésben áll. A 35 alkatelemnek hátrafelé nyúló 36 oldalfalai vannak és ezek egyenes szélei a horgonytartó 29 lemez széles részének szomszédságában fekszenek. A 36 oldalfalak hátsó végeinél levő 37 karok a 17 tekercstől távolodó irányban állanak ki. Az említett nyúlványok mindenikének előre nyúló 38 ujja van, amelyhez befelé fordított 39 rész vagy karima csatlakozik, Ilymódon a 40 hasíték keletkezik, amelyben a 29 tartó lemez hátsó széle lazán nyugszik. Az előnyösen kerek 41 alkatelemet 42 forgási csapok tartják a 37 karokon és azok egy vagy több 44 horgonyrugóval kapcsolódnak, amelyek az alaphelyzetben a 45 nyugalmi érintkezési rugókkal érintkeznek és a mágnes gerjesztésekor a 33 horgony útján átválthatók, mikoris a munfcaáramkör 46 érintkezési rugóival jönnek érintkzésbe. Hasonló módon a mágnestekercstől a 41 alkateleminél távolabb fekvő 47 alkatelem a 48 horgonyrugókkal kapcsolódik, amelyeket a 33 horgony átválthat, mikoris azok a munkaárámkör 49 érintkezési rugóival jönnek érintkezésbe. A rajz szerint a! 44, 45, 46, 48, 49 rugók négy csoportját rendeztük el. Mindenik rugónak megfelelő érintkezési csúcsa van. A 44, 45, 46, 48, 49 rugókat ä jelfogó szigetelő anyagból készült 23 aljzatában rögzítettük, aminek módiját a következőkben ismertetjük. A felsorolt rugók az alaplemez hátsó felületéből ^iállanak és 50 dugaszoló peckeket alkotnak. A horgonnyal működtetett rugókra ható 41, 47 hengerek mögött szigetelő anyagból1 készült 51 rugőütköző vagy hátsó ütköző van, amely derékszögű négyszögű keret lehet és ennek külső 52 oldala a befelé szorító 49 rugókkal kapcsom lódik. Az 52 oldallal párhuzamos 53 rúd a befelé szorító 46 rugókkal kapcsolódik. Az 54 haránt rúd a kifelé szorító 45 rugóikkal áll kapcsolatban. A keret belső oldalát az 55 rúd) alkotja. * A hátsó 51 ütköző belső 55 oldalából a lekerekített végű 56 karmok állanak ki, amelyek a visszaforduló 18 sarksaru egymással szemben fekvő széleiben kialakított hasítékdkon vagy kivágásokon mennek át és ezekben alkalmas módon rögzíthetők. Az említett célból az 56 karmok külső szélein 58 hasítékolk vagy kivágások vannak és ezek mellső oldalai a visszaforduló 18 sarksaru jobboldalán olyan helyzetet foglalnak el, amelyben az 59 szorító rugóval
