141002. lajstromszámú szabadalom • Fényelektromos vezérmű

2 141002. helyezve, látómezejét pedig, a 10 ernyő fedi. A 41 tartócsap tehát gömbcsap vagy kardánfelfüggesztés. E rendszerben mindössze két fényérzékeny szervre van szükség. Egyfényérzékemy szerv is elegendő a 3. ábra szerinti foganatosítási alaknál. Ez megvilágított repülőgép ellen indított rakéta vezérművét ábrázolja. Az la sötétkamra képsíkjában a 11 tárcsa forog, mely a 12 felülnézet szerinti kivágással bír és a peremén 19 fogazással van ellátva úgy, hogy a 17 motor a 18 fogaskerék révén állandó forgásban tartja a sötétkamra tengelye körül. A motor a 11 tárcsával együteműleg (szinkron) forgatja a tengelyére szerelt 22 kefepárt, mely a helytálló 23 osztótárcsán csúszik (felülnézete 15). Ha a cél képe nem esik pontosan a forgástengelybe, mely itt a célzótengely is egyúttal, akkor lesz oly pillanat, amikor a kép a kivágásra kerül és a 14 elektronsokszorzó a 2a kondenzoron át fényt kap s a keletkező feszültség a 4 erősítőn át a 21 csúszógyűrűk útján a 22 kefékre s innen pl. a 41—42 szektorokon át az 5 szervómotorba jut, amely jelen esetben végerősítővel ellátott elektromágnes, mely a 16a tűzszelepet mozgatja. E szelep szabaddá teszi az utat a rakéta tűzterében levő gázok számára s ezek a 16 Laval-csövön kiáramolva és oldalirányú "reakcióerőt fejtvén ki, a rakétát elfordítják. Minden szektorpárhoz tartozik egy 5 szervomotor és 16 Laval-cső, melyek természetesen a rakéta tengelyére merőlegesen, négy egymással 90 fokot bezáró irányban vannak beépítve (az ábrán csak egy van feltüntetve). Világos nappal a fenti egyszerű módszerek nem vezetnek eredményre, mert a látómező szektoraiban a háttér fényegyenlőtlenségei nagyobbak, mint a céltárgy hasznos fényjele s ezért a távolbalátásnál szokásos képosztást kell bevezetni. A 4. ábra példaképen Nipkow-tárcsás képosztású ágyúirányzékot mutat. Az egész rendszer helytálló, csak a 24 tükör mozog s az irányzék (amely a rajzon nincs feltüntetve) erre van rászerelve. A képsíkban a 17 motor 43 tengelyére szerelt 26 Nipkow-tárcsa forog (felülnézetben 27). A tárcsa 29 lyukai a céltárgy képével vagy annak jellemző (árnyékos vagy csillogó) pontjai képével egyenlő nagyságrendűek (a triőr elve), úgyhogy amikor a megfelelő lyuk a cél képén átfut, a 14 sokszorzó az elérhető legnagyobb fényváltozást kapja s így a 4 erősítőn és 35 határolón át az 50 elosztóvezeték révén minden szervomotor felé egyaránt áramlökést ad. A szervomotorok közül azonban csak az fog működni, amelyik a 34 fotocellák egyikétől is áramot kap. A 26/27 tárcsán ugyanis a 30 rések is vannak, melyek a lyukakkal egy rádiuson fekszenek, de nem- csigavonalban, hanem köríven sorakoznak. A 60 ernyőn: a 28 képnyílás (kapu) mellett a 31, a szabályzófüggvényszerinti, pl. ékalakú nyílás helyezkedik el úgy, hogy a 33 egyenáramú lámoa fénye csak a 30 és 31 rés közös területén át juthat a 34 fotocellára. Ha mármost a 29 lyuk éppen a 28 kép felső részén- van, amikor a cél képe ráesik, akkor a 31 ékalakja folytán a 34 cella nagy fényerőt kap és nagy feszültséget bocsát a saját szervómotorja felé. A sokszoirzóból és a 34 cellákból eredő feszültségek összegezése az 51 összegezőkben történik olymódion, hogy csak az a «szervomotort kap áramlökést, amelynek öszszegzője egyszerre kap feszültséget a 14 sokszorzóból és a saját 34 fotocellájából. Négy 33 lámpa világít meg állandóan a' 31, 31a, 32, 32a álló nyílásokon keresztül egy-egy 34 fotocellát, de e nyílásokat a 26—27 tárcsa csak a 30, 30a réseivel teszi forgása közben részben szabaddá. A 31—31a nyíláspár a fel-le, a 32—32a a jobbbal mozgatás vezérléséhez való. Az ábrán a 28 képnyílásban levő lyuk'éppen fönn van, a 30 rés a 31 nyíláson enged át fényt úgy, hogy az ehhez tartozó összegző (51) a sokszorzó és a 34 cella feszültségét összeadja és az 5 szervómotoron át a 36 „galvanométer" egyik tekercsfelére adja. A galvanométer itt erős végkészülékként van kiképezve s mutatója (37) az 53 rúd, 54 kar segélyével a 42 tengely körül elforgatja a 40 villába is csapágyazott 24 tükröt, miáltal a cél képét a képsík közepe, azaz á célzótengely felé vándoroltatja. A jobb-bal mozgatáshoz a tárcsán a két 30a csigavonalú kivágás, két összegző, fel nem tüntetett két szervomotor és egy kettős tekercselésű, szintén fel nem tüntetett galvanométer tartozik, amely a tükröt a 41 csapágy körül a 38 rúd révén mozgatja el jobb-bal értelemben. A 35 határolóra azért van szükség, hogy a jelt mindig egyenlő amplitúdójúvá tegye. A magábanvéve ismert határoló állhat két kaszkádkapcsolású erősítőcsőből, egy pentódából, két diódából stb. (kétoldalú határolás). Az 51 összegző is ismert kapcsolás, lehet egyszerű erősítőcső, melynek akkora negatív előfeszültséget adunk, hogy a 35-ből jövő, megszabott feszültségű jelre még éppen íie adíjon anódáramot, de a 34-ből jövő feszültség hozzáadására már igen. A 31 és többi nyílás ékalakja által még azt is elérjük, hogy az 51 anódárama arányos lesz a célnak a központtól való szögtávolságával, ami a lengésmentesség egyik feltétele. Az 51 összegező lehet azonkívül októda, hexóda, közös anódkörű két cső stb. A 3. és 4. ábránál nem tüntettük fél az 5 szervómotorhoz tartozó jeltartósító berendezést, amelynek célja a vezérjelet azon idő alatt is megtartani, amíg a kefe (22), illetőleg a 29 lyukak holt mezőben járnak. A jeltartósító szintén ismert kapcsolás, előállítható erősítőcső, diódia és kondenzátor kombinációjából. Azonkívül, mivel szerkezetük a lényegi nem érinti, nincsenek feltüntetve a lengések gátlására szolgáló, a mozgás első és második differenciálhányadosa szerinti visszavezetéseik és a zéruspont-eltolódást eszközlő izodrómberendezés, ezek ugyanis már a turbinaregulatorok technikájából ismeretesek. A 2. és 4. ábra ágyúk helyhezkötött célkövetőberendezéseinek vezérművét mutatta, az 1. és 3. pedig haladó jármű (bomba, lövedék, rakéta stb.) önirányító vezérműveit. Ha a 3. ábra 16a tű-szelepe helyett gyujtógyertyás oldalkamrát képzelünk el, amelyben