140992. lajstromszámú szabadalom • Önlengő lengővisszacsatolásos erősítő

4 140092. forma háromszög alapvonalait alkotó TPA, TPB és TPC szakaszok hossza a telítési időszakban adott anódáramimpulzusok időtartamával arányos. A 2d. ábrából kitűnik, hogy az anódfeszültséggörbe a -b- pontban, amelyben a telítés bekövetkezik, aránylag lapos. Ha tehát az anódfeszültség a -B-. görbe szerinti lefolyású, a vett vivőhullám amplitúdójának a moduláció okozta változásakor az anódáramimpulzus időtartama majdnem változatlanul egyenlő marad a T/>B szakasz hosszával. Ez okból az anódáramimpulzusok időtartamát a vivőhullám dinamikus változásait függőségében ábrázoló 2e. ábrában a fentemlített üzemi feltételeknek megfelelő -B-görbe majdnem vízszintes lefolyású. A (

lengési frekvencia ellenben növekszik a vivőhullám amplitúdójának a moduláció okozta növekedésekor, mint ezt a lengési frekvenciát a vivőhullám amplitúdója dinamikus változásai függőségében szemléltető 2f. ábra -B- görbéje mutatja, mert ez esetben megrövidül az az időszak, amelyben a rezonanciás 13 körben gerjesztett rezgések növekszenek. Ennek folytán kissé megnövekszik az átlagos anódáram is, mint ezt az átlagos anódáramot a vivőhullám amplitúdója dinamikus változásainak függőségében szemléltető 2g. ábra -B- görbéje mutatja. Most tételezzük fel, hogy a 10 cső rácselőfeszültségét a 26 ellenállás és a 30 csapolás beállításával úgy szabályozzuk, hogy az anódfeszültség legnagyobb értékének eléréséig állandóan meredeken növekedjék. Ezt tehát az az eset volna, amelyben az anódfeszültség legnagyobb értékét a 2d. ábra -a- pontjában éri el. Ha emellett a vivőhullám amplitúdója dinamikusan növekszik, csökken az anódáramimpulzus időtartama úgy, hogy kisebbé válik a TpA szakasz hosszánál. Az anódáramimpulzus időtartamának eme csökkenését a 2e. ábra ~A-görbéje szemlélteti. Minthogy azonban a telítés a vivőhullám amplitúdójának növekedése következtében most is korábban következik be, a lengési fekvencia a 2f. ábra -A- görbéjével szemléltetett módon növekszik. Ezen felül kis mértékben ^növekszik az átlagos anódáram is, mint ezt a 2g. ábra -A- görbéje mutatja. Ha ellenben a 10 cső előfeszültségét úgy állítjuk be, hogy az anódfeszültség hirtelen esése csak a 2d. ábra -c~ pontjában következzék be, azaz csak akkor, amikor az anódfeszültség legnagyobb értékéről már csökkent bizonyos mértékkel, úgy az anódáramimpulzus időtartama a vivőhullám amplitúdójának a moduláció okozta növekedésekor nagyon gyorsan növekszik, mint ezt a 2e. ábra -C- görbéje mutatja. A lengési frekvencia most a 2f. ábra -C- görbéjével szemléltetett módon kissé lassabban növekszik, a 2g. ábra -C- görbéjével ábrázolt átlagos anódáram pedig nagyon meredeken növekszik. Ez a görbe azt is mutatja, hogy ez esetben a vevőkészülék kimenőteljesítménye sokkal nagyobb, mint a két előbb említett esetben. Ez a kimenőteljesítmény jelentősen meghaladja a járulékos rezonanciás kör néliküli, használatos lengő visszacsatolásos vevőkészülékek kimenőteljesítményét. A vett vivőhullám átlagos amplitúdójának, valamint a vevőkészülék különbeni üzemi feltételeinek, pl. a 10 cső anódfeszültségének vagy meredekségéneik változásai nemkívánatos módon megváltoztatják az átlagos lengési frekvenciát. A 25 műhálózaton azonban a 10 csőnek az ezen a műhálózaton csak a visszacsatolt rezgőkör telítési időszakában átfolyó rácsárama következtében olyan szabályozófeszültség adódik, amely a 10 cső vezérlőrácsán válik hatékonnyá és állandó értéken tartja az átlagos rácsáramot, valamint az átlagos lengési frekvenciát. A 25 műháiózatnak ez a stabilizáló hatása akkor válik különösen jóvá, ha a 26 ellenállást úgy állítjuk be, hogy a visszacsatolt rezgőkörben gerjesztett rezgések elnyomása akkor következzék be, amikor a 10 cső anódárama legnagyobb értékének elérése után már kissé csökkent. Ennek a kiváló stabilizálásnak a módját a 2h., 2i. és 2j. ábrák nyomán ismertetjük részletesebben. Evégett tátelezzük fel, hogy a vett vivőhullám nem modulált és csak átlagos amplitúdója növekszik. A 2h. ábra -A-, -B- és -C-görbéi, amelyek a 2d. ábrával szemléltetett háromféle üzemi feltételre vonatkoznak, a vevőkészülék zajszintjét ábrázoló metszőpontjuktól kiindulva jobbfelé haladnak. Minthogy a rezgőcső rácsárama megközelítőleg arányos a cső anódáramával, az -A-, -B- és -C- görbék mindkét említett áram változását szemléltetik a vivőhullám átlagos amplitúdójának változásaitól függően. Az -A- görbe esése azt mutatja, hogy a rácsáram- és anódáramimpulzusok időtartama a vivőhullám amplitúdójának növekedésekor csökken. Ennek az az oka, hogy ezek az impulzusidőtartamok az anódfeszültségekkel arányosak, amelyeknél a telítés bekövetkezik, mint ezt a 2d. és 2e. ábrákkal kapcsolatosan említettük. A 2h. ábra -B- és -C- görbéinek lefolyása azt mutatja, hogy az ezeknek a görbéknek megfelelő üzemfeltételek mellett a rácsáram- és anódáramimpulzusok időtartama a vivőhullám átlagos amplitúdójának növekedésekor változatlan marad, illetőleg kissé növekszik. A rácselőfeszültségnek a vivőhullám átlagos amplitúdója növekedésekor bekövetkező változása, amelyet a 2i. ábra -A-, -B- és -C- görbéi szemléltetnek; annak a szabályozófeszültségnek a következménye, amely a rezgőcső rácsáramából a 25 műhálózaton adódik. Az összes említett görbék emelkednek. A -C- görbe emelkedése a legnagyobb, mert a rácsáramimpulzusok időtartama az ennek a görbének megfelelő üzemi feltétel mellett a legnagyobb. A rácsáram és a lengetőfeszültség egyidejű változása következtében a 2i. ábra görbéinek lejtése eltér a 2h. ábra megfelelő görbéinek lejtésétől. A 2i. ábra vízszintes vonala arra az esetre érvényes, ha a stabilizáló 25 műhálózat hiányzik és állandó rácselőfeszültséget alkalmazunk. A 2j. ábra görbéi a stabilizáló 25 műhálózaton adódó szabályozófeszültségnek a vivőhullám átlagos amplitúdójától való függőségében ábrázolt átlagos lengési frekvenciára kifejtett hatását szemléltetik. A 2j. ábra -A- görbéje azt mutatja,