140924. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kifeszített kábelek lehorgonyzására, különösen betonszerkezetekben
Megjelent 1952. évi május hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140924. SZÁM. ...37 b. OSZTÁLY. — F-11385. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés kifeszített kábelek lehorgonyzására, különösen beten-szerkezetekben. -?|J| Freysssinet £ugene mérnök, Neuilly-sur-Seine (Franciaország), ij§ A. bejelentés napja: 1947. július 4. Franciaországi elsőbbsége: 1939, augusztus 26., • % *• . ' . (A 620/1940. M. E. sz. rendelet alapján.) Nemrégiben kimutattam azt, .-hogy-különféle szerkezetek jellemző sajátságait lényegesen javítani lehet úgy, hogy nagy húzószilárdságú acélfegyverzeteket használunk, amelyeket kezdeti erős húzásnak vetünk alá, ami a szerkezetben az alkalmazott terhelés irányával ellentétes, értelmű, előzetes húzó erőket idéz elő. A húzást akkor lehet alkalmazni a fegyverzeteken, amikor a betonba helyeztük azokat,, vagy akár azelőtt is. Ez utóbbi esetben a fegyverzetet, amely nagy szilárdságú, húzott acélhuzalok kötegéből vagy kábeléből, áll, a betonban erre a célra • kiképezett üregbe tesszük. Ezeket a fegyverzeteket, amik ez esetben nem tapadnak a betonhoz, akkor vetjük alá a húzásnak, amikor a megkeményedett betont, mint támaszt használjuk a húzószerkezethez. E jól ismert eljárásnak az a hátránya, hogy nehéz- a kifeszített kábelek vagy huzalok lehorgonyzó tagjának a betonban való elcsúszását megakadályozni. . Erre a célra már szerkesztettek acélból vagy betonból való fogószerveket, hasonlóan azokhoz, amiket a íüggőhidak kábeleinek a kihorgonyzására alkalmaztak, éspedig a szerkezeten kívül s azután a húzást a fegyverzetben csavaros emelők1 segélyével érték 1 el, melyek -a fogószervek és a szerkezet főtömege között működtek. E fogószervek drágák és sok helyet foglalnak el s ezért alkalmazásuk a szokásos híd- és épületszerkezeteknél nem is terjedt el. • A találmány olyan fogószerv,- mely egyéb előnyein kívül feleslegessé tesz minden kiálló nyúlványt azokhoz a betonból vagy egyéb anyagból álló szerkezetekhez, amiket előzetes nyomóerőknek vetettünk alá., Az eljárást különösen jól lehet alkalmazni olyan betonszerkezetekhez, amelyekben a núzó erőt a betonba illesztés után gyakoroljuk a fegyverzetre, bár lehet használni olyan szerkezeteknél, amik nem betonból, hanem más anyagból álhiak, vagy akkor is, ha á fegyverzeteket már azelőtt feszítettük, mielőtt a betonba illesztettük volna: A következőkben egyszerűség okáért csak a betonra való alkalmazást tárgyaljuk, de Önként értetődik, hogy más alkalmazási esetek is a találmány körén belül esnek. Az új eljárás általános elvé a következő. A szerkezetben, azon a ponton, ahol a húzásnak alávetendő kábel végét kell elhelyezni, a beton-ba vagy más egyéb szerkezeti anyagba nagyon ellenálló szerv vagy tag van ágyazva oly cél* ból, hogy azt az előzetes, húzásnak vessük alá. Az említett szerv üreggel van ellátva, melyben a kábel helyet foglal; e kábeljelemi huzalai vagy szálai az üreg belső felületére vannak kiterítve s azután húzásnak vetjük alá azokat és húzás közben e huzalok végeit az- említett üregbe szorítjuk elegendő sajtoló erővel ahhoz, hogy e huzalok végein elég súrlódás lépjen fel ahhoz, hogy a huzal húzását ellensúlyozza és így megakadályozza a betonban a kifeszített huzalok elcsúszását. % Előnyös az, ha ezt a sajtoló erőt annyira fokozzuk, hogy az üreg falának rugalmas deformálódását idézze elő, amely azután hozzájárul ahhoz, hogy a huzalt helyzetében rögzítsük. m A kábel huzaljainak az üreg belső falára szorítása fémékekkel vagy peckekkel történhet, melyeket csavaros emelő vagy kalapács hajthat a kábel tengelyébe, vagy a huzalok közé, vagy történhet. hidraulikus emelővel, amely alakítható zsákból áll, melyet utólagosan keményíthető anyagnak, pl. mesterséges gyantának folyadékállapotban való besajtolásával duzzäsztanak. Ezt a feladatot úgy is megoldhatjuk, ha a kábel huzaljait, melyek az üreg belső falán vannak, még amikar húzás alatt vannak, olyan anyagba ágyazzuk, mely a huzalokhoz tapad ,és keményedni képes, mint pl. a cementhabarcs, amibe előnyösen sziliciumdioxid- vagy aluminiumoxidtartalmú homokot és azbesztet keverünk, hogy a huzalnak a habarcshoz tapadását fokozzuk. Azután e habarcsnak az üreg belső falához való erős odatapadását azzal idézzük eiő|hogy erre alkalmas nyomóeszközt vezetünk
