140912. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az altalaj szerkezetének elektromos kikutatására

Megjelent 1952. évi május hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁ 140912. SZÁM. 21 g. 29—35. OSZTÁLY. — G-10364. ALAPSZÁM. Eljárás az altalaj szerkezeiének elektromos kikutatására. Compagnie Generale De Geophysique Paris. A bejelentés napja; 1947. december .31. Franciaországi elsőbbsége; 1946. február 27. A találmány eljárás az altalaj szerkezetének kikutatására, az abban uralkodó elektromos áramok (földáramok, bolygó áramok és hasonlók), vagy elektromos mezők meghatározása alapján, mesterséges elektromos mezők kiküszöbölésével. Hasonló eljárásokat ismertetnek a 766, 744 és 855, 719 sz. francia szabadalmi leírások. Mindez eljárások szerint a talaj különböző pontjain meghatározzuk a természetes vagy tellurikus elektromos mezők irányát egy meghatározott B pontban valamely választott irányhoz mérten és azok nagyságát a tellurikus mező méretegységében. Ez adatok alapján a vizsgálandó területen a potentiálok vagy elektromos mezők térképét, vagy pedig az adott irányú tellurikus áramok hálózatának áramvonal-térképét készítjük el. E térképből a fentemlített szabadalmi leírások szerint a szóbanforgó áramokat előidéző altalajviszonyokra következtethetünk. Ezekkel a módszerekkel igen jó eredményeket érhetünk el abban a gyakori esetben, ha a potentiálok vagy mezők, avagy áramvonalak megállapítására szolgáló tellurikus térkép számára választott középiráíny a vizsgálandó terület szerkezeti irányára merőleges, amikor is a tellurikus áram erőssége tág határok között változik, ha a középirány a hirtelen szerkezeti változásokra pl. antiklinálisra merőleges. Ha ellenben a hengeres tektonikus alak alkotóival párhuzamos irányban végezzük a méréseket, a mező egyenletesnek adódik és nem mutat anomáliákat. Azonban, különösen, ha földtanilag ismeretlen területen dolgozunk, nem tudhatjuk előre, hogy melyik irányt kell a felvételhez választani, hogy az altalaj szerkezeti egyenetlenségei kitűnjenek. Ha pedig az altalaj szerkezete, ami a rendes eset, annyira bonyolult, hogy a vetődések vagy talajszerkezeti hullámok irányai különbözőek, valamely mezőirány megfelelő lehet az egyik vetődési irány szempontjából, viszont alkalmatlan a másik irányra nézve, amikor is a felvett térkép az* egyes területi részek tekintetében különböző mértékben használható fel. A találmány eme hátrányok kiküszöbölését célozza és lehetővé teszi, hogy a tellurikus áramok ismerete alapján a legbonyolultabb altalajok szerkezetét is meghatározhassuk. A találmány az alábbi megállapításainkon alapszik. 1. Korlátolt számú méréssel az összes mérési pontokon .megállapíthatjuk a tellurikus mező nagyságát és irányát a mérési alapállomásnak nem csupán egyetlen adott iránya, hanem ez állomás összes mezőirányai számára. 2. Egy alapállomás összes irányú tellurikus áramainak teljes méretrendszerét néhány, esetleg egyetlen adatra visszavezethető adattal jellemezhetjük. Ennek megfelelően az eljárás abban áll, hogy 1. A különböző állomásokon elegendő számú mérést eszközlünk a tellurikus mező méretei teljes rendszerének megállapítására, mely jel-, lemző az illető állomásra és e méretekből megállapíthatjuk ez állomás tellurikus mezejére jellemző adatokat, esetleg végül egyetlen adatát. 2. Az 1. alatti jellemző adat vagy adatok alapján térképet készítünk, amelyből az altalaj szerkezetére következtethetünk. Adott pontban megállapított tellurikus mezők változásait kísérletileg összehasonlítván egy B akpállomás tellurikus mezőinek változásaival, azt találtuk, hogy — legalábbis általában —• az M mérési állomás tellurikus mezeje az alapállomás tellurikus mezejének lineáris függvénye. Más szóval, ha a mérési állomás M mezejének két tetszőleges koordináta tengely szerinti komponensei X és Y nagyságúak és ha a B állomáson a megfelelő mezőnek tetszőleges más két tengely szerinti komponensei1

x és y nagyságúak, úgy X és Y, valamint x és y a következő viszonyban állanak: (1) X = ax f by és Y =-cx + dy Ezek az egyenletek az x, y és X, Y bármely értékére állanak, legalább is, ha,az X, Y, x, y számára elegendlő hosszú idő alatt eszközölt mérések abszolút értékeinek középértékét veszszük fel. Ezt a kísérleti eredményt azonban elméletileg is alátámaszthatjuk, ha feltesszük, hogy a tel-