140907. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyen- vagy váltóáram, különösen magas feszültség mellett nagy teljesítményű egyen- vagy váltóáram kikapcsolására
140907. 3 ismét megnövel. A t2 idő ekkor nagyobb lehet, mert egyrészt a cső által felvett áram is gyenge, úgyhogy megengedhetetlen1 felhevülés és ezzel kapcsolatosan megengedhetetlen gőznyomás kevésbbé gyorsan jelentkezhetik, másrészt pedig a ti idő hosszabb tartamával előidézett ionizálás az ionmentesítéshez hosszabb időt igényel. Az előbbiekből következik, hogy a ti és t2 •idő, valamint ezek összegének minimális és maximális értékei számára a kiválasztás kompromisszumon alapul, mely minden egyes esetben függ a kapcsolandó feszültségtől és áramerősségtől, valamint a cső nagyságának megválasztásától. Általában mondhatjuk, hogy a ti és t2 idők nagyságrendje 10~ 3 másodperc. Megemlítendő még, hogy az a kísérletekből adódott gyakorlati lehetőség, hogy a találmány szerint nagy áramerősséget kicsiny feszültségnél lekapcsolhatunk, ezenfelül aAnak lehetőségét is nyújtja, hogy villamos nagyfeszültségű hálózatokban rövidzárlati teljesítményeket lekapcsoljunk. Akikapcsolás folyamattanai ugyanis a nagyfeszültség nem a kapcsolón, hanem a terhelésen van, úgyhogy elsősorban csakis a nagy áramerősséggel kell számolnunk. Az erről való lekapcsolás azonban az előbbiek alapján most már lehetséges. Ezzel kapcsolatosan jelentősége csupán kapcsoló nagyítása és a párhuzamos cső oltása után visszatérő nagy feszültségnek van, ez pedig azt jelenti, hogy rendszabályokat fényívnek a kontaktusok között és esetleg a csőben való újbóli képződése ellen kell hozni. Ilyen rendszabályok azonban egyébként ismeretesek, úgyhogy feltehető, hogy különleges nehézségeket nem okoznak. A találmány további jellemzője szerint a mechanikai kapcsoló egyébként ismeretesen két vagy kettőnél több, soros elrendezésű és egyidejűleg nyitandó, pl. egymással kapcsolt mechanikai kapcsolóból áll, amivel, — különösen nagy áramerősségeknek nagy feszültségek való kapcsolásánál —, már a kontaktusok közötti kicsiny távolság esetében is biztonságot kapunk arra nézve, hogy a visszatérő kapcsolófeszültségnél a kapcsolókontaktusok közötti fényívképződés megakadályozódlk. A mechanikai kapcsolóknak bizonyos maximális határokhoz kötött kikapcsolási sebességével kapcsolatosan ennek a körülménynek különös jelentősége van a találmány alkalmazása esetében, ahol igen rövid időknek helyes módon kell előre megadott szabályszerűség szerint kombinálva lenniök. Azzal a körülménnyel, hogy két sorban fekvő fényív összfeszültsége megfelelőéin nagyobb, mint olyan egyetlen fényív feszültsége, melynek hossza a két fényív együttes hosszával egyenlő, azt az előnyt kapjuk, hogy a párhuzamos csőnek a teljes fényívfeszültséggel megállapított anódfeszültsége nagyobb, amivel ezt a párhuzamos csövet a helyes pillanatban könnyebben gyújthatjuk. A helyes gyújtás biztonsága már két kapcsoló alkalmazásánál is gyakorlatilag 100% -ig növekedik. A találmány egyik alkalmas kiviteli alakja szerint a cső gyújtását a már nyitott kapcsoló helyzetével vezérelt szervek segélyével végezzük. Ezzel egyszerű kapcsolást kapunk, ami az üzembiztonság javára válik. Oltószervként a cső számára a találmány szerint kiváltképpen olyan kapcsolás jön tekintetbe, amelyben a csővel párhuzamosan oltókondenzátor, segédkondenzátor és kapcsoló, különösen előnyösen segédkisütőcső soros kapcsolása van elrendezve, aholis a kapacitások közötti arány akként van megválasztva, hogy a visszatérő kapcsolófeszültséget lényegileg a segédkondenzátor veszi fel. Erre az ábrák alábbi ismertetése kapcsán még részletesebben visszatérünk. A találmányt részletesebben a rajz kapcsán ismertetjük, mely a találmány szerinti berendezés kiviteli példájának vázlatát mutatja. Az 1. ábra szerint a 3 terheléshez 2 mechanikai kapcsolón kelresztül 1 egyenáramú feszültségforrás csatlakozik. A 2 kapcsolóval párhu mos a gáz- vagy gőzkisüléses 4 cső, melynek 5 higanykatódája és nagy ellenállású, bemártott gyujtóelektróda- vagy kapacitív gyújtóelektróda alakjában 6 vezérlőszerve van. A 4 csővel párhpzamosan csatlakozik továbbá a 7 kapcsoló,és a pl. már előzőleg a megadott polaritással feltöltött 8 kondenzátor. Ha feltesszük, hogy a 3 terhelést az előbb zárt 2 kapcsolón keresztül tápláljuk, úgy az ábrázolt vázlat működése a következő: A 2 kapcsolót nyitjuk, amivel a kontaktusok között fényív kezdetét húzzuk ki. Ezután a 4 csövet a 6 gyujtóelektróda segélyével gyújtjuk, úgyhogy a 2 kapcsolón lévő fényívet a cső átveszi. Ezután a csövet a 7 kapcsoló zárásával oltjuk, amivel e cső anódájának feszültségét a töltött 8 kondenzátor eléggé csökkenti sőt, amennyiben szükséges, rövid* ideig a cső oltásához' eléggé negatív potenciált is kaphat. A csövet a találmány szerint korlátozott ti időtartamon beiül gyújtjuk, hogy szikráknak vagy fényívnek a kontaktusokra ártalmas mérvű képződése nem következik be. Ezzel kapcsolatosan az 1. ábrán a kontaktusok között maximálisan megengedett fényívhosszt a jelöli. A maximális tj időt tehát az a távolság és a kontaktusok nyitási sebessége közötti hányados határozza meg, mely nyitási sebesség a támasztott követelmények alapján esetleg bizonyos minimális értékű legyen, másrészt azonban szerkezeti szempontok alapján bizonyos maximumhoz van kötve. A 4 cső gyújtása bizonyos meghatározott ti időn belül pl. a mozgatható 2 kapcsolókar helyzetétől függően járulékos kontaktus vagy pedig, elektromágneses kikapcsolás esetén, alkalmasan választott időkor segélyével bármily, egyébként ismeretes módon történhetik. Ezt még részletesebben a 2. ábra kapcsán magyarázzuk meg. A találmány szerint továbbá olyan kicsiny méretű 4 csövet alkalmazunk és ezt a csövet a gyújtást követően olyan rövid t2 idő után oltjuk ismét, hogy a visszatérő \
