140883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különféle szemnagyságú és fajsúlyú szilárd részek szétválasztására

2 140883. „ Az 1. ábra a teljes berendiezés vázlata, a 2. ábra pedig a ciklon nagyobb léptékű függőleges metszete. Ha ércet dolgozunk fel, úgy ezt az 5 aprítóba tápláljuk, amelyből az érc a 6 csatornán át a 7 tartályba kerül, amelynek fenekéből a 8 cső vezet a 9 ciklonba. A ciklon a felső 10 hengeres részből áll, amelyet a központi 12 nyílással ellátott 11 fal választ el az alatta lévő tértől, amelybe a 8 cső a 13 nyíláson érintőirányban torkol. A 11 fal fölötti 14 fedéllel lezárt 15 kamrából oldalt nyílik a 16 kiömlőcső. A 10 térhez csatlakozik a lefelé keskenyedő kúpos 17 örvénylőtér, amelynek csúcsán a 18 kiömlőnyílás van. A 16 cső a rezgő 20 szita fölött torkol, amely alatt a 21 tölcsér van. Ennek 22 kifolyócsöve a 23 T-darabhoz csatlakozik, amely a 26 és 27 szelepeken át a 24 kiömlővezetékhez vagy a 28 szivattyú szívó oldalához kapcsolható, amelynek nyomóoldala a 29 cső révén a 7 tartály fölé torkol. A ciklon 18 csúcsnyílása alatt a 30 rezgő szita fekszik, amely alatt a 31 tölcsér van. Ezt a 32 cső a 33 T-darabbal kapcsolja, amely a 36 szelep révén a 34 kiömlőcsővel, ill. a 37 szelep révén a 38 szivattyú szívó oldalával köthető össze, amelynek nyomóoldala a 7 tartály fölött torkoló 39 csővel kapcsolható. A 7 tartály fölött torkol végül a 41 szeleppel elzárható 40 vízvezetéki cső. Az 5 törőkészülék, célszerűen, állandó menynyiségben! szállítja a szétválasztandó keveréket a 7 tartányba, amelybe a 40 csövön át a szuszpenzió készítéséhez szükséges vizet adagoljuk és a 42 keverőkészülékkel tartjuk az anyagot szuszpenzióban, de a folytonos üzemben a keverőkészülékre már nincs szükség. A 7 tartály oly magasan fekszik a ciklon fölött, hogy a szuszpenzió a 8 csövön át akkora nyomással lép a ciklonba, hogy a nehézkedésnél sokszorosan nagyobb centrifugális erő hasson a szuszpendált részekre. Ennek hatására a nagyobb fajsúlyú részek a kerület felé törekszenek és a ciklon fala mentén haladnak a 18 kiömlőnyílás félé. A kisebb fajsúlyú részek a tengely felé gyülekeznek és felfelé áramolva,, a 12 nyíláson át a 15 kamrába lépve, a 16 csövön át távoznak. A jelenlévő finom részecskék a 17 kúpos szakasz alsó részében oly nagy koncentrációt okoznak, hogy a külső folyadékrétegen a kisebb fajsúlyú anyagnak még a legnagyobb szemei sem képesek keresztülhatolni, úgyhogy ezek a belső rétegbe szorulnak, amely a kisebb fajsúlyú szemek mellett, a nagyobb fajsúlyú anyagnak legfinomabb szemcséit is tartalmazza. A 16 csövön át távozó durva anyag a 20 szitán marad, míg a szitán átmenő finomabb rész a 24 csövön elvezethető, vagy pedig részben vagy egészben a 27 csap nyitásával a 28 szivattyú útján a 7 tartályba szállítható vissza. A ciklon 18 csúcsnyílásán távozó anyag durvább része a 30 szitán marad, míg a szitán átmenő finomabb rész a 34 csövön át elvezethető, vagy pedig a 37 csap nyitásával, részben vagy egészben a 38 szivattyú útján a 7 tartályba szállítható vissza. Szükség esetén a vizet a 40 csövön át pótolhatjuk. A víz és a finomabb részecskék arányát lehetőleg állandóan fenn kell tartanunk, ez azonban magától következik be, ha egyszer a víz hozzáfolyását a törőkészülék teljesítményéhez szabtuk, minthogy a törőkészüléket elhagyó keverékben a finom részek arányai állandó. Esetleges nagyobb eltéréseket azzal egyenlíthetünk ki, hogy a 31 vagy 21 tölcsérből jövő szuszpenziókból kellő mennyiséget vezetünk vissza, vagy pedig a 40 csövön át friss vizet adagolunk. Igen fontos, hogy a ciklonba kerülő szuszpenzió összetételét ill. a finom és durvább részecskék arányát lehetőleg állandósítsuk. Rendesen a törőkészülék nem állít elő a szükségesnél nagyobb mennyiségű finom részt, mert a törés költsége1

a finom rész mennyiségével nő. Ha a finom részek mennyiségei a szükséges mérték alá csökken, úgy a 31 tölcsérből jövő szuszpenziót visszavezetjük a körfolyamba. A 21 tölcsérből jövő szuszpenzió finom részei túlnyomólag a kisebb fajsúlyú anyagból erednek, ezért visszavezetésük nem kívánatos, de vízmegtakarítás szempontjából szükséges lehet. A 21 tölcsér alól a 24 csövön át távozó szuszpenziót habos flotációnak vethetjük alá, az értékes részek kinyerése végett. Szén fajtázásánál az eljárás lényegileg' azonos, azonban az 5 törőkészülék helyett táplálótölcsért alkalmazunk. A szuszpenzióban lévő részecskék finom szemcsetartalma tág határok között változhatik a ciklon 18 csúcsnyílásának mérete szerint. A finom részek összes mennyisége kisebb vagy nagyobb lehet a durva részek mennyiségénél. Ez utóbbi esetben a 18 nyílás mérete nagyobbítandó, ezért célszerű a ciklon kiömlő végét különböző méretűre, kicserélhető kiömlőfejjel ellátni. A finom részecskék szükséges arányát nem lehet számszerűleg megadni, azonban ez a kívánt eredmény alapján a fajtázás megindítása után könnyen beszabályozható. /. példa. 0—5 mm szemnagyságú, 70 s.% magnetit és 30 s.% kvarc keverékét 350 mm legnagyobb átmérőjű §s 20° csúcsszögű ciklonban fajtázunk. A cÉlon táplálónyílása 50 mm, felső kiömlőnyílása 70 mm, alsó kiömlőnyílása pedig 35 mm átmérőjű volt. A 0,2 mm-nél kisebb szemnagyságú magnetitszemcsék mennyisége akkora volt, hogy a szuszpenzió fajsúlyát 2-re emelte. A ciklont 1 légkör túlnyomással tápláltuk. A ciklont elhagyó elkülönített frakciókból a 0.2-nél nagyobb szemcséket kiszitáljuk a szuszpenzióból. A ciklon felső nyílásán át távozó frakcióban lévő finom kvarc- és magnetitrészecskéket végnélküli szalagos mágneses szeparátorral választjuk szét és a magnetitből készítjük a friss szuszpenziót. A fenti körülmények mellett az elkülönítési fajsúlyhatár 2.9 volt. A szitákon kiválasztott, vízzel permetezett termék tiszta volt.