140857. lajstromszámú szabadalom • Tartályos íróeszköz

ím§f. , * ä A 22. ábfa a 21. ábra szerinti A nyíl felőli felülnézet, a golyó behelyezése előtt. A 23. ábra a golyófészek hetedik változatának hosszmetszete. A 24. ábra a 23. ábra szerinti A nyíl felőli felülnézet. Az alább használt „kikarirnázás" a lehajíítással azonos műveletet jelenti. Az íróeszköznek -1- cső alkotta tintatartálya van' (1. és 2. ábra), melynek belvilága a felvett példában 2 mm átmérőjű. A csövet tekergetek alkotják, melyeknek szárai egyenesek és egymással párhuzamosak (7—10 ábrák). A cső egyik vége a légkör felé nyitott, míg másik vége célszerűen forrasztás, hegesztés vagy csavarkötés útján van; a -2- hüvely egyik végéhez 'erősítve, melynek másik végébe belső csavarmenetet vágtunk, a -3- golyótok vagy fészek felvételére. A -2- hüvely alsó végének belső átmérője (2. ábra) valamivel (kb. 3 rnm-rel) nagyobb az -1-cső külső átmérőjénél, úgyhogy a -2- hüvelybe vezetett -1- cső a -2- hüvelyben kialakított -2avállon felfekszik. E helyzetében célszerűen hegesztéssel rögzítjük. A lényegében hengeralakú -2- hüvely tengelyirányban át van fúrva. E furatnak a -2a- válltól a golyóig terjedő része valamivel kisebb átmérőjű, mint az -1- csövet felvevő furat. A lényegében szintén hengeralakú -3- csőrt folytonos -4- furat töri át. A -3- csőrnek belső, a -2- hüvely felső végéhez csatlakozó része a -3- csőrnek a -2- hüvelyhez csatlakozása helyén erősen lerézselt és célszerűen 1 mm .•átmérőjű -4- furatot tartalmaz. A -3- csőr alsó irésze lerézselésének célja, légzsák képződésének -meggátlása, amikor az eszközt tintával töltjük meg. A -4- furat felső végéhez 0.5 mm átmérőjű, rövid -5- furat csatlakozik. Ez utóbbi a forgatható -6- golyót felvevő ággyal közlekedik. A golyó, melynek külső átmérője 1 mm, elő-> nyösen fémből, célszerűen acélból van, célsze-' rűen igen sima külső felületű. A -3- csőr ama , végében, amelyben a golyó ül, 1 mm átmérőjű üreget vágjunk, azután az üreg fenekébe, a 4. ábra szerinti szerszámmal, megfordított három• oldalú gúlát verünk. A verőszerszám x élszöge ;25—45°. Azután a fészek gúlafelületeiben 1 mm átmérőjű golyó besajtoiásával, gömbalakú -7-ágyakat létesítünk. A nagyobb léptékű 3. ábra kielégítő méretű -7- ágyakat szemléltei. E méretet a golyó besajtolásának mértéke szükségszerűen meghatározza. A -7- ágyak kialakítása után, a -6- golyót behelyezik (5. ábra), majd rákarimázással, ráhúzással, vagy más alkalmas módon rögzítik helyzetében (6. ábra). Az alább használt „rákarimázás" a lehajíítással azonos művelet. A -3- csőr előnyösen nem rozsdásodó és nem oxidálódó, vagy megfelelően védett, pl. anodizált anyagból, pl. Duralumin-féleségbői készül, míg a -7- ágyak fémmel bevontak lehetnek. A rákarimázás vagy más efajta eljárás kivitelénél figyelemmel kell lennünk arra, hogy a golyó és a -3- csőr közötti rés mérete, mely résen át a forgó golyó a tintát szállítja, 0.001 mm . és 0.01 mm között legyen; a rés legkisebb és legnagyobb mérete közötti különbség tehát kisebb 25 mikronnál. Nyilvánvaló, hogy a 0.001 mm-es rés nem mérhető a mérnöki gyakorlatban szokásos módszerekkel hanem e célra folyadékok felületi feszültségének meghatározásánál szokásos fizikai módszer alkalmazandó. E módszernél azt a gáznyomást határozzak meg, amely valamely gázbuboréknak — kapilláris csövön át — valamely folyadékba hajtására éppen elegendő. E gáznyomás a kapilláris nyomásnak és így a folyadék felületi nyomásának is közvetlen mértéke. Ha tehát a kapilláris cső méretei imeretesek, a felületi feszültség a gáznyomásból kiszámítható, míg ha a felületi feszültség ismeretes, kiszámítható a kapilláris cső mérete, melyen át a buborékot a folyadékba hajtottuk. Ha n-heptánt használunk folyadék gyanánt, akkor a résméretet a d — 60/p egyenletből számíthatjuk ki, ahol d a mikronban kifejezett résméret és v a cm-higanyoszlopban kifejezett résnyomás. Az eljárás kivitelénél természetes az ilyfajta fizikai meghatározásoknál szokásos gondossággal kell eljárni. Az -1- cső előállításának alkalmas módját a 7á—7h ábrák érzékeltetik. A cső bármely alkalmas anyagból, célszerűen kb. 3 mm külső és kb. 2 mm átmérőjű vörösrézcső-darabból készül (7. ábra). A cső félhossza szomszédságában, de nem a cső közepén, egymás melllett, két V-alakú -8- hornyot vágunk. A csövet azután, a -8- hornyok körül, önmagára visszahajlítjuk (7b. ábra) és a -8- hornyok alkotta -9- kötések helyén összehegesztjük. A röyidebb csőszár nyitott végét azután 10-nél ráhegesztjük a másik szárra, azután az ilymódon keletkezett két szárnak ugyanazon oldalába két további, a -8-hornyoikba hasonló -11- hornyot vágunk a rövidebb szár végeitől egyenlő távolságban (7c. és lé. ábra). A száraikat azután a -11-hornyok körül összehajtogatjuk (7e. és 7f. ábrák), a hornyok alkotta -12- kötések helyén összehegesztjük és a szárpárokat végül 13-nál egymással összehegesztjük. A csőnek ilymódon négy párhuzamos szára van, ahol is a cső -a- vége nyitott, míg ä cső másik szabad -b- vége a 7g. ábrán feltüntetett módon úgy van kihajlítva, hogy a négy szár középvonalán átmenő kör középpontjában fekszik. Az -1- cső kissé kinyúló -b- végét a -2- hüvely nagyobb átmérőjű nyitott végébe illesztjük és behegesztjük (2. ábra). A csövet alakítása után és beillesztése előtt, megtisztítjuk és kifuvatjuk. A csőnek az ismertetett módon tekercsekké való kialakítása és beillesztése után a -2- hüvelyben lerögzítjük,«azután a golyót felvevő -3-fészket« rácsavarjuk a -2- hüvelyre, amikor is az -1- cső nyitott vége a -6- golyó felé néz. Az összeillesztett szerkezetet azután megtöltjük tintával, majd eltávolíthatóan beerősítjük a két lényegében hengeralakú -14-, -15- rész alkotta tokba (1. ábra). A -14a- szellőző nyílásokkal áttört -14- rész egyik vége zárt, a másik nyitott. Belvilága valamivel nagyobb a hajtogatott -1-cső összátmérőjénél. A -14- rész nyitott végének csavarmenetes nyaka van a -15- rész alsó végének felvételére. A -15- rész anyamenetei a