140841. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli berendezés
140841. 5 sonlóak, mint a 3. ábrán. All. ábrán a" 121 bajtótengely tirös és az a bemenőoldali 173 össze -'kötőkarimával merev egészet alkot. E karima ismert fajtájú 173, 174 univerzális kapcsoló egy részét alkotja (12. ábra), mely kapcsolónak hajlékony 175 gyűrűje is van. A 174 karima egy darabból van a 176 ÜTŐS tengellyel, mely a 122, 276 számú magyar szabadalom 4. ábráján feltüntetett, merevítőszervvel szabályozott hidraulikus turbókapcsoló forgótengelyét alkotja. E kapcsoló 177 hajtórészét fejescsavarok a motor forgattyútengeiyének 178 karimájához erősítik. A 177 hajtórészbe van ágyazva az önbeálló 179 csapágy, mely azt a 176 tengelyt hordja, amelyhez a 180 forgórész van erősítve. A 121, 176 ürös tengelyeken 181 segéd hajtótengely halad át, melynek lécekkel kialakított elülső vége a 178 karima és a 177 hajtórész közé erősített hajtótárcsa belül léces 182 agyával kapcsolódik. A .181 segédltengely hátsó, lécezett vége az egymással együttműködő, csúsztatható 183, 184 súrlódókapcsolókat hordja, melyek 185 nyomófolyadék-kamrát zárnak közre. E kamrába a 186 csövön át bocsáthatunk nyomófolyadékot, mely a 183, 184 részeket széttolja és súrlódó kapcsolódásba hozza két hajtott 187, 188 kapcsolórésszel, melyek a 189 fogaskerék testét alkotják. E fogaskerék, a 190 laza kerék közvetítésével, a 126 előtéttengelyre ékelt 191 fogaskereket hajtja. A 186 cső a 170 csőről ágazik le, mely a 168 vezérlőszeleptől annak a motornak 166 hengeréhez vezet, amely a vezérmű 164 ütközőjét mozgatja. Ebben az esetben az átváltás pl. előremenetről hátramenetre úgy történik, hogy a szinkron kapcsolókat az 1—10. ábrákon ismertetett módon állítjuk el, a hidraulikus turbókapcsolót nyitjuk és a 168 szelén útján a segéd' súrlódókötést zárjuk. A 121 hajtótengelyt ekkor a 189, 190, 191, 130 és 129 fogaskerekek ellenkező irányban forgatják, mire a hátrameneti szinkron kapcsoló • szinkronizmusba jön és záródik. Ezután a segéd súrlójlókötés nyílik és afi fő hidraulikus turbókapcsoló fokozatosan záródik, úgyhogy a most hátrafelé forgó 121 hajtótengely megáll, majd a rendes irányban felgyorsulva a fő hajtott 131 fogaskereket hátrafelé forgatja. A találmányt mechanikai erőátvitellel1 dolgozó, turbinával hajtott mozdonyoknál is alkalmazhatjuk. Hosszú lejtőkön haladó vonatoknál ugyanis kívánatos a turbinát a mozdony hajtókerekeivel a hátrameneti közlőmű révén összekapcsolni, mialatt az előrehaladás mérsékelt sebességgel megy végbe;, úgyhogy a turbina forgató nyomatékát a mozdony fékezésére használhatjuk és a vonat mechanikai fékjeit káros kopástól és felmelegítéstől mentesíthetjük. Szabadalmi igénypontok: 1. Erőátviteli berendezés, melynek főrészei: hajtó tag, mely nagyobb forgatónyomatékot csak az egyik forgási irányban 'tud) kifejteni; hajtott tag, melyet kívánság szerint, felváltva előre- és hátrafelé kell forgatni; közlőmű, mely a hajtó és a hajtott tag között előrehajtó erőátviteli pályát és ezzel párhuzamos, hátrahajtó erőátviteli pályát létesít, melyek az általuk közvetített hajtás számára választókapcsolókat tartalmaznak, jellemezve (62 vagy 181—191) segéd hajtószervelkkel, melyek a (32 vagy 131) hajtott tag mozgása közben, a zárt választókapcsoló nyitása után, a (21, ill. 180) hajtó tagot ellenkező irányban akkora sebességre gyorsítják fel, hogy az előzőleg nyitott helyzetben volt választókapcsoló szinkronizmusba jön. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, melynél a hajtó tag meg nemi fordítható, rugalmas folyadékkal működő (20) turbina (21) tengelye, azzal jellemezve, hogy a segéd hajtószerv külön (62) motor. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a segéd hajtószerv olyan turbina, amely rendszerint üresen, hátrafelé forog, de abba előreforgató energiát lehet vezetni, még mialatt e turbinát az előreforgató hajtó tag hátrafelé forgatja, g 4. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hajtó tag (180) hajtott része egy előnyösen szabályozható csúszókapcsolónak, melynek (177) hajtórésze erőgéphez van kötve. 5. A 4. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erőgép meg nem fordítható belsőégésű, dugattyús motor. 6. A 4. vagy az 5. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a segéd hajtószerv (183—188) segéd csűszókapcsolót tartalmazó (181—191) erőleszedő, mely a (177, 180) fő csúszókapcsolóval párhuzamos és az erőgéptől kapja az energiát. 7. Az 1—6.. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, melyben a választókapcsolók önműködően elmozduló, szinkron kapcsolók, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóknak az az (33, ül. 33A) eleme, amely tengelyirányban elmozdulva a kapcsolópofákat bekapcsolja, olyan, magában véve ismert fajtájú, amely a zárt helyzettől bármelyik oldal felé el tud mozogni, és amelynek két csoport (39, 40 ill. 39A, 40A) szikronizáló kilincse van, melyek a két oldal egyike felől kiindulva pontosan kapcsolódnak a tengelyirányban elmozdítható elemmel, aholis a kapcsolónak állítható (41, ill. 41 A) ütközője van, mely meggátolja á*zt, hogy a tengelyirányban elmozdítható elem a zárt Jjelyzeten túljusson, amikor a kapcsoló hajtórésze a hajtott részéhez képest előreforogni törekszik. 8. A 7. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, melyben a tengelyirányban mozgatható elemek: minidegyike a kapcsoló hajtórészének a hajtott részhez képest való előreforgásának hatására olyan nyitott helvzetbe tud jutni, amelyben mindkét kilincs-csoport hatástalan, jellemezve (61 ill. 71) vezérlőszervekkel, melyek a tengelyirányban elmozdítható (33 ill. 33A) elemek mindegyikét a nyitott helyzetből olyan helyzetbe tudják eltolni, amelyben a megfelelő kilincs-csoport hatásos.
