140811. lajstromszámú szabadalom • Legalább egy erősítőcsövet tartalmazó berendezés modulált nagyfrekvenciás rezgések erősítésére
2 140811 félértékénél pedig y = kb. 33%, stb. Ez arra vezetendő vissza, hogy az erősítőcső anódfeszültsége az erősítendő rezgés legnagyobb amplitúdójánál teljesen, félértékénél azonban csak 50%-osan van kivezérelve, stb. Az anódfeszültség teljes kivezérlésén azt az állapotot értjük, amelyben az anódváltófeszültség amplitúdója lehetőleg nagy, tehát az anódegyenfeszültségnek kb. 0,9-szerese. Az Ra anódterheiései impedancia rendes B-osztályú erősítőknél állandó és úgy van megválasztva, hogy az anódfeszültség telj-es kivezérlésénél, azaz az ea anódváltófeszültség legnagyobb Ea max értékénél az 2 r>a * kimenőenergia megfelel annak az energiának, amelyet a csőnek maximálisan szolgáltathatnia kell. A találmány saeirihti berendezésben az Ra impedancia nem állandó, hanem az erősítendő rezgéseik változó amplitúdójánál fokozatosan változik. Kisebb amplitúdóknál az Ra érték nagyobb, pl. többszörösen nagyobb, mint egy megfelelő B-osztályú erősítő esetében. Ennekfolyíán az Ea anódfeszültség már kis amplitúdóknál is teljesen ki van vezérelve és a hatásfok nagy. Hogy az erősítendő rezgés növekedő amplitúdójánál lehetővé tegyük a kimenőenergia megnövekedését, az Ra impedanciát ugrásszerűen lecsökkentjük olyan kisebb értékig, amelynél az anódfeszültség kivezérlése és ennélfogva a hatásfok némileg csökkent, a kimenőenergia azonban nem változik. Az erősítendő rezgés ampitudójának további növekedésekor tehát a kimenőenergia isrriét megnövekedhetik, amíg az Ea anódfeszültség teljes kivezérlését ismét el nem értük, mire az Rá impedanciát ismét ugrásszerűen csökkentjük. Ezt tetszőlegesen többször megismételhetjük, amíg az Ra impedanciát az utolsó ugrással ugyanarra az értékre nem hoztuk, amellyel ez az impedancia a megfelelő B-osztályú erősítőnél állandóan rendelkeznék. Nyilvánvaló, hogy a közepes hatásfok, ha az erősítendő rezgés amplitúdói nulla és a maximális érték között Ingadoznak, az ismertetett eljárás alkalmazása esetén lényegesen nagyobb, mint egy rendes B-osztályú erősítőnél. A találmányt még részletesebben a rajz kapcsán ismertetjük. A találmány szerinti berendezésnek az 1. ábrán vázlatosan feltüntetett kiviteli példája modulált nagyfrekvenciás rezgések erősítőjének U végerősítőcsövét és az R terhelési impedanciát tartalmazza, mely pl. antenna lehet, amelybe az U cső energiát juttat. Az U cső anódköre és az R terhelési impedancia közé olyan összetett műhálózat van beiktatva, melynek elemeit R0 , Rí, R3 ', Rí, R2 ', Ra,', R"i, R"2 és R"3 reciprok műhálózatok alkotják. Ezek a'műhálózatok, az R0 műhálózatot kivéve, hármasával sorba össze vannak kötve és az így kapott, három-három műhálózatból álló láncok az R0 műhálózattal párhuzamosan vannak kapcsolva. Az Rx és R2, az R2 és #3,.az Rí és Rz stb. műhálózatok közötti összekötőpontokban kapcsolókként működő A, illetőleg B, Ä stb. kisütőcsöveket rendezünk el, melyek anódköre a műhálózatökkal akként van összekötve, hogy az A, B, A' stb. csövek anódája és katódája közötti impedanciák az Ru Ri, Rí stb. műhálózatok bemenő-, illetőleg kimenőkörét az összekötőpontokban egyenként áthtidálják, azaz más szavakkal a műhálózatokat az említett összekötőpontokban az A, B, A' stb. csövek anóda-katóda-impedanciája lezárja. Az összetett műhálózat bemenőimpedanciáját az C cső Ra terhelési impedanciája alkotja, az R ellenállás pedig a műhálózat záróimpedanciája. Jobb áttekinthetőség kedvéért a csövek és a műhálózatok közötti összeköttetéseket egyszerű vezetékként tüntettük fel, a tápfeszültség és a vezérlőfeszültség forrásait pedig elhagytuk. Az R0 , Rí, Rz, Rí stb. hivatkozási jelek re>ciprok műhálózatokat jeleznek, azaz olyan műhálózatokat, amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy a bemenőimpedancia a kimenőkör záróimpedanciájával fordítottan arányos, a kimenőimpedancia pedig a bemenőkör záróimpedanciájával szintén fordítottan arányos. A bemenő-, illetőleg kimenőimpedancia és a záróimpedancia szorzata álianidlö és á következőkben feltesszük, hogy az R0 , illetőleg Ru R 2 stb. reciprok műhálózat számára a bemenőimpedencia és a záróimpedancia szorzata R0 2 , illetőleg R^, R2 2 stb. Az R0 , /?i stb. értéket a következőkben hullámellenállásnak nevezzük. A reciprok műhálózatok, pl. az R0 műhálózat számára továbbá érvényes a következő képlet: V = i Ro i, ahol V az R0 műhálózat bemenőkapcsai közötti feszültség, i pedig a kimenőkor záróimpedanciáján átmenő áram. Ez az áram a V feszültséghez képest 90°-kal el van tolva, és a záróimpedancia értékétől független, ennélfogva tehát határozott hullámellenállásnál kizárólag á V bemenőfeszültségtől függ. Ugyanez érvényes a többi Rí, R2, RÍ stb. műhálózatok számára is. Az Ra andóteirhelési impedancia ugrásszerű csökkenését az 1. ábra szerinti berendezésben a következőképpen kapjuk: Tételezzük fel, hogy az A, B, Ä stb. csövek vezérlése olyan, hogy e csövek vezetőek.és hogy az anód és katód közötti imedanciájuk kicsiny, úgyhogy a műhálózatok összekötőpontjaiban e reciprok műhálózatok számára gyakorlatilag rövidzárlatot jelentenek ott,-ahol az illető csövek be vannak iktatva. Az Rlt R 2 stb. műhálózatoknak az A, B, Ä stfj. csövek által alkotott záróimpedanciái tehát igen kicsinyek, ennélfogva tehát a reciprok műhálózatok bemenőimpedanciája az U csőnél és az R ellenállásnál igen nagy, ami más szavakkal azt jelenti, hogy az /?i, R2, R 3 , Rí stb. műhálózatok áramot nem eresztenek át. Az R0 műhálózat Zt bememőimpedanciáia számára érvényes a következő képlet: R2 Z—— úgyhogy e körülmények között az U cső Ra terhelése egyenlő Zi-vel. / Ha az A és B csöveket részletesebben ismertetendő módon elrekesztjük, minek folytán az
