140805. lajstromszámú szabadalom • Eljárás proteolitos pankreászenzimek kinyerésére, emlősökből, különösen szarvasmarhákból és sertésekből

Megjelent 1951. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140805. SZÁM. 12/p, 11—17. OSZTÁLY. - N-4045. ALAPSZÁM. Eljárás proteolitos pankreászenzimek kinyerésére, emlősökből, különösen szarvasmarhákból és sertésekből. Novo Terapeutisk Laboratorium A/S cég Kopenhága, mint Fredriksen Svend Emil gyógyszervegyész, charlottenlundi lakos jogutódja A bejelentés napja: 1946. október 25. Dániai elsőbbsége: 1943. június 4< (a 41.700/948. Ip. M. sz. rendelet alapján elismert elsőbbség.) A találmány emlősök, különösen szarvasmarha és sertés proteolitos pankreászenziimjeinek (az alantiakban röviden: enzimjeinek) kinyerési eljárására vonatkozik, kapcsolatban inzulin készítésével ugyanezen mirigyekből. Az emlősök, különösen a szarvasmarha és sertés hasnyálmirigyéből az inzulint iparilag úgy készítik, hogy a felaprított mirigyeket alkalmas, az inzulint oldani képes kivonatolószerekkel kezelik, olyan körülmények között, hogy az enzimeket megakadályozzák abban, hogy az inzulint hatástalanná tegyék. Az irodalom alkalmas kivonatolószerekként a vizet, etil- és metilalkoholt (a következőkben röviden: alkoholt), acetont, vagy ezen anyagok elegyeit — savak, alkáliák vagy sók hozzáadásával vagy anélkül — jelöli meg. Azonban a legtöbb módszernél közösen úgy járnak el, hogy bizonyos időpontban akár azonnal, azaz magához a felaprított mirigyhez, vagy később, pl. annak vizes kivonatához, adagolják az alkoholt vagy acetont és ezután az inzulin tiszta alakjában előállítható anélkül, hogy az enzimekre tekintettel lennének és hogy az inzulin Isimutatható inaktiválása bekövetkeznék. Az állatokból közvetlenül leölésük után eltávolított mirigyekben aktív enzimeket nem találunk. Az enzimek ekkor teljesen hatástalan állapotban vannak jelein, azonban gyorsan átalakulnak aktív állapotba, hacsak, a mirigyeket azonnal 0° alá nem fagyasztjuk. Minthogy az aktív enzimek még alacsony' hőfokon is inaktiválólag hatnak az inzulinra, az inzulin.készítéséhez, hogy az a lehető legjobb termelési hányaddal történjék, mindig friss vagy jól megóvott (jól prezervált), azaz azonnal megfagyasztott mirigyeket használnak, melyeikben ennélfogva az enzimek teljesen vagy majdnem teljesen inaktívak. Azt a körülményt, hogy a fenti kivonatoló, módszerekkel tiszta inzulin állítható elő anélkül, hogy az inzulin! kimutatható inafctiváládása fellépne, az alkalmazott alkoholnak vagy acetonnak tulajdonították, amelyek — egyes kutatók szerint — az enzimek hatását késleltetik, míg más kutatók véleménye az, hogy azok az enzimeket elroncsolják. Ennek következtében az inzulingyártás közbeni elkülönített maradékokat úgy ítélték meg, hogy azok a pankreászmirigyek enzimjeinek kinyerésére, alkalmatlanok és általánosságban ezeket az anyagokat olyan maradéknak tekintették, mely csupán takarmány, stb. céljára használható fel. Ezért azután a pankreászenzimkészítmények előállítására, melyek az utóbbi időben különböző ipari és gyógyászati célokra találtaik alkalmazást, eddig a mirigyek közvetlen felhasználása volt szükséges, akár az enzimeknek alkalmas kivonatolószerekkel, előnyösen vizes folyadékokkal való kivonatolása útján, akár pedig egyszerűen a mirigyek megszárításával, zsírjuknak szükség esetén való eltávolításával és a mirigyek porításával, mimellett e célra olyan mirigyeket használtak fel, amelyekben valamennyi enzim hosszabb-rövidebb ideig tartó raktározással aktiválódott, mimellett a raktározási időtartam a hőmrséklettől függ és mindenesetre olyan hosszú, hogy azalatt valamennyi inaktív enzim aktívvá alakul át. A találmány azon az új megfigyelésen alapszik, hogy az enzimek az inzulinelőállításra alkalmazott alkoholos vagy acetonos kezelés hatására nem roncsolódnak el, hanem e kezelés folytán csupán az enzimeik kicsapódása következik be, a felhasznált alkohol vagy aceton töménységétől függőségben. Azonban a kicsapódás a folyadéknak a kivonatolás alatt a kivonatolt anyaghoz való arányától is függ (a kivonatolási, aránytól), de ha nem egész szélsőséges arányokat alkalmazunk, a kicsapódás 20—60% feletti alkohol- vagy acetonmennyiségnél fog bekövetkezni, amikor is 20 % az alacsony kivQ-natoiási arányra és 60% a magas kivonatolási