140804. lajstromszámú szabadalom • Közvetve korlátoló rövid tehénállás
Megjelent 1951. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140804. SZÁM. 45/h, 1—12. OSZTÁLY. — M-13554. ALAPSZÁM. Közvetve korlátoló rövid tehénállás. Manninger Egon, főadjunktus, oki. építészmérnök, Mosonmagyaróvár. A bejelentés napja: 1949. január 19. A találmány tárgya a magyar viszonyok figyelembevételével tervezett tövid tehénállás. Nevezetesen a magyar gazdáik mindeddig idegenkedtek rövid tehénállások építésétől, holott ezek tisztasági szempontból a legcélszerűbbek és kifogástalan teljtermelésre vitán felül a legalkalmasabbak. Idegenkedésük alapja, hogy az eddig ismert rövid állásváltozatok különféle megkötéseit kényelmetleneknek és az állatok testalkatára káros hatásúaknak tartották. Az ország tejipara kifogástalanul termelt tej nélkül nem emelhető külkereskedelmi szempontból is versenyképes színvonalra. Szükség van tehát a rövid tehénállások1 megkedveltetésére. A találmány szerinti állás a velük szembein táplált ellenszenv leküzdését szolgálja azáltal, hogy a teheneknek minden helyzetben kényelmes és egészséges mozgási lehetőséget biztosít. Emellett eleget tesz mindazon követelményeknek, melyek jó, rövid állással szemben támaszthatók. A találmány szerinti álláson közönséges kétszárú kikötőlánccal köthetjük a tehenet az alacsony jászol állás felőli falához. A megkötésre jellemző, hogy a jászolfalnak valamely nyúlványa vagy tartozéka a lánc egyik szárát az előre-, másik szárát pedig a hátrafelé mozgásban korlátozza. Ennek következtében a tehén nem léphet előre a jászolba (miközben a fekvőhelyére üríthetne) és nemi hátrálhat le a trágyalépcsőre. A lánc két szára egyébként elég laza, fel és lefelé könnyen mozoghat, de a szomszéd eleségéhez már nem ereszti az állatot. Az 1. ábra két szomszédos tehénállás A—13 metszetét mutatja olyan! megoldásban, melyben a láncszárak a jászolfalba épített két —1— és —2— korlátláb előtt, illetve mögött helyezkednek el. A korlát hamadik —3— lába (oldalnézetét lásd a 2. ábrán) a jászol hosszára merőleges irányban hátranyúliik és a teheneket megakadályozza abban, hogy a szomszéd helyére feküdjenek. A találmány szerinti állás lényeges alkatrésze tehát a háromlábú korlátbak (metszetét teljesen lásd az 1. ábra közepén), melynek elülső két lába között a jászolfalba épített kikötőfül —4— van. Az elülső lábak laposan; ágaznak szét, hogy a fekvő tehén fejének ne legyenek útjában. Elképzelhető olyan megoldás is, melyben a korlátbak elülső két lábát tömör fal pótolja, mely mint az alacsony jászolfal nyúlványa emelkedik a 'kívánt körvonalaikig. Ebben az esetben a lánc egyik szárát a fal külső, másik szárát pedig belső oldalán kötjük meg úgy, hogy a szomszédos állások megkötőkarikái a fal ugyanazon pontján1 kívül, illetve belül legyenek. Szabadalmi igénypontok: 1. Rövid tehénállás, melyre jellemző, hogy az alacsony jászol állásfelőli falának valamely nyúlványa vagy tartozéka közvetve korlátolja a tehenet nem kívánatos' irányú mozgásában. 2. Az 1. igénypontban meghatározott tehénállás kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a korlátolás közvetítőeleme a megkötőlánc. 3. A 2. igénypontban meghatározott tehénállás kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a lánc mozgását ikorlátlábak korlátozzák. 1 rajzlap-melléklettel
