140780. lajstromszámú szabadalom • Villamos lámpa és eljárás fényszóró bevonat létesitésére ilyen lámpán

kapunk, hogy valamely méretosztályban a részecskék számát mint ordlnátát, az osztályra jellemző átmérőt pedig mint abszclszszát visszük fel. Azok számára, akik mikroszkópos méretil anyagrészecskék számosságának és nagyságának analizáló és vizsgálati módszerel felől részletesebb felvilágosítást óhajtanak kapni, Chamot és Mason »Handbook of Chemical Microscopy* clmtl könyvére hivatkozunk, L kötet, második kiadás, különösen 416-419 oldalak, megjelent 1938-ban John Wiley V Sons, Inc. kiadónál. A részecskék numerikus átlagos átmérője, Ul. számtani közepes átmérője természetesen kisebb, mint a fent meghatározott, a felülethez vlseonyltott átlagos átmérő (d3). Kutatások és'Vizsgálatok folyamán kltUnlk, hogy a találmány szerint készült bevonatok olyan részecskéket tartalmaznak, amelyek számszerű többségének mérete, 111. nagysága a fény, ill. a látható sugárzás legrövidebb hullámhosszánál, vagyis kb. 4000 angströmnél u, kisebb. A legnagyobb fényszórást és legkisebb, ÜL elhanyagolható elnyelést mutató bevonatok részecske-nagyságának megállapítására elektronmikroszkópos vizsgálatokat végeztünk. Ezek és további vizsgálatok felvilágosítást nyújtottak a szlllclumdioxld részecskék alakja és állapota felől Is. Ezek szerint e részecskék gyakorlatilag gömbök és anyaguk nem-kristályos, vagyis & morf állapotú. Azt találtuk, hogy módunkban áll olyan fényszórás-fokot és világosság-kiegyenlítődést elérni, amely mellett a találmány szerinti szillclumdioxiddal bevont, átlátszó üveg- • buráju lámpa legnagyobb világossága a bevonat nélküli, de egyébként hasonló lámpa világosságának kevesebb mint egy százalu kától néhány százalékig terjedhet, mig a találmány szerint bevont, belül homályosított buráju lámpa legnagyobb világossága átlátszó Uvegburáju, de egyébként hasonló lámpa világossága egy százalékának csekély törtrésze lehet. Azt találtuk továbbá, hogy főnyáteresztötestek és fényszórótestek bevonásakor a szili-., clumdloxid általános fényszóró tulajdonságalt a részecskék nagyságának változtatásával szabályozhatjuk. Ama tényezők közül, amelyeket a bevonat kívánt fényszóró tulajdonságainak eléréséhez szükséges részecskeméret megállapításánál fontosnak tekinthetünk, a következőket említhetjük: a szili ciumvegyulet töménysége, a lángnak vagy közvetlen környezetének hőfoka, a füst sűrűsége, a gáznemű égési termékek, 111. a füst lehűlésének sebessége és az oxigén töménysége, IU« valamely olkabnazott^gés-tápláló gázban az oxigénkocéntrá^Ció. Burák vagy egyéb világító cikkek bevonásakor bizonyos ||tö> iíl. gáznemű szillciumvegyUleteket elégetéssel oxidálunk és igy azok molekuláját felbontjuk, úgyhogy sziliclumdloxtdfüst Jön létre. A füst a bura (stb.) belső felületén összegyűl.és;,ott igen tiszta, finoman elosztott sziliciumdioxid magától tapadó rétegét alkotja, mely semmikardos alkatrészt, sőt még hldrálásl vizet sewi?tartalmaz, mely a lámpa teljesítményének ártana. Jóllehet a bevonatot ujjunkkal letöfölhetjük, az mégis annyira tapad, hogy rázkódásoknak és kíméletlen kezelésnek kellően ellenáll, úgyhogy nincs szükség semmiféle kötőanyagra, mely a lámpába káros szeAiyező anyagokat vinne be. A bevonat tapadását azonban, ha mégis kívánatos, gőzöléssel, vagyis ugy növelhetjük hogy azt rövid ideig gCjja&ram hatásának teszszük ki. Előnyösen olyan szttlolumvegyUleteket használunk, amelyek szilíciumon, szénen, hidrogénen és oxigénen klvUl más, atomot nem tartalmaznak. A Jelenleg legelőnyösebbnek talált anyag az étU-ortosziJikát, (CgHs^SlO^ mely olajos folyadék. Más vegyületek; SJsW« kom etán, szilikoetán, sviiUk'opropán, szttiko» bután, szilikotpe^tán, diSJíUoxán, metllszillkát, meülszilikáö, t||szjlikátt, dlmetÖszUlkón, dietÜ-szillkán, tetr^metUszUlkán, etoxMrietttszUtkán és hasonlók. Ezeket csak pétáajsépeja env Htjuk, de nem korlátozásul, mífttno^y még számos más anyagot Is basználhí^uak^ általába» azonban tanácsos elkerülni 4j^kjkt az anyagokat, amelyek tulsok szerves ajayagot tartalmaznak, mert ezek szénlerakódást ojkog- , hatnak. f Bizonyos gáznemű vegyületek, pl. szttleiutrhldrid vagy szillkánok vagy szUánok, me!>t>k csak szilíciumot és hidrogént tartakriaznuk, levegőnek vágy oxigénnekkitéve iaeggyuUadjiak. így burák bevonásakor a burába alkahua*> égőt helyezhetünk. Ha az efféle vegyületet i áramló oxigénnel szabaddá tesszük, [&•% meggyullad. Meghatározott sűrűségű bevonatot ugy kaphatunk, hogy a vegyület bevitt mennyiségét szabályozzuk. Az eljárás egyik kiviteli módja lámpaburák . bevonásához abból áll, hogy megfelelő alaki} belet mó folyékony véglettel, pl. etilszilikáttal Itatunk és ezt abufáBanpfoiyamatos elégés biztosítására, levegő vagy oxigén árama-