140763. lajstromszámú szabadalom • A levegő nedvessége iránt érzéketlen szelénegyenirányító és eljárás ennek előállítására

Megjelent 1951. decern be n-Jj&* ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140763 21 g 1-16 osztály, S-20848 alapszám. A levegő nedvessége Iránt érzőketlen szelénegyenirányltő és eljárás ebinek előállítására Dr. SELÉNYI PÁL EGYET. M. TANÁR, BUDAPEST Bejelents napja; Szakkörökben általánosan elterjedt az a meggyőződés vagy feltevés, hogy a levegő nedvessége a szelénegyenlrányitókra káros hatású, jóllehet az irodalomban semmiféle erre vonatkozó határozott közlés nem található. Bejelentőnek erre vonatkozó vizsgálatai azt mutatták, hogy a légnedvesség hatására a tárcsák záró képessége romlik le. Ez a káros hatás rendes, 60-65 5&-os légnedvesség esetén még alig kimutatható, azonban a relatív nedvesség növekedésével rohamosari nő« Ha egy szelénegyenirányitő tárcsát szobahőmérsékletű, vízgőzzel teHtett (100^-os nedvességű) légkörben helyezünk el, a tárcsán kbo 3 napig semmi változást nem észlelünk 5 attól kezdve a zárőellenállás fokozatosan csökken s a tárcsa 1-2-3 hét leforgása után hasznavehetetlenné válik. Ez bekövetkezik akkor is, ha a szeléribevonat és az ellenelektróda érintkező vonalát a vízgőzt biztosan át nem bocsátó anyaggal vonjuk be; tehát helytelen az a feltevés, miszerint a vízgőz káros hatásának csupán a szelőnréteg pereme van kitéve (lásdí Selenium Rectifier Development In Germany. J.I.0.A Final Report $o 56„, 8. oldj, hanem a hatás a szeléribevonat egész felületén jelentkezik, mivel a nem teljesen összefüggő, likacsos ellenelektróda a vizgőzt átengedi. A vízgőz e káros hatása elleni védekezésnek ma az az egyetlen és általánosan alkalmazott módja, hogy az egyes tárcsákat először kész egyenirányítókká (egyenirányító oszlopokká, elemekké, egységekké) szereik Ösz; 1948, szept. 17. sze és ezeket azután bemártás vagy permetezés utján a nedvességet át nem bocsátó lakkal, festékkel vonják be. Ennek az eljárásnak azonban több hátránya van. Ha áramhqzzávezetósre, ÜL elvezetésre az" ellenelektróda oldalán az ismeretes, csillag- vagy virágszirom alakú rugós érintkezőket használják, ki vagyunk téve annak a v szélynek, hogy a lakk az érintkező alá folyik és az érintkezést megszünteti. Ennek megakadályozása végett az érintkező fölé még egy, nála nagyobb, íeí nem metszett rugós tárcsát szokás szerelni; ez azonban a szerelést megnehezíti ős megdrágítja. Ennél egyszerűbb elrendezés az angolamerikai gyártmányokon ujabban alkalmazott u. n. »központos érintkezés' (»central contact«), itt a hozzávezetésre az egyenirányító tárcsa elülső oldalán, az ellenelektróda oldalán is, miként a hátán, egy egyszerű fémalátét szolgál, amely a tárcsához erősen oda van szorítva ugy, hogy az egészet a nedvesség ellen védő lakkba bele lehet mártani, anélkül, hogy az aláfolyástól tartani kellene. A szerelés és nedvesség elleni bevonás tehát egyszerűen végezhető, ellenben a tárcsák gyártása váBk nehézkesebbé. Hogy t. % a fémalátőtet a rövidzárlat veszélye nélkül a szelénhez, illetve az eHenelektrődához lehessen szorítani, a szelénnek ezt a központos, gyürüalaku részét az ellenelektrőda reápermetézése előtt szigetelő lakkal kel bevonni, vagyis a munkaműveleteket eggyel meg kel szaporítani, Mind a két eljárásnak még egyéb hátrányai is vannak. Irodalmi adatok szerint aUg va'n