140625. lajstromszámú szabadalom • Amplitudókorlátozó kapcsolás
140625' & csövek szabályozó elöfeszültségét elvileg bármely egyenáramú áramforrás szolgáltatója, Célszerű azonban, ha a dióda-előíeszlltsóget szolgáltató forrás a korlátozandó váltófeszültségre kapcsolt egyenirányító, mert ezzel elérjük, hogy az előfeszültség e váltófeszültség' mindenkori amplitúdójával arányos lesz. A 3-5. ábrák c megoldást néhány kiviteli példa kapcsán szemléltetik. Ez ábrákon maga a találmány szerinti korlátozókapcsolás, amely az 1. ábra értelmében a 8 kondenzátorral sorbakapcsolt két 5 és 10 diódából, vaUfmint a csatolóelemekböl áll, lényegileg az .1. ábrával egyezik. A 3. ábra szerinti kapcsolásnál a korlátozandó kisfrekvenciájú váltófeszültséget az 1, 2 bevezetőkapcsokról a 20 erösitöcsörc visszük fel, amely előnyösen nagy kivezérlési területtel rendelkező cső, hogy a korlátozandó váltófeszültség kis amplitúdói (nünimális moríulációs-uzazalék) mellett is 1-2 volt nagyság rendű feszültséget szolgáltasson. A 20 erösitöcső 21 terhelő ellenállásán megjelenő váltófeszültséget az ellenállás 22 megcsapolásáról visszük a 3 kondenzátoron át a már ient ismertééit korlátozófokozatba. Az 5, 10 korlátozó dió dákhoz vezetendő szabályozó előfeszültségek előállítására a 25 kettős diódát alkalmazzuk, amelynek jobboldali szakasza a 21 ellenállásnak legnagyobb feszültségű 23 pontjához, baloldali szakasza pedig a 21 ellenállásnak kisebb feszültségű 24 pontjához csatlakozik. Az. összekötővezetékbe a 26, illetőleg. 27 kondenzátor van iktatva. A 25 dióda jobboldali szakaszán egyenirányitott feszültséget a 28 terhelöellenállásról a 29 ellenállásból és 30 kondenzátorból álló szürőláncon vezetjük át és a 4 ellenállás utján az 5 korlátozódióda anodjához juttatjuk. A-25 dióda baloldali szakaszán egyenirányitott feszültséget pedig a 3_L terhelőellenállásról :i 32 ellenáüásbőr es "33 kondenzátorból-álló szürőláhcon vezetjük át és a 12 ellenállás utján a 10 korlátozódióda anodjához juttatjuk. A kapcsolás olyan, hogy az előfeszültség mindkét 5 és 10 korlátozó dió da anódájút katódájával szemben pozitivvá teszi és igy e diódák vezetővé válnak. Minthogy a 21 ellenállás 23 pontja nagyobb feszültségű, mint an nak 24 pontja, "a 25 diódának a 23 ponthoz kapcsolt jobboldali szakaszából az 5 korlátozódiódához nagyobb előfeszültség jut, mini a 25 diódának a 24 ponthoz kapcsolt baloldali szakaszából a 10 koríátozódiódához. Ezzel'a; fentenilitett feltételt teljesítettük. Ha az 1, 2 bevezetői«1 ? csokra nem jut kisfrekvenciájú váltófeszültség, azt« nincs moduláció, akkor a 25 dióda az 5, 10 korlátozódió dáknak nem szolgáltrt elöfeszültségét és igy azok nem vezetnek áramot. Ha van moduláció, akkor az 5, 10 korJátozódiődák olyan nagy szabályozófeszültséget kapnak, hogy a megfelelő amplitúdójú váltófeszültségeket á 2. ábra. értelmében átboesátják. A korlátozódiódák nyugalmi áramát, tehát a 0 potenciáldifferencia esetében fellépő diódaáramot ugy kompenzálhatjuk, hogy a készülékben lévő • egyik crősitőcsö, pl. a 20 cső 34 katodíellenállásának 35 megcsapölási pontjáról a korlátozódiódákhoz etőíeszültséget vezetünk, Ha a nyugalmi áramot elhanyagolhatjuk, akkor • az elöfeszUltségeket szolgáltató cgyenirányitó• szakaszokat a 20 csőben egyesíthetjük, Ez, esetben a 4 és 12 ellenállások alsó végét földeljük és az 5, 10 korlátozódiódák katódáihoz megfelelő szűrés után negativ elöfeszültségét vezetünk. A korlátozó diódák szabályozóíeszültsés/it a már korlátozott váltófeszültségre kapcsolt egyenirányitóból is vehetjük, mikor is & szabályozás hátulról előre történik. Ha nincs szükség finom szabályozásra, akkor a korlátozódiódák elöfeszültségét az auódpótlóból kapott állandó feszültség is szolgáltathatja. Ez esetben az elöfeszültségét szolgáltató ellenállást a 'hangerőt szabályozó potenciométer tengelyével együtt járathatjuk. Az élőfeszültséget szolgáltató, kört a vételi csatornától íUggetleniteni is lehet ugy, hogy a vételi csatornával párhuzamosan, erösitöfokozatot k&pcsolunk és a dióda elöfeszültségét ez erősítő fokozatból kapott váltófeszültség egyenirányitűsával állitjuk elő. , , •. ' A 4. és 5. ábra a 3. ábra szerinti kapcsolás változatait mutatja. A 4.-ábra szerinti kapcsolás a 3. ábra szerinti kapcsolástól abban különbözik, hogy a 20 cső anódakörében lévő terhelöellenáüás a 40 fojtótekercs, amelyhez a 41 kondenzátor közbeiktatásával a sorbakapcsolt 42. 43 Bs 44 ellenállások csatlakoznak, A külön?bözö váltófeszültségeket az ellenállások 22, 23 és 24 pontjairól vesszük le, amelyek lt nyegileg a 3. ábra hasonló jelzésű pontjainak felelnek meg. Ennek a kapcsolásnak e 1 Ő n y e, hogy a 20 es ö egy e n á r awu szempontból nincs terhelve ós igy k$, lvs ő ellenállás a cső h al'ásos lesz ü 11 s é g é t'ne m csök-; k e n t i.
