140594. lajstromszámú szabadalom • Szabadon futó kerékagy

y '•' f 140594 görgőkkel kapcsolódó kerületi 13 részét (1. és 4. ábra) a 14 agyrésztől különválasztottuk és a 13 résznek a belső, a 14 résznek pedig a külső felületén hornyokat vágtunk olyképpen, hogy az egyik résznek a hornyok közt keletkező bordái a másik rész hornyaiba Üljenek és igy a két rész egyUttforgó kapcsolatba Jusson. A 13. 14 hajtóelemnek ez a kettéosztása lehetővé teszi, hogy a gyors kopásnak alávetett 13 részt sokkal kevesebb értékes anyag Mhasználásával és kevesebb munkával cserélliessük ki, mintha az egész híjtóelemet kell kicserélni. Részben liasonló, de elsőso rban más szempont vezetett arra, hogy az egyirányban menesztett szerkezet hajtóelemét ill. ennek 14 agyrészét a 7 lánckerék 15 agyától különválasszuk s a 15 agy forgását egyszerű szétosztással kiiktatható fogas 16 tengelykapcsoló (1. és 5; ábra) segítségével vigyük át a 14 agy részre ill.' a 13. 14 haj tóelemre.E különválasztás lehetővé teszi a szabadon futó agynak a hátsó kerékkel együtt való leszerelését a lánckerék megbolygs tása nélkül. Ha ugyanis a 6 tengelyt egyik rögzítő 17 anyájának lecsávarása után kihúzzuk és a 10 fékpofát elforgás ellen rögzítő 18 kart a kerékpárkerethez való kötöttségéből kiszrbaditjuk, a 16 tengelykapcsoló kettéválik és igy a szabadon futó t gyszerkezet kapcsolfta á lánckerék 15 agyával megszűnik. A 12 hüvely aS agyhüvély belsejében elhelyezett részeket a 6 tengely kihúzása után is Összetartja. T Hogy a fékrögzitŐ 18 kar külső vége a s zokásos 19 bilincs 20 füléből (2. és & ábra) könnyen és szerszám használata nélkül kiazabadithatő legyen, a kart á találmány értelmében 21 rugó ellenében eltolható 22 pecek köti a 20 büinesfülhöz, A 22 pecek hosszának olyan 23 réiszén, amelyet a rugó rendes körülmények közt á 20 bilincs fülön klvüi fart, lé van lapitvíy Ha a 22 pecket a 21 rugó ellenében benyomjuk (a 3. ábrán jöbbíelé), a peckek letepitott 23 része kerül a bilincsfülbe. A pecket elforgás ellen biztosítja, hogy a ráerősített 24 sapka, melyhez a 21 rugó támaszkodik, 25 hasitékával a 20 bilinesfülhöz erősített 26 hüvelyben rögzitett kis 27 peckeken vezetődik. A 18 ke mak á 22 pecek befogadására váló köralakü nyílásából 2& hajtők (2 ábra) nyUlk kifelé, anielyen a 22 pecek lapos 23 része áthatolna ha a 18 ka rt a másik végén áthatoló 6 tengely körül elforgatjuk. Ekként a 18 kart a 22 pecek benyomott helyzetében a 20 bilincsfülből elforgatással kiszabadíthatjuk és ugyani ilyen módon a bilincsfülbe ismét bevezethetjük, ahol azután a 22 pecek elengedése után biztosan rögzítődik. A fékezést jelző villamos lámpa áramkörének önműködő zárására és megszakítására a féket tengelyirányú eltolódás utján működtető 11 kup homlokfelülete re szigetelő. 29 gyűrű közbeiktatásával lapos 30 fémgyűrűt erősítettünk, amellyel a 31 ellenkup testébe 33 szigetelő bélés közbeiktatásával rugalmasan beágyazott két 32 pecek érintkezőként működhet együtt E pecek s belső végükön levő Utközőpe remük folytán rugóik hatására csak annyira tolódhatnak ki a 30 érintkező gyürü felé, hogy evvel a 11 kup rendes helyzetében nem érintkezhetnek. Az érintkezés azonban azonnal bekövetkezik, mihelyt a 11 kup a 7 lánckerék hátrafelé hajtása folytán beljebb hatol a 10 fékhengerbe. A 32 érintkező peckek pl. rugóikon és ezeknek elszigetelt támasztékain át állandó vezető összeköttetésben vannak az áran> forráshoz kivezetett szigetelt 34 vezetékpárral, amelybe a jelzőlámpa Is be van íktrtva. Szabadalmi igénypontok: 1. Szabadon futó kerékagy, melyre az jellemző, hogy az egyirányban menesztő hajtószerkezet hájtóeleme a lánckerék í gyától különválasztott dí rab, amely széttolással kiiktatható tengelykapcsolás módjára kapcsolódik a lánckerék agyávd. 2. Az 1« igénypontban jellemzett szabadonfutóagy foganatositási alakja, melyre az jellemző, hogy az egyirányban menesztő hajtószerkezet hajtóelemének kerüleü része az agy részétől különválaszto;tt darab s a két rész között kölcsönösen egymásba nyúló tengelyirányú bordák és hornyok létesítenek egyUttforgó kapcsolatot. 3. Az 1., vagy 2. igénypontban jellemzett szabadonfutóagynak hátrafelé hí jtással működtetett belső fékes kiviteli rlfkja, melyre az jellemző, hogy az agy belsejében a fékezést jelző villamos lámpa áramkörébe iktatott, érintkezők ugy vannak szigetelten elhelyezve, hogy egyikük résztvesz a fékezést előidéző mozgásban és e mozgással a- lámpa áram körét zárja*' 4. A 3. igénypontban jellemzett szabadon^ futóagy fogant tositási* alakja, melyre áz jel-