140439. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőberendezés keretes antennával
140459 következtében, - amihez úgy jutunk, hogy az átvivővezeték önindukcióját az átvivővezetékben fellépő induktiv feszültségvesztcség csökkentése végett igen kicsinyre vesszük -, a keretante nna-atvivővezeték alkotta rendszer önfx'ekvenciája az átvivővezeték kisebb hosszánál fekhet a veendő középhullámú körzeten belül Ez utóbbi különösen aggályos egygombos kezelésre berendezett olyan vevőkészülékeknél, melyeknél, a bemenőkor hangolható és a ke rét antenna, valamint az átvivővezeték önindukciója legalábbis lényegileg a bemenőkor önindukcióját alkotja, mely esettel van pl dolgunk, ha a keretantenna kicsiny, pl kb, 4 uH nagyságú önindukcióját a szokásos, pl kb» 500 pF nagyságu^for^ókondenzátor számára helyes értékre /pl= a középhullámú tartomány számára 200 uh, a hosszúhullám tartomány számára pedig 2000 uH értékre olyanx transzformátor segélyével hozzuk, melynek primértekercselése az átvivővezetékhez csatlakozik, szekundértekercselése pedig a bemenőkor hangolókondenzátorával párhuzamosan van kapcsolva A keretantenna "átvivővezeték alkotta rendszernek a veendő hullámtartományon belül fekvő önrezcnanciája ez esetben « a vevőkészülék különböző hangolókoreinek együttműködése szempontjából komoly zavart okoz A találmány célja a jelzett fajtájú rádió-vevőberendezés olyan sajátos kivitele, melynél az előbbiekben jelzett hátrányokat elhárítottuk. A keretes antennát a vevőkészülék bemenőkörével összekötő átvivővezeték a találmány szerint egymásmelleit és egymással párhuzamosan elrendezett olyan két szala^alaku vezetőből állj melyek szélesebb oldalukkal fordulnak-egymás felé» Az átvivővezeték áramvezető felületeinek jelentékeny nagysága következtében ugyanis, nevezetesen a vezetők egymásra néző széles oldalainak jelentékeny nagysága folytán, az átvivővezetékben fellépő ohmos veszteségek aránylag kicsinyek Ezenkívül a találmány szerint alkalmazott vezetőrendszer a környezethez viszonyítva részarányos, ami lehetővé teszi azt, hogy a keretantenna antennaeffektusát a keret antennakor villamos közepének földelése révén korlátozzuk Végül lehetőnek mutatkozott az is, hogy a talál mány szerint átvivő-vezetékként alkalmazott vezetőrendszer önkapacitását a vezetők közötti távolság megválasztásával akként korlátozzuk, hogy a keretantenna- átviváhrezeték alkotta rendszer zavaró rezonanciáját elhárítsuk anélkül, hogy ennekfolvtán másrészt az átvivővezeték önindukciója annyira megnövekedjék, hogy túlságos mi nagy induktiv feszültségveszteseget idézzen elő ; A találmányt részletesebben a rajz kapcsán magyarázzuk meg Az 1. ábra a találmány szerinti rádióberendezés egyik kedvező kiviteli példájának kapcsolási vázlata, a 2 ábra pedig részletesebben mutatja az 1 ábra esetében alkalmazott átvivővezeték metszetét Az 1» ábrán 1 jelöli az egyetlen menetből álló keretantennát, amelyet a 2 átvivővezeték köt össze a 4 transzformátornak földelt középlecsapolással ellátott 5 primértekercselésével, emellett e 4 transzformátor 5 szekundértekercselése párhuzamosan van kapcsolva a 7 vevőkészülék bemenőkörének 6 hangolókondenzátorával. A 4 transzformátor, melyben lehetőleg csekély szórás és lehetőleg kicsiny veszteségek elérése védett nagyfrekvenciás vasmagot alkalmazunk, arra való, hogy a keretantenna önindukcióját alkalmas értékre feltranszformálja^ A 7 vevőkészülékben, melynek kapcsolását csakis annyiban ábrázoltuk, amennyiben ez a találmány helyes meg-
