140435. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás nagyfrekvenciás villamos rezgésekátvitelére
-.w, • ' • ■"- 140455 -Az 1» ábra nagyfrekvenciás erősi tőkapcsolást mutat, amelyet pl. rádióvevő első fokozatában használhatunk. Az átviendő jelre hangolt 1 rezgőkört 2 cső vezérlőrácskörbe iktatjuk. A cső anódkörébe azonos frekvenciára-hangolt 3 kört iktatunk be, amelyről az erősitett feszültséget vételezzük el. Az 1 kör akként van kialakítva, hogy természetes csillapodása kisebb annál, mely az áteresztendő sávszélességgel kapcsolatban szükséges. A 5 anódkörben fellépő energia egy részét 41 csévén keresztül. 42 októda /pl. az EK 2 tipusu cső/ első vezérlőrácsához vezetjük. Az ennek következtében e cső első 43 anódáján fellépő feszültséget 44 cséve segélyével az 1 körbe vezetjük olyan fázisban, hogy^ezzel az 1 kört csillapítjuk és ennek következtében e kör szelektivitását csökkentjük. Az októda második 46 anódja a rajzon fel nem tüntetett feszültségforráson keresztül a kátódával van összekötve. Az októda második 45 vezérlőrácsára Vr szabályozóieszültséget vezetünk, melynek nagysága az átviendő rezgések közepes amplitúdójától fü^g. A 45 elektróda a második 46 anóda és az első 43 anóda közötti arameloszlást vezérli oly értelemben, hogy növekedő negativ szabályozófeszültség esetén a 43 elektróda felé menő áram, ennélfogva tehát az ellencsatolás erőssége növekedik. Ennek következtében a 3 kimeneti körben fellépő jel amplitúdója csökken,amivel az erősitéő hatékony szabályozását kapjuk. Egyidejűleg a bemeneti kör csillapodásának növekedése következtében e kör áteresztési körzete megnövekedik, úgy hogy a szelektivitás csökken. A jelfeszültség' növekedésével tehát a kapcsolás szelektivitása csökken. Ámbár a szelektivitás és az erősítés közötti említett összefüggés némely esetben előnyökkel jár, esetleg nem kívánatos is lehet és ezért gyakran törekszenek arra, hogy a bemeneti, kör csillapodása legalábbis közelítően állandó legyen. A találmány szerint ezt elérhetjük azzal, hogy az erősítés szabályozd sához a negativ visszacsatolás erősségén kivül a cső rácselőfeszült ségének nagyságát.is változtatjuk. A 2. ábra mutatja azt a kapcsolást , amelynél ezt az eljárást alkalmazzuk, A 20 ábra szerinti kapcsolás legnagyobbrészt egyezik az 1. ábrán láthatóval, a 2,ábra esetében azonban alkalmazzuk még a 31 rácskondenzátort, valamint a 32 levezetőellenállást, melyen keresztül a Vr szabályozófeszültséget a 2 cső vezérlőrácsára is vezetjük, A működésmód a következő: A 32 ellenálláson keresztül bevezetett ne gativ előfeszültség növekedésekor a 2 cső 3 kimeneti körén fellépő feszültség változik, úgy hogy a 42 segédcső első vezérlőrácsara kisebb feszültséget vezetünk« Az említett segédcső 45 vezérlőrácsára vezetett negativ előfeszültség egyidejűleg növekedik, ami a meredekséget a 43 elektróda felé növeli. Egyrészt tehát a 41 csévében indukált feszültség csökken, másrészt pedig a 42 csőnek a katóda, az első vezérlőracs és a 43 anóda által képzett részében az erősítés a 45 rács negativ előfeszültségének növekedésekor növekedik, úgy hogy a kapcsolási alkatelemek helyes méretezésénél a 44 csévében fellépő feszültség a szabályozófeszültségtől közel független lesz. Ennek következtében az 1 cső csillapodása, tehát annak szelektivitása állandó marad, azonban a szabályozófeszültség növekedésekor a 3 körben fellépő feszültség mégis csökken. A találmány toyábbi foganatositási példáját, amelynél segédcső alkalmazása felesleges, a 3. ábra mutat ja.Itt
