140388. lajstromszámú szabadalom • Electron-kisütőszerkezet

- 17 -tása is különböző elektródák között, melyekbe az elektronáram «azonos oldalakon ütközik. A vezérlő feszültségnek nem kell állandónak lennie, hanem az gyorsan változó impuíziv feszültség vagy periodikus függvény is lehet* A fentiekben ismertettük, hogy miként lehet megváltoztatni az elektronáram pályáját az elektromos és /vagy/ mágneses mezőnek a cső megfelelő" helyein való módosításával. Ezt a pályát a feltüntetett megoldásoknál azoknak a viszonyoknak a míigváltcsíat^ísáváL is módosíthatjuk, amelyek között az elektronok as; elektronforrást elhagyják, igy pl. azok sebességének és mozgásirányának és a mágnesmtző térerősségének módosításaval az ©lektronforrásnál levő kiindulási helyen. Ezekből a tényezőkből az elektronáram potenciálmagasságát az ©lektronforrásból való'kiindulás helyén kiszámíthatjuk vagy tapasztalati uten meg- ' állapithatjuko Az elektronáram helyzetét különböző fajtájú elek-; ironvesériőeszközök segitségével megváltoztató, fent ismertetett módszerekkel különböző módokon alkalmazhatjuk. Az elektron-, áram helyzetét láthatóvá tehetjük pl» akként, hogy az áramot fluoreszkáló ernyőkre, fényképészeti lemezekre vagy más effélékre engedjük hatni« Ily módon kiindulási pontokat kapunk illa képet alkothatunk magunknak azokról a villamos mennyiségekről, amelyek az elektron-vezérlőeszközökhöz áramlottak. Az elektronáram a csövön belül vagy kivül elrendezett elektródákat vagy tek#rcseket is működtethet és igy az ezekkel összekötött áramkörökbtn okozhat változásokat. Minthogy az elektronáramot igen sokfélt módon lehet vezérelni, és minthogy azt bonyolult pályákon lehv*t vezetni, számos lehetőség van az elektródák, tekercsek vagy elektrooptikai ernyők elrendezésére a csőben vagy a cső mellett, miértis utóbbit a különböző esetekben adódó műszaki követelményeknek megfelelően valősithatnuk meg» fekintettel az elektronáram pályáját módositő különböző, módszerek fenti áttekintésére, hangsúlyoznunk kell, hogy módunkban áll több különböző katód vagy elektronforrá* elektronáramait egy és ugyanabban az eval&ált edényben alkalmazni és azokat ugyanahhoz az elektródarendszerhez tartozó különböző elektródákhoz irányitani anélkül, hogy aa árajsok egymást »avarnak. A különböző elektroiiáramokat ugy különíthetjük el egymástól, hogy az elektronokkal az elektronforrásokat különböző potenciálmagasságokon hagyatjuk ®1. A 29*. ábra ilyen csőnek egy példáját szemlélteti, melynél két la, lb katód van. Az la katód a zérus feszültséggel, ®L -tb *£atód pedig a +100 Y feszültséggel áll összeköttetésben, m%g a közös 2 anődnál a feszültség +200 V. A két katódból kiinduló elektronáramoknak ennélfogva különböző potsnciálmagasságuk van, pl. + 50 T ill. + 150 Y. Olya» vezérlő elektróda, amelynek feszültségét + 200 Y kiindulási értékről + 100 V-ra csökkentjük, a 5 segédelektródával együtt potenciálzárat alkot az utóbbi elektronárainmal szemben, az elsővel szemben azonban nem. Az első elektronáram elterelésére a vezérlő elektróda feszültségét zérus érték közelébe kell csökkenteni.A kapcsolási vázlaton a 6d vezérlő elektróda 100 7-os áramforráshoz, a 6b vezérlő elektróda pedig 0 Y-os feszültséghez van kötve, aminek erecMlényeképen az lb elektródából kiinduló elektronarató az 5d kontákélektrő'dához, az la elektródából kiinduló elektronáram pedig az 5b kontakteíektrődához terelődik.