140350. lajstromszámú szabadalom • Tolómagos cséve és eljárás a maximális és minimális önindukciója közötti viszony beállítására
2 140350 indukció közötti arány egy vagy több menet lefejtésével befolyásolható. A találmány szerint a cséve előnyösen akként van kialakítva, hogy az említett csoporthoz tartozó menetek egy-egy menetének lefejtése a cséve maximális és minimális önindukciója,közötti viszonyt legalábbis 0,3% -kai növeli. Ezzel elérjük azt, hogy az önindukció helyes lefolyásának beállításánál jelentékeny toleranciákat foghatunk fel és egy-egy menet lefejtésével a maximális és minimális önindukció közötti arány tekintetében használható változást idézünk elő. A találmány szerint a maximális és a minimális önindukció közötti arányt kiváltképpen előnyösen a következő módon állítjuk be: A csévét akként állítjuk elő, hogy a tolómagon kívül maradó menetek száma úgy legyen megválasztva, hogy a maximális és minimális önindukció közötti viszony a gyártási toleranciájú bármelyik tolómag alkalmazása esetén biztosan túlságosan kicsiny legyen, mire a maximális és minimális önindukció közötti viszonyt a magon kívüli egy vagy több menet lefejtéséve! helyes értékére hozzuk. A beállítás számára előnyös eljárást kapunk, ha a helyes ,'^|'n x -- a viszony beállítása előtt az önindukciót vagy valamely ezzel egyező értéket a mag maximális és minimális önindukciójú helyzetében mérjük, majd a tolómag minimális önindukciójú helyzetében annyi menetet fejtünk le, hogy a maximális önindukció a mért maximális önindukció -szorosa legyen. Ezzel elérjük azt, hogy a mérések elvégzése után a menetek egyszeri lefejtése célhozvezet, mire a cséve a támasztott követelményeknek gyakorlatilag minden eset számára kielégítő pontossággal felel meg. A találmányt részletesebben a rajz kapcsán magyarázzuk meg, mely a találmány szerinti tolómagos cséve kiviteli példájának vázlatát hosszmetszetben mutatja. A rajz ábráján —1— a csévepersely, mely körül a —2— menetek helyezkednek el. E csévében mágneses anyagú —3— mag mozoghat akként, hogy a hajtószerkezet véghelyzetében, tehát a legmesszebbre betolt helyzetben, a jobboldali végfelület az —A— betűvel megjelölt helyzetig ér. A rajzon megállapítható, hogy a —4— menetek csoportja mindenkor a tolómagon kívül marad és hogy e menetek mezejét a vasmag gyakorlatilag nem befolyásolja. Ha e —4— menetek távolsága a —3— vasmag jobboldali végfelületétől az —A— helyzetben eléggé nagy, úgy ez a mag az önindukciónak a —4— menetek által előidézett részletére befolyással nem lesz, vagy csupán igen kis befolyással lesz. Ez azt jelenti, hogyha a —4— rnenetcsoportbó! egy vagy több menetet lefejtünk, a cséve önindukciója a —3— vasmag helyzetétől függetlenül határozott értékkel csökken. Ez befolyásolja a maximális és a minimális önindukció közötti viszonyt, amit a következő számszerű példa kapcsán magyarázhatunk. Tételezzük fel, hogy a vasmagos csévének azzal a tulajdonsággal kell rendelkeznie, hogy a maximális önindukció a minimális önindukció 10-szerese. Feltételezzük továbbá, hogy a maximális önindukciónak mintegy 2000 ,« H értékűnek kell lennie. A találmány szerinti cséveszerkezet tervezésénél számításba kell venni azokat a maximális eltéréseket, amelyek a gyártás rendes menete során előfordulhatnak, melyeket tehát a találmány szerinti beállítással kell kiegyenlítenünk. így pl. igen jól érhető el az, hogy egyszerű gyártási eljárásokkal a cséve önindukciójának vasmag nélkül olyan értéket adjunk, mely maximálisan 3%kal tér el az önindukció névleges értékétől, úgyhogy 6%-os szórás mutatkozhatik. Éppígy egyszerű szerkezeti megoldással állíthatunk elő olyan vasmagokat, amelynél egy bizonyos cséve maximális értéke a névleges értéktől kb. 3% -kai tér el, úgyhogy ez esetben kb. 6 % -os változás léphet fel. Mivel a legkedvezőtlenebb eltéréseket kell számításba venni és mivel a menetek lefejtésével a maximális és a minimális önindukció közötti viszonyt csakis növelni tudjuk, a csévét akként kell szerkesztenünk, hogy az előforduló legkisebb önindukcióviszony az 1 : 10 aránytól 12% -kai térjen el, azaz hogy a minimális viszony 1 : 8,8 legyen. A maximálisan előforduló arány ekkor éppen 1 : 10 lesz és ez esetben meneteket lefejtenünk nem kell. A legkedvezőtlenebb esetben a cséve önindukciója vasmag nélkül pl. 200 » M és a maximális önindukció 1760 /. H, azaz 8,8X200 »H.' Az önindukciók viszonyának beállításánál ezeket az értékeket mérjük, mire a találmány szerint a. minimális önindukciót a maximális érték 1/10 részéig, tehát 176 /<H értékig csökkentjük. Az önindukciót a minimális és a maximális helyzetben tehát 24 ,nH értékkel csökkentjük, úgyhogy a maximális helyzetben az önindukció 1736 ,u H. A maximális és a minimális önindukció közötti viszony ekkor a kívánt 1 : 10 viszonytól mintegy 1,5%-kai tér el, ami a maximális'és a minimális hullámhossztól való eltérés tekintetében mintegy 0,75%-kai egyezik. Ez az eltérés, mely a legnagyobb, mely a feltételezett toleranciáknál előfordulhat, a legtöbb készülékben teljesen meg» engedhető. Ha a toleranciák a csévék és a magok szerkezetében kisebbek, úgy a beállításkor nagyobb pontosságot kapunk A találmány szerinti beállítás nagy előnye, hogy az önindukciót csak egyszer kell mérnünk a maximális helyzetben, mire mérést alkalmazunk a mitíirnális' helyzet! en. .?.mikoriis egyidejűleg az önindukciót a maximális önindukció kívánt töredékrészéig csökkenthetjük. Ha valamely cséve az ismertetett módon készült és az ismertetett módon van berendezve, úgy az e csévével a készülékben létesítendő kör beszabályozásakor elégséges, ha egy félig változtatható kondenzátor kapacitását egyetlen hullámhosszon hozzuk a helyes értékre. Mivel a beállítás lehetősége menetek lefejtésével abban a mértékben csökken, amint a menetek a —3— mag —A— végfelületéhez közelebb kerülnek, kívánatos, ha e tekintetben minimális távolságot alkalmazunk. Ez a távolság azonban függ a rnag csévéjének^különböző méreteitől. Megálls-
