140350. lajstromszámú szabadalom • Tolómagos cséve és eljárás a maximális és minimális önindukciója közötti viszony beállítására
1951. évi március hó 16-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140350 SZÁM 21a 4 64—77 OSZTÁLY P-10749 ALAPSZÁM — (VH/g) Tölómagos cséve és eljárás a maximális és minimális önindukciója közötti viszony beállítására N. Y. Philips' Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven, (Németaiföld) A bejelentés napja: 1943 július 12. Németalföldi elsőbbsége: 1942 július 15. A rádiógyárakban alkalmazott, korszerű gyártási eljárásokkal az olyan alkatrészeket, amilyenek a csévék és kondenzátorok, amelyek együttesen valamely rádióvevőkészülék hangolóköreit alkotják, viszonylag kicsiny toleranciákkal lehet előállítani. Ennek ellenére szükség van arra, hogy a készülék végleges beszabályozásához korrigáljunk, hogy a mutató helyzete a hangolóskálához képest egyezzék azzal a hullámhosszal, amelyre a készülék be van hangolva. A kör állandóinak utólagos szabályozása szükséges ahhoz is, hogy a különböző hangolókörök eléggé pontosan egyező lefolyását érjük el. Ehhez a beszabályozáshoz többnyire úgynevezett trimmerkondenzátorokat alkalmaznak, amelyeket általában egy bizonyos körzet legkisebb hullámhossza közelében állítanak be. Ha feltételezzük, hogy valamennyi cséve önindukciója és valamennyi kondenzátorszakasz maximális kapacitása egyenlő, úgy ez a beállítás mindegyik kör nullakapacitásának egyenlővé tételét jelenti, úgyhogy a körök hullámhosszkörzete egymással egyenlő. Ez az eset azonban nem következik be, ha a trimmerkondenzátorokat egyidejűleg arra is alkalmazzuk, hogy a csévék önindukciójának értékei közötti eltéréseket kiegyenlítsük. Ez a kiegyenlítés ugyanis azt eredményezi, •hogy a körökben a nullakapacitások éppenséggel egymástól eltérőkké válnak, mivel pedig ez utánszabályozás következtében a maximális kapacitások százalékosan jóval kisebb mérvben változnak, a körök maximális és minimális hullámhossza közötti arány tekintetében eltérések fognak mutatkozni. Ismeretes a hangolókörök kialakítása ú. n. tolómagos hangolással. Az ilyen hangolórendszert tartalmazó készülékekben a hangólóköröket helytálló kondenzátor és olyan cséve alkotja, melynek önindukciója akként változtatható, hogy a menetek által közrezárt térben mágneses anyagú magot tolunk el. Az ekként kialakított készülékekben a körök beszabályozásának feladata némileg eltérő. Az olyan forgókondenzátorokkal kapcsolatosan, amelyeket helytálló csévéjű és változtatható kondenzátorú hangolókörökben alkalmaznak, a különböző szakaszok véglemezeit bevágásokkal szokták ellátni, hogy ekként a kapacitás lefolyását és ennek folytán a maximális és a minimális kapacitás közötti arányt meglehetősen pontos határok között beállíthassák. Ilyen egyszerű eljárás azonban tolómagos csévék maximális és minimális kapacitása közötti arányának beállítására nem ismeretes. Mivel a minimális és a maximális önindukció közötti arányt a tolómagok állapítják meg, kénytelenek voltak a gyártás és az ellenőrzés során meglehetősen pontos egyezésekre törekedni. Egyszerű felépítésű hangolókörökben viszont, amelyek változtatható kondenzátorból és helytálló csévéből állanak, a cséve önindukcióján keveset lehet változtatni, miután ezt a csévét a készülékbe már beépítettük. Változtatható önindukciójú és helytálló kondenzátorú hangolókörök alkalmazása esetén az említett kondenzátor viszonylag csekély költséggel alakítható ki félig változtatható kondenzátorként. Ha tehát rendelkezésünkre állana olyan egyszerű eljárás tolómagos csévék maximális és minimális önindukciója közötti arány beállítására, amelynél ennek az önindukciónak az abszolút értékére kevésbé kell tekintettel lennünk, úgy pontosan azonos lefolyást lehetne elérni azzal, hogy a hullámkörzet egyik értékén a párhuzamos kapacitást állítjuk be. A találmány célja olyan szerkezeti megoldás és olyan eljárás létesítése tolómagos csévék előállítására, amellyel a maximális és a minimális önindukció közötti arányt befolyásolhatjuk és előre megállapított értékre hozhatjuk. Ezt a találmány szerint azzal érjük el,. hogy a cséve a tolómag bemenőoldalától elfordult oldalán menetek csoportját tartalmazza a betolt helyzetű mag végfelületén túl oly elrendezésben, hogy az e csoporthoz tartozó menetek lefejtésével a mag teljesen betolt helyzetében előidézett önindukciócsökkenés legalábbis gyakorlatilag egyenlő az ugyané, menetek lefejtésével a mag teljesen kihúzott helyzetében előidézett önindukciócsökkenéssel. Ezzel elérjük azt, hogy a maximális és a minimális ön-
