140349. lajstromszámú szabadalom • Rendszer jelek átvételére frekvenciában modulált hordhullámok segélyével

Megjelent 1951. évi március hó 16-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LElRÁS 140349 SZÁM 21a* 46—60 OSZTÁLY P-10741 ALAPSZÁM — (VII/j) Rendszer jelek átvitelére frekvenciában modulált hordhullámok segélyével N/V. Philips'Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven (Németalföld) A bejelentés napja: 1943 július 3. Németal.öldi elsőbbsége: 1942. július 6. Jeleknek frekvenciában modulált rezgésekkel való átvitelénél a pillanatnyi frekvencia-kitérés vagy frekvenciafkilengés nagyságát a moduláló rezgések pillanatnyi amplitúdója szabja meg. Mivel a rendszer zavarmentessége a frekvenciakilengés nagyságával növekedik és csökken, az adás halk részei aránylag nagyobb zavart szenvednek, mint a hangos részek, ámbár természetesen a zavarokat kevésbé jól szenvedhetik. A találmány célja e nem-kívánatos állapot elhárítása és elvileg abból áll, hogy a moduláció erősségét azonkívül, hogy a frekvenciakilengés nagyságában még egy további, az adóból a vevőre átviendő faktorban juttatjuk kifejezésre, amely a vevő érzékenységét a hangos részeken növeli és fordítva. Az ilyen módon elért ellentéterősítéssel azt. az előnyt kapjuk, hogy a frekvenciakilengésnek a halk helyeken nem kell annyival kisebbnek lennie, mint a hangos helyeken, úgyhogy a jel: zavarviszony a halk helyeken is kedvező maradhat. Az említett elvet különféleképpen valósíthatjuk meg. így a találmány szerint az adóoldalon a modulációerősség változásait a centrális frekvencia eltolásával párosíthatjuk. Ennek következtében a vevőoldalon a frekvenciadetektorbah a modulációerősséggel Változó egyenfeszültség keletkezik, melyet a vevő érzékenységének szabályozófeszültségeként használhatunk fel. A találmány további foganatosítása szerint az adóoldalon a kisugárzott modulált jelre olyan vezérlőjelt szuperponálunk, amely csökkenő frekvenciakilengéskor erősségben növekedik és emellett a vevőoldalon a vevő érzékenységét csökkenti. A rajzon e két módszer egy-egy foganatosítási példájának blokkvázlata látható, az 1. ábrán eltolódó centrális frekvencia, a 2. ábrán pedig együtt kisugárzott vezérlőjel esetére. Az 1. ábra szerinti vázlaton — 1— modulátor —2— oszcillátor frekvenciáját vezérli, melynek kimenőenergiát —3— antenna sugározza ki. A modulációenergia egy részét —4— dióda egyenirányítja, emellett —5r— ellenállás mentén a diódakörben olyan egyenfeszültség keletkezik, amely a moduláló jel amplitúdójának mértéke. Ezt a feszültséget a centrális frekvencia szabályozófeszültségeként a —2— oszcillátorra kapcsoljuk. Annak módja, hogy ez miként történhetik, ismeretes és nem része a találmányftak. A vevőoldalon a rezgéseket —6— antenna veszi, melynek körébe széles áteresztőkörzetű —7— hangolókör van kapcsolva. Ez a kör —8— keverőfokozattal van csatolva, mely a helyi —9— oszcillátorral dolgozik együtt. Az így létesített, frekvenciában modulált lebegőrezgéseket, egy- vagy többszörös —10— középfrekvenciás erősítőfokozatban való felerősí-" tés után és miután —11— határolót átjártak, tetszőleges, ismert típusú —12— diszkriminátordetektorba vezetjük. Itt a jelerősséggel változó centrális frekvencia következtében változó egyenfeszültség lép fel, melyet —13—13— vezetékeken keresztül szabályozófeszültségként —14— kisfrekvenciás erősítőbe vezetünk, amely végül —15— hangszóróra dolgozik. A —14— erősítő erősítőfokát akként szabályozzuk, hogy ez növekvő szabályozófeszültség, azaz a moduláló jel növekedő amplitúdója esetében, növekedik és fordítva. Az erősítőben tehát kontraszt-erősítés megy végbe, aminek következtében lehetségessé válik; hogy a hangos és halk helyek közötti adott ellentét esetében a frekvenciakilengés kisebb különbségével érhessük be, ami a kezdetben említett előnnyel jár. *, A 2. ábrán, amely a második módszer foganatosítási példája, az 1. ábrával megegyező összes részeket azonos hivatkozási számok jelölik. Az ebben az esetben az —5— ellenállás mentén fellépő egyenfeszültségeket most —16— segédoszcillátorral létesített rezgések amplitúdójának szabályozására használjuk, melyeket vezérlőjelként szintén a —3— antennának kell kisugároznia. E célra a —16— oszcillátort a —3— antennával —17— transzformátor .csatolja. Ez a csatolás azonban természetesen másként is történhetik, mi-