140336. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázkisüléses villamos kisütőcsővel

140836 következtében az egymásrakövetkező félperiódusokban más-más nagyságú áramokat vesz fel. Ez a jelenség egyenáramú összetevő fellépését jelenti, mely a —2 és 4— fojtócsévék vasmagjait előmágnesezi, továbbá ez a jelenség nagyobb vasveszteségekkel, nagyobb üzemi hőmérsékletekkel és a fojtócsévék önindukciójának kisebb értékre való csökkenésével jár, ezenkívül a teljes berendezésen keresztül erősébb áramot eredményez. Ha az áramerősség a —11— fűtőelemben 195 mA értéket meghalad, úgy a kétfémkapcsoló a —4— fojtócsévét bizonyos késlekedéssel rövidrezárja. E rövidrezárás után a cső kialhatik, ami a nem gyúló cső és a rövidrezárt —4— fojtócseve állapotával egyezik. Ez a rövidzárlat tehát szintén megmarad és a berendezés a cső kikapcsolása és kicserélése után ismét üzemkész állapotú. Lehetséges azonban az is, hogy a cső a —4— fojtócseve rövidrezárása után a tápláló áramforrás 220 Volt. nyi feszültségén égve maradt. Ekkor a —11— fűtőélemen 235 mA erősségű áram folyik át, úgyhogy ez az állapot a csövet átjáró 135 mA erősségű áramnál megmarad. A cső ekkor kb. fél árammal ég, kevés fényt ad és ezzel feltűnővé válik. Ez esetben is a berendezés a zavar kiküszöbölése után a további üzemre ismét kész. Nyilvánvaló, hogy a kétfémkapcsolónak a —4— fojtócsévét nem kell rövidrezárnia, hanem ellenálláson keresztül át is hidalhatja. A 2. ábra olyan kiviteli példát mutat, mely az 1. ábra szerintitől annyiban különbözik, hogy a hűtőelem a —4— fojtócsévével párhuzamosan kapcsolt, a —3— kapacitás pedig két —31 és 32— kondenzátor párhuzamos kapcsolásából áll. Ezek közül a —32— kondenzátor nemgyúló —1— cső esetén kikapcsolódik. A kétfémkapcsoló kontaktusait ez esetben a nagy áram nyitja. E kiviteli alak működése az 1. ábra szerintivel egyezik. Nyilvánvaló, hogy a fokozott áramerősség a cső egyenirányító hatása folytán itt is ártalmatlan értékre csökkenthető. A 2. ábrán az izzóelektródákat és azok áramköreit egyszerűség kedvéért elhagytuk. Az egymással egyező elemeket az 1. és 2. ábrán azonos számok jelölik. A 3. ábra olyan kiviteli alakot mutat, amelynél a rezonanciakör a —4— fojtócseve, továbbá a —16— fojtócseve és a —3— kondenzátor soros kapcsolásából áll. Az — 1— cső áthidalja a —16— fojtócsévét és a —3— kondenzátort. Az —1— cső esetleg alkalmazott izzóelektródáit olyan transzformátor táplálhatja, melynek primertekercselését a —16— fojtócseve alkotja. E kivitel esetében a —4— fojtócsévét a cső gyújtása előtt és után átjáró áram erőssége lényeges mértékben nem változik, úgyhogy felesleges, hogy az áramot nemgyúló cső esetére korlátozzuk. Az —1— cső által áthidalt —16, 3— részek által alkotott körön átfolyó áram azonban lényegesen változik. Azzal, hogy a kétfémkapcsoló —11— fűtőelemét az —1— cső által áthidalt körrészbe iktattuk be, továbbá azzal, hogy a kétfémkapcsoló —13— kétfémes elemét és —14— érintkeztetődarabját a —16— fojtócseve egy-egy végével kötöttük öszsze, elérhetjük azt, hogy a párhuzamos ágon átfolyó áram meg nem gyulladt cső esetén megengedhető értékre csökken. Ezzel kapcsolatosan ügyelni kel! arra, amint ezt már az előbb ismertetett kiviteli példák kapcsán megadtuk, hogy a — 16— fojtócseve rövidrezárása után olyan áram folyjék, mely elegendő erősségű ahhoz, hogy a kapcsoló kontaktusait zárt állapotban tartsa. Egy konkrét esetben a cső gyújtása előtt az áramerősség a —4— fojtócsévében 226 mA-t, a —11— fűtőelemen, a —16— fojtócsévén és a —3— kondenzátoron át pedig 226 mA-t tett kL A gyújtást követően ezeknek az áramoknak az erőssége 225 mA-t, illetőleg 56 mA-t tett ki. A —16— fojtócseve rövidrezárása után a —4, 11 és 13— elemeket átjáró áram erőssége 123 mA-t tett ki. A kétfémkapcsoló úgy volt szerkesztve, hogy kontaktusai 80 mA-nél nagyobb áramoknál biztonsággal zárva tartattak. Nyilvánvaló, hogy a kapcsoló, ahelyett, hogy a —16— fojtócsévét rövidrezárná, azt vagy annak egy részét impedancián át áthidalhatja. Ez a kapcsoló a —3— kondenzátort is áthidalhatja impedanciák közbeiktatásával vagy enélkül, e kondenzátor kapacitásának egy részét kikapcsolhatja * és/vagy egy kondenzátort a —3— kondenzátorral vagy a berendezés egy vagy több elemével párhuzamosan is kapcsolhat. A 4. ábra olyan kiviteli példát mutat, mely az 1. ábra szerintitől főleg abban tér el, hogy az —1— cső izzóelektródái a kapcsolás segédelemeivel sorba vannak kapcsolva. Evégből a —8— izzóelektróda a —3— kondenzátor ós a —4— fojtócseve közé van beiktatva, az 1. ábra szerinti —2— fojtócseve pedig két —21 és 22— tekercselést tartalmaz, amelyek közös vasmagon vannak elhelyezve, kb. azonos menetszámúak és a —7— izzóelektródán keresztül egymással vannak összekötve akként, hogy az a soros áram, mely az —1— cső gyújtása előtt ezeken a tekercseléseken átfolyik, egymással ellentétesen ható mágnesesmezőket létesít, amelyek egymást gyakorlatilag megszüntetik. A normális üzemben azonban ez a fojtócseve úgy dolgozik, mint az 1. ábra szerinti —2— fojtócseve. A 3. ábra esetében a berendezés valamennyi kapcsolóelemének körével sorosan, továbbá az —1— csővel sorosan van beiktatva a —12— kétfémkapcsoló —11— fűtőeleme, pl. úgy, amint ezt a rajzon megadtuk, a —4— fojtócseve és a —8— elektróda közötti összeköttetésben. A —12— kapcsolónak két —13 és 18— kétfémes sávja van. A —13— kétfémes sáv helytálló vége össze van kötve az ezzel a sávval együttműködő —11— fűtőelem és a —8— elektróda közötti ponttal, míg ugyané —13— sáv mozgatható végén —17— érintkeztetődarab van. A másik.—18— kétfémes sáv mozgatható végén —14— ellenérintkeztetődarab van és e sáv saját 19 fűtőelemen keresztül a —7— elektróda és a —22— tekercselés közötti ponttal van összekötve. A 4. ábra szerinti kivitél működésmódja a következő: Ha ä berendezést a váltóáramú forráshoz csatlakoztatjuk, a —21--7--22—3—8—11—4— soros körön keresztül erős áram folyik, amelyet főleg a —3— kondenzátor kapacitásának és a —4— fojtócseve önindukciójának megválasztása hatá-