140307. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biguanid-származékok előállítására

140307 3 jában alkalmazzuk. E célra pl. az acetátok, proponátok, butirátok, ikrotonátok, formiáitok, maionátok, szukcinátok, glikolátok, tartarátok, citrátok, hidrokloritok, nitrátok, szulfátok, lak­tátok, metánszuMonátok, metiléndiszalicilátok vagy a metilénnbis-^-hidroxinaítoátok vagy a glicinsók alkalmasak, azonban számos egyéb sót is egyaránt használhatunk; megjegyzendő azonban, hogy az emberi malária kezelésére nem kívánatos olyan sók alkalmazása, amelyek savkomponense önmagában véve mérgező tulaj­donságú. A találmány szerinti eljárással elő­állított vegyületek további előnye abban jelent­kezik, hogy — általános megfigyeléseink sze­rint — oly mennyiségekben is hatásosak, amelyek sokkal nagyobb mértékben alatta maradnak a mérgező mennyiségnek, mint ez számos, korábbi maláriaellenes szer esetén fennforog. Ezenfelül színtelenek és így nem mutatkozik ez a kelle­metlen tulajdonság, hogy a beteg bőrét meg­festik. A találmány szerinti eljárást a 138.966. sz. törzsszabadalomban ismertetett módon, azaz a kiindulási anyagok egymással való hevítése útján foganatosítjuk. Ha szükséges, oldószert vagy higítószert alkalmazunk, mely célra előnyösen az NHRR' aminfeleslegét használhatjuk, ha ez az adott reakciófeltételek mellett folyékony. Az amint vagy a szabad bázis alakjában, vagy va­lamely sója, pl. sósavas sója alakjában használ­hatjuk. A reakciót előnyösen valamely fém, mint cink vagy réz jelenlétében foganatosítjuk, melyeket vagy fémes alakban, vagy valamely oxid, hidroxid vagy só, vagy .valamely, az amin­nal előkópzett addíciós vegyület alakjában alkal­mazunk, így pl. használhatunk rézport, réz­hidroxidot, rézszulfátot vagy cinkkloridot. Ez esetekben a fém jelenléte fokozza a reakciósebes­séget és javítja a biguanid-kitenmelést. A bigua­nidot számos esetben előnyösen közvetlenül kü­löníthetjük el a reakciókeverékből, a fémsóval alkotott, valamely rosszul oldódó komp lex-vegyü­lete alakjában. Az alábbi példák a találmány szerinti eljárást ismertetik, anélkül, hogy azt ezekre korlátoznók. A részeken súlyrészt értünk. /. péIda 9.75 rész m-klórfenil-diciándiamidot, 4.75 rész izopropilamin-hidroklaridot és 25 rész ß -etoxi-stanolt egymással összekeverünk és 8 órán át, visszafolyatás mellett forralunk. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson végrehajtott el­párologtatással nagyjából eltávolítjuk, majd etil­acetátot adunk hozzá, a szilárd anyagot leszűrjük és vízből vaió átkristályosítással megtisztítjuk. A termék NSm-klórf enü-NMzopropiil-biguanid­monohidiroklorid, melynek olvadási pontja 235 C°. 2. példa 4,9 rész m-klórfenil-diciándiamidot, 2,75 rész dietilarnin-hidrokloridot és 15 rész /?-etoxi-sta­nolit egymással, visszafolyatás mellett,' 8 crá,n át forralunk. A keveréket ezután lehűtjük és 75 rész etilacetátot adunk hozzá. A csapadékot le­szűrjük és vízből átkristályosítjuk. A termék Nlj m-klórienil - N 5 -dietil - biguanid - monohidro­klorid, melynek olvadáspontja 225—226 C°. Az ezen és az előző példában kiindulási anyagként használt m-klórfenil-diciándiamidot úgy állítjuk elő, hogy p-klóranilinifc riámciámamid­dal kondenzálunk. Ez anyag olvadáspontja — n-ibutanolból való átkristályosítás után — 244— 245 C°. 3. példa . 6,0 rész p-brómíenil-diciándiamidot, 4,8 rész izopropilamin-hidrokloridot és 20 rész nitroben­zolt összekeverünk, majd a keveréket 16 órán át 130—135 C°-on tartjuk. A keveréket lehűtjük és .125 rész 7%-os Sósavval összekavarjuk, ami­kor is a vizes-savas réteg a nitrobenzoltól el­különül, majd vizes ammóniával (is.: 0,880) semlegesítünk. A kristályos, szilárd anyagot le­szűrjük és vízből átkristályosítjuk. A. termék N'-p-brómfenil-N^izopropil'-biguanid-monohidro­krorid, amely színtelen prizmákból áll és olva­dáspontja 246—247 C°. A példában használ p-brómfenil-di'ciándiami­dot úgy állítjuk elő, hogy p-lbrómanilint cián­ciánamiddal kondenzálunk. E vegyület olvadás­pontja — etilalkoholból való átkristályosítás. után — 203—204 C°. 4. példa 5,8 rés'z p-jódfenil-diciándiamidot, 2,5 rész izopropi'arni'n-hidrokloddot és 50 rész nitroben­zolt összekeverünk és a keveréket 16 órán át, 135 C°-on kavarjuk. Ezután 50 C°-ra lehűtjük, 50 rész 20 sósavat. adunk hozzá, majd 10 per­cen át kavarunk. A vizes réteg elkülönül, majd vizes ammóniát (fs.: 0,880) adunk hozzá mind­addig, amíg a kongóvörös papiros éppen sa­vanyú reakciót nem mutat. A csapadékot leszűr­jük, vízzel kimossuk és vízből átkristályosítjuk. A termék N1 -p-jódfenil-N B -izopropil-(biguanid­-hidroklorid, melynek olvadáspontja 237— 239 C°. A példában használt p-jódfenil-diciándiamidot úgy állítjuk elő, hogy p-jódaniHnt ci'ánciánamid­dal kondenzálunk. A vegyület olvadáspontja 222 C°. Hal az előző példa szennai módon dolgozunk, de megfelelő'vegyületeket használunk, az alábbi biguainidoikat állíthatjuk elő. 5. példa N1 -p-brómfenil-N 5 -n-!butil-bi'guanid.-hidrokloirid, olvadáspontja 215—216 C°. 6. példa •'N'-pibnómfenil-Nío-etül-biguanid-hidroklorid, olvadáspontja 232 C°. 7. példa N1 -p-brómifenil-N 5 -metil-N 5 -izoipropil-bi ! ^nanid­hidroklorid, olvadáspontja 251 C°. 5. példa N.1 -p-brórrífenÜ-.N 5 -dietü-b'i'guanid, olvadás­pontja 140—141 C°.

Next

/
Thumbnails
Contents