140291. lajstromszámú szabadalom • Felvillanó lámpa

Megjelent 1951. évi január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS" 140291 SZÁM 57c OSZTÁLY E-6189 ALAPSZÁM — (VH/h IX/f) Felvillanó lámpa. Internation« General Electric Company, Inc. cég, New-York, mint Pipkin Marvivin vegyészmérnök, Cleveland Heights (Ohio, USA) jogutóda* A bejelentés napja: 1947 május 30. U; S. A. elsőbbsége: 1939. március 16. (A 620—1940. M. E. sz. és ezt kiegészítő rendeletek alapján.) A találmány felvillanó lámpa, különösen fényképészeti célokra. Ilyen felvillanó lámpának rendszerint beforrasztott, átlátszó burája van, mely könnyen égő anyagot, pl. fém fóliát és (vagy) huzalt tartalmaz, alkalmas gyújtószervvel együtt, továbbá olyan anyagot, rendszerint gáztöltetet, amely a lámpa gyújtása után az éghető anyaggal reakcióba lép, ami aktinas* fény kibocsátásával jár. Még pontosabban: a találmány olyan felvillanó lámpák körébe tartozik, amelyek éghető anyagként gyakorlatilag tiszta alumíniumot, tartalmaznak, huzal vagy szalag alakjában, hozzávaló hatásos gyújtószervvel együtt. ' A felvillanó lámpákban legalkalmasabbnak talált éghető anyagok vékony fémfóliából vagy huzalból állnak, mely oxigénben vagy oxigéntartalmú atmoszférában meggyújtva, nagy menynyiségű aktinos fény kibocsátása mellett nagyon gyorsan ég el. A fóliás felvillanó lámpák a meggyújtásukkor fejlődő óriási mennyiségű aktinos fény és az aránylag gyors felvillanás folytán igen előnyösek és* hasznosak különösen bizonyos fényképészeti munkákhoz, melyeket közönségesen „szabad felvillanású" (open flash) fényképezésnek neveznek. Ezzel szemben a huzalos felvillanó lámpák, hosszabb felvillanási idejük folytán, ú. n. „Szinkronizált felvillanású" (synchronized flash) fényképezéshez előnyösek, melynél a lámpa felvillanása a fényzáró nyitásával ill. kioldásával egyidejűleg megy végbe. Oly célból, hogy a jelenlegi filmező és fényképező berendezésekkel, villanófény alkalmazása mellett, .kielégítő képeket kapjunk, a felvillanó lámpa fényerejének legalább 900,000 lumen vagy akörüli csúcsértékét kell elérnie. Amint Van Liempt J. A. M. az 1936. április 14-én megjelent 2,037.101 sz. amerikai Szabadalmában említi, eddig felvillanó lámpákban lehetetlennek tartották ^egyedül tiszta alummiumhuzal alkalmazását éghető anyagként, mért nem ismertek olyan eszközt, amellyel azt a viUanófényű fényképezés számára elegendő fény létesítéséhez hatásosan lehetett volna meggyújtani. Ezenkívül a tiszta »luminiumot nem tudták olyan vékonyra kihúzni, hogy a szükséges sebességgel gyulladjon meg. A feladatnak az említett szabadalomban ismertetett egyik megoldása szerint éghető anyagként magnézium-aluminium-ötvözetet használtak, melyben a magnézium az aluminium meggyújtását volt hivatva megkönnyíteni. Ha ilyen ötvözetet 300 mikron vagy még kevesebb, pl. 100 mikron kerületű huzallá vagy szalaggá húznak ki, akkor az a szükséges teljesítményű fény felvillanásához elegendő sebességgel gyullad meg. A feladat egy másik megoldása abból állt, hogy vékony a'luminiumfólia-darabot használtak a tiszta aluminiumhuzal meggyújtására, amint ezt Worstell R. E. és Pipkin M. 1939 január 3.-án megjelent 2,142.372 sz. amerikai szabadalma ismerteti, vagy pedig az aluminiumhuzalt könynyen éghető anyaggal borították, mely cirkóniumporból, aluminiumporból,, báriumoxidból és valamely alkalmas kötőanyagból állt. Más iSmert eljárásnál vékony aluminiumhuzalból álló s^itaszöveteí vontak be könnyen éghető anyaggal, mely aíuminiumporna'k, cirkóniumpornak és ólomperoxidnak alkalmas: kötőanyaggal összetartott keverékéből állt. Az utóbbi fajtájú megoldásoknál a könnyen éghető anyag a gyújtóhuzallal érintkezik. Természetes, hogy ezek a megoldások, melyeknél a huzalbélést vagy a szitaszövetet könnyen éghető anyaggal kell bevonni, mind a gyártás, mind pedig az összeszerelésnél szükséges biztonság szempontjából hátrányosak.