140289. lajstromszámú szabadalom • Fluoreszkáló lámpa

Megjelent 1951. évi január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140289 S/ÁM 21f -82—87 OSZTÁLY E-6173 ALAPSZÁM (Vil/h) Fluoreszkáló lámpa International General Electric Company, Inc. cég, New-York, mint Froelich Herman C. vegyész Cleveland Heights-i (Ohio, USA) és Hopperton John D. mérnök Lakewood-i (Ohio, USA) lakos jogutóda A bejelentés napja: 1947 április 17. USA elsőbbsége: 1946 május 2. A találmány villamos lámpák, pontosabban fluoreszkáló lámpák körébe tartozik. A jelenleg forgalomban lévő fluoreszkáló lámpáknak csőalakú üvegburkolatuk van, melynek belső oldalát fluoreszkáló, illetve világító anyag borítja és amely valamilyen ritka gázt, valamint higanyt tartalmaz. A lámpákat olyan kicsiny áramsűrűséggel működtetik, hogy üzem közben a higanygőz nyomása megközelítően 5—20 mikron. Ezért a kisülés 2537 angstrom hullámhosszúságú, kiadós ibolyántúli sugárzást gerjeszt, mely viszont a világítóanyag-bevonatot fluoreszkálásra készteti. Némely eSetben fehér fény előállítása végett két, vagy több világítóanyag keverékét alkalmazzák. A jelenleg forgalomban levő lámpák sokféle, különböző „színhőmérsékletű" fehér fényt adnak és így különböző színképeket mutatnak. Az összetevő világítóanyagok színét és kölcsönös arányát úgy választják meg, hogy a lámpából kapott fény színképe a lehető legjobban közelítse meg ugyanolyan színhőmérsékletű fekete test sugárzásának színképét. Fekete testek,' valamint izzólámpák sugárzásai minden hőmérsékleten folytonosak és színképük energiaeloszlását folytonos görbe vonal ábrázolja. E görbék lejtése adott hőmérsékleten a 4000—7000 angstrom hullámhosszúságú, látható színképtartományban fokozatosan változik. Ezzel szemben a jelenleg forgalomban levő fluoreszkáló lámpák fénye a világítóanyagok folytonos sugárzásának és a higanygőzív-színkép látható része éíesvonalú Sugárzásának összegeződő keveréke. A világítóanyagok a lámpából kibocsátott egész fénynek mintegy 90% -át adják, míg a négy legfontosabb higanyvonal a keverékben kb. 10%-kai. szerepel. Jóllehet az ibolya és a kékjiiganyvonalak energiája nagyobb, mint a zöld és a sárga vonalaké, az előbbiek fényereje sokkal kisebb, miért is a 10%-nyi higanyfény tekintélyes réSze a zöld és a sárga vonalaktól ered. Ha tehát e vonalak energiáját olyan diagrammba rajzoljuk bele, amely a világító anyagok sugárzását ugyanolyan léptekben tünteti fel, a berajzolt vonalak messze a folytonos sugárzás fölött végződnek. Ez a tény a legjobb magyarázata bizonyos színtorzulásoknak, melyek fluoreszkáló lámpáknál magának a fényelőállításnak természetéből adódnak. A színtorzulás másik oka az, hogy a fehérfényű lámpákban használt világító anyagok folytonos színképéből hiányzanak a szélső színek (sötétvörös és sötétkék). Különösen a mélyvörös hiánya játszik nagy szerepet. Az emberi szem a sárgászöld fényre igen érzékeny, ezt a színt "azonban, sajnos, világítás céljára általában nem tartják kívánatosnak. A mai alacsony színhőmérsékletű lámpákban használt világító anyagok fénykibocsátásának csúcsértékei nincsenek nagyon messze a kifogásolt sárgászöld színtől és ebben a tartományban tetemes mennyiségű fényt bocsátanak ki. Ezenfelül a higanyvonalak is olyan tartományban fekszenek, ahol azok jelenléte a legkevésbé kívánatos. Ezek a színtorzulások nem olyan fontosak irodák, üzemek, bizonyos üzlethelyiségek stb. világításánál, de kifogásolhatók pl. házi és vendéglői világításnál, ahol az embereknek, berendezési tárgyaknak, élelmiszereknek stb. természetes, sot esetleg kedvezőbb színben kell megjelenniük. Ezenkívül a lámpáknak — akár közvetlen, akár közvetett szemlélés esetén — összhangban kel! lenniök az izzólámpákkal. Ezzel a követelménynyel éppen ellenkező hatást fejtenek ki a közösé-