140288. lajstromszámú szabadalom • Indító vezérlőmű villamos kisütőlámpákhoz

2 140288 Az 1. ábra villamos kisüléssel dolgozó, pozitív oszlopú, közönséges L fluoreszkálóc'söves lámpát szemléltet, csőalakú —10— burkolattal, melynek végeiben aktivált, elektron-kibocsátó —11— katódok vannak. A katódok külön hevített, közönséges spirális szálak lehetnek és azok az erőforrás P köréhez vannak kötve. Az utóbbiba 'iktatott', szokásos —14— terhelés indító induktanciaként is szerepel. Ebben az áramkörben van a —15— kézi záró-nyitó kapcsoló. A —10— burkolat kisnyomású indítógáz-atmoszférát, pl. 2—5 mm higanyoszlop-nyomású argont, valamint elpárologtatható és ionizálható üzemanyagot, pl. higanyt tartalmazhat. A —10 burkolatban — 17— higanycsepp is van, melynek anyagmennyisége meghaladja azt, amely az L lámpa üzemében el fog párologni. A burkolat belső felületén fluoreszkáló, ill. világító anyagú —18— belső bevonat van. A —11— szálkatódok útján a H indító és elektróda-heVítő áramkör csatlakozik a P áramkörhöz. A H körben van az S indító, mely hővel működtetett típusú kapcsoló lehet. Az L lámpa indításának általános módja ezzel az áramkörrel abban áll, hogy amikor a 15 kézikapcsolót az L lámpa bekapcsolása végett zárjuk, az S kapcsolószerkezet áramot bocsát át a H körön és a vele sorban fekvő 11 katódszálakon, mégpedig annyi ideig, hogy a katódok a megfelelő emittáló hőfokra előhevülnek. A kapcsolószerkezet ezután a H kört hirtelen nyitja; a 11 katódoknál ekkor keletkező feszültséglökés elegendő a kisülés megindítására a katódok közt, vagyis az, más szavakkal, a lámpát megindítja. •Az 1. és a 2. ábra szerint az S indító valamilyen parázsfénytípüsú hőkapesoló; ennek —20— üvegburkolata van, mely 25 mm higanyoszlop abszolút nyomású, ritka gázból, pl argonból álló, kisnyomású atmoszférát tartalmaz. A "—20— burkolat —21— talpat zárhat magába, melybe a —22, 23— áramvezetékeket forrasztjuk. Utóbbiak a H áramkör ellenkező oldalaihoz vannak kötve és a burkolatban pólusokat, ill. elektródákat hordanak, melyek között parázsfénykisülés megy végbe, amikor a —15— kézikapcsolót először zárjuk. A —22— vezetéknek a —21— talptól befelé, iM. fölfelé áUó (pl. nikkelből készült) nyúlványa van, mely nyúlvány az egyik pólust alkotja, míg a másik pólus a másik —23— vezetékhez, pl. hegesztéssel erősített, U-alakra hajlított, termosztatikus, kétfémes —25— csík vége lehet; e csík alkotja az S kapcsoló hőérzékeny alkatelemét. A —25— csík szabad vége a —22— vezeték mellett fekszik és ezzel együttműködik, mint a parázsfénykisülés egyik elektródája, ill. a kapcsoló egyik érintkezője. Ez utóbbi célra a (pl. molibdénből való) —26— érintkeződarabot hegesztjük a —25— alkatelem szabad végéhez. A K kapacitást, ill. kondenzátort a —28, 29— vezetékek révén, az S kapcsolóval párhuzamosan, a H kör*be kötjük, rádióinterferenciának és a —22, 26— érintkezők közötti ívnek lehető csökkentésére. Amikor a —15— kézikapcsoló zárásával a H áramkör villamosenergiát kap, az S indító általános működése abból áll, hogy a —22, 25— részek közötti hézagon keresztül parázsfénykisülés jön létre. A kisülés az —25— adíkaiíelemet annyira felhevíti, hogy az kiegyenesedni törekszik és, a —22— résszel érintkezésbe lépve, a H kört zárja, végül pedig a parázsfénykisülést megszünteti. A H körben ekként megerősödő áram annyi ideig tart, hogy ez a —11— szálkatódokat a szükséges elektron-kibocsátó hőfokra hevíti. Mire ez bekövetkezett, a —25— termosztatikus alkatelem annyira lehűl, hogy a H kört nyitja! és aiz, —11— elektródák között a főkisülést megindítja, amint ezt ismertettük. Miután a főkisülés megindult, az S szerkezetben uralkodó feszültség már nem elegendő a kisülés 'fenntartására a —22, 25— részek közötti hézagon át. Ha azonban a főkisülés nem indul meg akkor, amikor az S indítóhőkapcsoló a H kört nyitja és a feszültséglökés létrejön (amint ezt most éppen ismertettük), a —22,25— részek között ismét parázsfénykisiülés keletkezik és az S indító megint zár és nyit, mint előbb Ha pedig ez a próbálkozás sem elegendő a főkisülés megindítására, az folytonosan megismétlődik. Ha a főkisülést egyáltalán nem iehet megindítani, az L lámpa (az eddig ismertetett áramkörelrendezéssel és részekkel) a már kifejtett hátrányos módon tovább villog. A találmány szerint olyan vezérlőművet „létesítünk, amely a H áramkör állapotát folytonosság tekintetében akként szabja meg, hogy az S indítónak a főkisülés megindítását célzó, észszerű számú kísérlete után, az S indító további működésétől (függetlenül, a H áramkör olyan állapota áll be, amely az L lámpa villogását megakadályozza. Emellett az S indító működése akár meg is szüntethető. A találmány céljaira olyan önműködő vezérlőszerveket alkalmazhatunk, amelyeknek (előre megállapított és beszabályozott) működési időtartama elég hosszú az S indító akárhány kísérlete számára, melyeket még érdemes megkockáztatni. így pl. az említett időköz, kedvező feszültségi viszonyok között, kb. hét-tíz másodperc, mely alatt mintegy három-öt kísérlet megy végbe. Az önműködő vezérlés ilyen hatásának nem kell rögzített beállítások önkényes függvényének lennie, hanem az az S indítónak a főkisülés elindítására törekvő tényleges kísérleteihez igazodhatik. Az 1. és a 2. ábra e célra alkalmas egyszerű vezérlést szemléltet, melynél késleltető segédkapcsoló szerepét betöltő T hőkapesoló —31, 32— érintkezőit az S indítóval párhuzamosan a H indító áramkörbe kötjük. A T segédkapcsoló —33— fűtőellenállását azonban az S indítóval sorban kötjük a H körbe. Amint a 2. ábrán látható, a T kapcsoló hőérzékeny alkateleme a termosztatikus, kétfémes — 34— csík, melynek egyik végét —35— horgonycsaphoz hegesztjük.