140284. lajstromszámú szabadalom • Csavarkulcs

2 140284 juk. Az —5— szárnak ugyancsak lényegileg egyenes —6— felfekvőfelülete van. A —4— forgáscsap olyan elhelyezésű, hogy amikor a —2— és —5— szárak a —7— vagy —8— csavaranyához szorulnak (1., illetve 2. ábra) és a fogantyút a C nyíl irányában forgatjuk vagy forgatni igyekszünk, ezek a szárak egymás felé szorulnak és szorosan megfogják a csavaranyát, tehát azt el tudják forgatni. A találmány értelmében az ilyen csavarkulcsoknál a forgatható —-5— szár felfekvő —6—. felü• léte. oly tengely körül forgatható, amely a —4— csap mértani tengelyével párhuzamos és a felfekvő felületben vagy annak közelében van. A felrajzolt kiviteli példánál ezt úgy valósítjuk meg, hogy a —6— felület lényegileg félhengeralakú —9— részen van kialakítva, amelynek át• mérője pontosan vagy megközelítőleg a —6— felületben van és a —9— félhenger az —5— szárban készített, közelítőleg félköralakú horonyban foglal helyet, amelyben a —9— rész elfordulhat. A —9— félhenger a kerülete mentén kimunkált félkör alakú —10— borda révén van a horonyban helyezve és ennek a bordának alámetszett, vagyis pl. fecskefark alakú oldalfalai vannak, az —5— szárban lévő—11— körhojony pedig szintén aláesztergált, tehát fecskefark alakú. Ennek folytán a —9— félhengert csak olykép lehet kiszerelni, illetve az —5— szárból eltávolítani, hogy azt a —11— horonyból kiforgatjuk, tehát ilyen módon ívalakban távolítjuk el a —10— bordát a horonyból. Hogy a félhenger forgó mozgását határolhassuk a csavarkulcs rendes használata folyamán, a —10— borda a —12— beállítócsavarral működik együtt, amely az —5— szárban van és ilyen módon ütközőként szerepel. Nyilvánvaló, hogy a —6— felfekvőfelület az —5— szár minden gyakorlatilag lehetséges helyzetében képes arra, hogy a —3— felfekvőfelülettel párhuzamos helyzetbe kerüljön, illetve a kívánt meghatározott szöghelyzetet foglalja el. Ez a szöghelyzet akkor fontos, ha a csavarkulccsal oly felületeket akarunk megszorítani, amelyek egymással nem párhuzamosak. A —3— és —ß— felfekvő felületek ilyen módon megfelelő nagyságú felület mentén érintkezhetnek a sokszögű tárggyal és alkalmasak arra, hogy a tárgyat megszorítsák anélkül» hogy fennállana a szögletes tárgy pl. csavaranyai éleit elrontó legömbölyítésnek a veszélye. A —9— félhenger önműködően beáll a kívánt helyzetbe, ha a csavarkulcs szárait egymás felé, illetve a tárgyhoz szorítjuk. A csavarkulcs —5— szárát rúgó igyekszik a —2— szár felé fordítani, hogy ilyen módon kezdeti kapcsolat vagy érintkezés álljon elő a —7—, illetve —8— csavaranyával, mielőtt a csavarkulcs szorítása megkezdődne. A legtöbb efféle csavarkulcsnál ez a rúgó olyan elhelyezésű, hogy idegen anyag, így pl. por, fém-: darabok, stb. a rúgó menetei közé kerülhetnek és a rúgó működését meggátolhatják, sőt a szárak elfordulását is akadályozhatják. A felrajzolt szerkezetnél viszont az —1— fogantyú olyan horonynyal vagy —14— mélyedéssel van ellátva, amely lényegileg körívalakú és középpontja a —4— forgáscsap középpontjával azonos. Ebben a horonyban van elhelyezve az —5— szár —15— bordája, amely körív alakú és kb. ugyanolyan átmérőjű, mint a horony, a forgáscsapot képező —4— pecek számára pedig nyílással van «ellátva. Ilyen módon az ívalakú —15— borda lényegében véve a —14— horony egész nyílását elfoglalja és lehetetlenné teszi, hogy idegen anyag hatoljon be a horonyba. Viszont a —15— résznek kerülete egy részén csökkentett sugara van a —14— horony belsejében és ilyen módon ívalakú —16— tér keletkezik, amelyben a —17— tekercsrugót lehet elhelyezni. Ez a rúgó egyik végén a —15— borda sugárirányú —18— felületéhez, másik vége pedig a —19— pecekhez támaszkodik, amelyet az — 1— fogantyúban erősítünk meg. Ez a pecek áthatol a —16— téren. Ilyen módon a rúgó a tisztátalanságok behatolása ellen körül van zárva és jól meg van védve. Az 5. ábra szerinti kiviteli változatnál a helybenálló, tehát el nem fordítható —2— szorítópofa —3a— felfekvőfelülete beállítható éspedig egy közelítőleg félhengeralakú —9a— betét révén, amely hasonlatos az 1. és 2. ábrával kapcsolatosan leírt —9— betéthez, amely a mozgatható —5— szárban van. A —9a— betétrész a —9— betéthez hasonló módon állítható be a kívánt helyzetbe. A forgatható —5— szár —6— felfekvő felülete az 5. ábra szerinti megoldásnál * nem beállítható ennek a szárnak a testéhez viszonyítva. Mégis megtehetjük azt is, hogy ebben a szárban is alkalmazzunk beállítható betétet úgy, amint azt eredményvonallal jelöltük és az 5. ábrán —9—el jelöltük, mely esetben tehát a csavarkulcs mindkét felfekvő felülete beállítható szorító felület. A találmány nincsen a felrajzolt és leírt kivitelekre korlátozva, így pl. a beállítható felfekvő felület vagy felületek nemcsak szabadon beállók lehetnek úgy, amint azt a fentiekben .ismertettük, hanem azok úgy is szerkeszthetők, hogy beállításuk kényszermenetűen történjék és mozgásukat ezesetben az elfordítható szár mozgásáról vezethetjük le olyanmódon, hogy a felfekvő felületek mindig párhuzamosak lehetnek. A felfekvő felületek reeézettek is lehetnek a szoros tartás és fogás biztosítására és' elfordulási középpontjuknak nem kell pontosan a felfekvő felületben lennie. Szabadalmi igénypontok: 1. Két egymással szembenfekvő szárral ellátott csavarkulcs, amelynél az egyik szár mereven függ össze a csavarkulcs nyelvével vagy fogantyújával, a másik pedig lényegileg horogalakú és elfordíthatóan kapcsolódik a fogantyúval olykép, hogy ezek a szárak a közéjük helyezett tárgyhoz szorulnak, ha a fogantyút a tárgy elfordítása végett forgatjuk, azzal jellemezve, hogy az egymással szemben lévő szárak közül legalább az egyik felfekvő felülete beállítható oly tengely körül, amely az elfordítható szár forgáscsapjával párhuzamos és a beállítható felfekvő felület forgási tengelye a felfekvő felületben vagy ennek közelében .van.