140282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tercier aminoalkoholok előállítására
2 140282 3,4-dimentilfenil fenil o-klorofenil 2,4-dihidroxifenil 2,5-dimetoxifenil fenil 1—piperidil fenil dibenzilamino fenil 1—piperidil fenil 1—piperidil fenil 1—piperidil A találmány szerinti bázikus tercier alkoholok többnyire kristályos szilárd testek, rendesen, élesen meghatározott olvadásponttal, habár egynémelyikük az olvadáspont alatt gyengén zsugorodásra hajlamos. Mások oly nehezen kristályosodnak, hogy olajnak tarthatnók, némelyik pedig valóban olajszerű. A kristályos vegyületek tiszta állapotban színtelenek. Legtöbbjük vízben úgyszólván oldhatatlan, de könnyen oldható éterben és alkoholos éterben. A találmány szerinti alkoholok könnyen alkotnak kristályos addíciós sókat, pl. kloridokat, nitrátokat, vagy cifrátokat, ha az alkoholt oldatban a kívánt savval hozzuk össze. A kloridok különösen könnyen képződnek és vízben oldhatók, sőt gyakran annyira higroszkoposak, hogy óvatosan kezelendők. Vizes oldatban hosszú ideig állandók, úgyhogy gyógyászati kísérletekre igen alkalmasak. Meglepő, hogy a találmány szerinti bázikus tercieralkoholok a bevezetésben említett esztercsoport hiánya dacára görcsoldókként hatnak, holott a hasonló szerkezetű szekunderalkohoiloknak, pl. a 3—(1—piperidil)—1—fenil—1—propanolnak és hasonló vegyületeknek nincs az a görcsoldó- vagy érzéstelenítő hatásuk. A fentiekben említettekhez hasonló szekunderalkoholokat a megfelelő ketonok katalitikus hidrogénez ésé vei állították elő. A találmány szerinti tercieralkoholok azonban egészen más természetűek és így nem állíthatók elő hasonló szintézissel, de a reaktansok kellő megválasztásával különféleképpen állíthatók elő szintetikusan. A legegyszerűbb módszer talán az, hogy klórozott észtert mintegy kétszeres moláris egyenértéksúlyú Grignard-féle reagenssel hozunk reakcióba, maljd pedig a terméket a kíváot ammnal reagáltatjuk a következő egyenlet szerint: OH * Cl—CHa —CH 2 —COOR x 2 RMgHal Cl—CH 2 —CH 2 —C / (R')8 N—CH 2 —CH 2 —C <1 R \R A Grignard reagensben Rx tetozoteges. alkilgyök lehet, mert a reakcióban kiesik. Ez a reakció azonban csak oly alkoholok előállítására alkalmas, amelyekben R alkil- vagy aralkil-, pl. benzil- vagy fenetilgyok, amelynek oldallánca alkut tartalmaz. Az eljárás a szóbanforgó csoportba tartozó néhány vegyület előállítására ugyan alkalmas, de nem felel meg'általános használatnak, így pl. oly vegyületek, amelyekben R ariigyök, de nem aralkil- vagy heterociklikus gyök, nem állíthatók elő és épp oly kevéssé állíthatók elő azok a vegyületek, amelyekben a két R szubsztituens nem egyforma. A találmány szerinti eljárás szerint a kellő Grignard-féle reagenst adjuk a megfelelő bázikus ketonhoz, mindkettőnek közös oldószere jelenlétében. A keveréket a reakció lefolyásáig hevítjük, majd pedig hidrolizáljuk, mire a kívánt bázikus tercieralkohol keletkezik. A reakciót a következő egyenlet szemlélteti: Rj—COGH2 CH 2 —AM Rx OH \ )G—CH2 —CH 2 —Am +R2 MgBr H,0 R, Rx R0 CMgBr :C—CH2 —CH 2 —Am Ezt a reakciót kezdettől fogva oly feltételek mellett kell végrehajtani, amelyek nem vezetnek hidrolízisre, pl. dialkiléter, nevezetesen dietil-, vagy dibutiléter és hasonlók jelenlétében, amelyek alkalmas oldószereknek bizonyultak. A legjobb eredmények elérése céljából az alanti rendszabályokat kell követni. Minthogy a Grignard-reagens hozzáadását hidrolízist elkerülő körülmények között kel végezni, az oldószert, étert, benzol-piridinkeveréket vagy hasonlót vízmentes alakban kell használni. A Grignard-reagensben szereplő halogén is gyakran fontos. Általában kloridokat, bromidokat és jodidokat egyaránt használhatunk, de néha a reagens maga is hajlamos arra, hogy a ketonokkal oldhatatlan komplexvegyületeket alkosson. Ily esetekben a klorid a legkevésbé oldhatatlan és így előnyben részesítendő. Hasonló okból előnyösebb magasabb forrpontú oldószert, pl. dibutilétert használni, hogy a hőmérsékletet emelhessük és így az oldhatóságot fokozhassuk. A választott Grignard-reagens mennyisége is befolyásolja a hozadékot Ez is valószínűleg komplexvegyület alkotásán múlik, amely a hidro^ liziskor ismét felbomlik. Ezért is a reagens egy része nem használható fel további reakcióra. Min-
