140270. lajstromszámú szabadalom • Nyomáskiegyenlítő segédgázzal dolgozó abszorpciós hűtőgép

Megjelent 1951. évi (január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140270 SZÁM 17a OSZTÁLY B-15892 ALAPSZÁM — (XVIII/e) Nyomáskiegyenlítő segédgázzal dolgozó abszorpciós hűtőgép. van Berkei Cornells Franeiscus Mária mérnök, Wassenaar és Bikkers Alexander mérnök, Scheveningen (Hollandia) A szabadalom bejelentésének' napja: 1943. május hő 4. Hollandiai elsőbbsége: 1942. évi május hó 16. Ismeretes már nyomáskiegyenlítő segédgázzal dolgozó oly abszorpciód hűtőgép, amelynél a segédgázat folyadékdugattyúval működő szivattyú tartja keringésben az elpárologtató felé. Áz említett szivattyú emellett a hűtőgáz és segédgáz keverékét keresztülnyomja az elnyeletőfolyadékon, miközben a gázcirkuláció tökéletesen végbemegy az elpárologtatón át. A találmány szerinti abszorpciós hűtőgépnél ugyancsak használunk folyadékdugattyúval dolgozó szivattyút a gázcirkuláció fenntartására. A találmány azonban az ismert abszorpciós hűtőgép tökéletesítését célozza és ama'megismerésen alapszik, hogy a gázcirkuláció fenntartásához szükséges munkateljesítmény csökkenthető. Ennek az az előnye, hogy az ú. n. szivattyúcső rövidebb lehet, ami különösen háztartási hűtőgépeknél bír nagy fontossággal. Világos, hogy' ha a gáznak a hűtőgépben az elpárologtatón át keringésben kell maradnia, akkor a szivattyú csőnek nagy munkateljesítményt kell kifejtenie. Azonban a szivattyücs'ő átmérőjét és ennélfogva a folyadékdugattyú méreteit nem növelhetjük korlátlanul. Ha ugyanis a szivattyúcsőnek átmérőjét túl nagyra választjuk, akkor a folyadék a falon lefolyik, anélkül, hogy dugattyút alkotna. Azonkívül ahhoz, hogy a készülék gazdaságosan működjék, szükséges, hogy a folyadék korlátolt mennyiségű legyen és* a gázmennyiséghez viszonyítva Igen csekély. Ha Ugyanis a folyadókmennyiséget nagyra választjuk, úgy a gazdaságosság azáltal csökken, hogy a folyadéktovábbítás túl sok energiát igényel. Ha ezenfelül — miként az ismeretes készülékeknél — a gázkeveréket az abszorpciósfolyadékon át kell nyomnunk vagy szívatnunk, akkor a folyadékdugattyús szivattyú munkateljesítményének oly nagynak kell lennie, hogy a szivattyúcső mindenesetre nagyra választandó. Jelen találmány révén ezt a hátrányt megszüntetjük, minthogy a gázkeverétket lényegében az elnyetetőn át, de az elpárologtatón kívül tartjuk keringésben. E célból a találmány értelmében az elpárologtatót lejtős cs*ő révén akként kötjük Ossz« az elnyeletővel, hogy a szivattyúcső felső végét az elnyelető felső végével kötjük össze, míg a szivattyúnak alsó végét akként kötjük össze az elpárologtatót az elnyeletővel kapcsoló ejtőcSatornával, hogy a gázszegény elnyelőfolyadék, miután már a sziváttyúcsövön áthaladt, az elnyeletőhöz vezetődik. A találmány szerint tehát csak kevés folyadékot kell szállítanunk és ezzel a készülék gazdaságosságát növeljük. A mellékelt rajzon a találmány példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan tüntetjük fel éá annak alapján ismertetjük közelebbről. A bemutatott hűtőgépnek ismert módon (11) farralőedénye van, amelyben a hűtőközegül használt gázt kiforraljuk az elnyelőfolyadékból. E célra (12) gázégőt alkalmazunk, de használhatunk más, pl. villamos melegítőkészüléket Is. A folyadékból kiűzött gáz a (14) felszállőcsövön át a (15) folyadékleválasztóba jut, majd innen a (-16) cseppfolyósitóba, melyben lecsapódik. A cseppfolyós gáz azután a (17) vezetéken át a (10) elpárologtatóba kerül, mely utóbbi esetleg szigetelhető. A folyadék a (18) lemezeken elpárolog és a keletkezett gőz a hűtőgépben lévő gázzal, pl. hidrogénnel összekeveredik. Ezzel a segédgázzal keveredett gőz a (9) vezetéken át az elnyeletőbe jut, ahol is a hűtőgázt a gáz-szegény folyadék elnyeli. Ha a folyadék gázdúsabbá vált, úgy a (18i) tartányba jut, innen pedig a (19) vezetéken át viasza a (11); forralóedénybe, hogy ebben újból felforraltassék. Ha ez utóbbiban a folyadékot forraljuk, akkor a gázbuborékok a (14) felszállócsőben felemelkednek, de egyúttal a (21) csőben is és emellett