140246. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szabályozófeszültség előállítására két váltakozó feszültség frekvencia- és vagy fáziskülönbségéből, mely feszültségek egyike periódikus impulzusokból áll
4 140246 így az oszcillátorfrekvencia befolyásolható. A —27— cső szabályozórácsa a katódával együtt továbbá rácsdetektort alkot, melyhez a periodikus impulzusokból álló váltakozófeszültséget a —6— vezetéken át, az adóoszcillátor által előállított váltakozófeszültséget pedig a rácskörben tekvő —31— tekercsnek a —30— hangolókörrel való csatolása révén vezetjük hozzá. A 4. ábra szerinti kiviteli alakhoz hasonlóan itt Is alkalmazásra kerül esry —22, 23— integráló mííhálózat úgy, hogy az ár ame!osztást szabá'yoző rácson szahályozófelszültsép' lép fel. mely az oszcillátorfrekvenciát az előbb ismertetett módon befolyásolja. A 6. ábra a találmánynak távo1 balátási célokra " való a'ka'mazását szemlélteti. Ebben az esetben a találmánv szerint a —32— és —33— kép illetve szabálvozóoszrillátor frekvenciájának egvmásnoz való rögzítésére hálózati frekvenciájú váUakozófeszü'tséget használunk. Evégett a váltakozófeszfiMséget a —34— imnnlznso-enprátorhoz VQ zetiük, melvnek kime"ő f esz'"'1tsé^ét a —39— p<? —33— orener*to<-okból származó fpszü'tsérrokkpl e^'Ü** a —3Fi— és •—36— kf"ro "őkancsolá«i elrendpzésekh^z vezpfiíík hozzá. Éhből a keverőkapcsolási elrendezésből olvai feszü'tséget vételezünk, mely a már ismertetett" módon a —32— és 33— generátorok frekvenciáját szabálvozza A 7. ábrán a találmánynak hordozóhullámos távbeszélő célokra való alkalmazási módja látható. Ebben az esetben több, például három, —37, 38 és 39— hordozóhullámoszcillátort alkalmazunk, melyek közül a —39— oszcillátor frekvenciáját —40— kristállyal stabi izáljuk. Ezenfelül —41— impulzusgenerátort is alkalmazunk, melynek alapfrekvenciáját a találmány szerinti —42— keverőfokozat útján a stabilizált —39— hordozóhullámoszcillátor valamely szubharmonikusával pontos egyezésbe hozzuk. A —37— és —38— oszcillátorok frekvenciáit a maguk részéről a —41— impulzusoszcillátor alapfrekvenciájának valamely harmonikusával a —43— és —44— keverőfokozatok útján szinkronizáljuk. A 8. ábra olyan kiviteli példát szemléltet, melylyel egy impulzusa'akú feszültség alapfrekvenciája vagy pedig ez alapfrekvencia valamely ' harmonikusa és egy másik váltakozófeszültség között állandó értéken maradó frekvencia különbségét lehet fenntartani. Evégett a —45— imoulzusoscillátorból és egy másik —46—' oszcillátorból eredő feszültségeket egy a találmány szerinti —47— keverőkapcsolási elrendezésbe vezetjük. Az ismertetett kiviteli alakoktól eltérően ennél a kiviteli alaknál a —47— keverő' kapcsolási elrendezés kimenőkörében elrendezett integráló műhálózaton ferépő feszültséget egy a kívánt különbségi frekvenciára hangolt rezgőrendszerhez pl. a —48— szűrőhöz vezetjük. A hangolt rendszer kimenőfeszültségéből olyan szabályozófeszültséget vételezünk, melynek polaritása és értéke a kívánt frekvenciakülönbséqtől való eltérés irányától és értékétől fü^g. Ez a szabályozófeszültség a —46— oszcillátor hangolását mindaddig helyesbíti, míg a kívánt frekvenciakülönbséget el nem értük. Ebben az esetben stabil állapotban a keverőkapcsolási elren dezésből a kívánt frekvenciakülönbségnek megfelelő frekvenciájú vá'takozófeszültséget kapunk, melynek amplitúdója a találmány szerinti keverőkapcsolási elrendezés beállítása folytán a szabályozott valtakozofeszültse? amplitúdójának a —45— oszcillátor imnulzusidőtartama alatt fellépő pillanatnyi értékétől függ. A 9. ábrán a 8. ábra szerinti kapcsolási elrendezés tökéletesítése látható. Ebben az esetben a —47— keverőkapcsolási elrendezés kimenőkörében fellépő, a frekvenciakülönbségnek megfelelő frekvenciájú, feszültséget egy a —49— segédoszcillátorból vett, a kívánt frekvenciakülönbségnek megfelelő frekvenciájú, feszültséggel együtt az —50— keverőkapcsolási elrendezésbe vezetiük. Az —50— keverőkaocsolási elrendezésből olvan egyenáramú szabályozófeszültséget kanhatunk, melyet a —46— oszcillátor frekvenciáiának rögzítésére használunk fel. Az —50— kí, verőka n c^olási elrendezés e'őnyösen a je'en találmánynak megfelelő keverőkapcsolási elrendezés. Ebb^n *az esetben a —49— oszcWáto-ban olyan, periodikus imnu'zusokból álló, vá'takozófeszültséget kell előállítani, melvnek alapfrekvenciája vagv valamely harmonikusa a kívánt frekvenciakü'önbségnek felel meg. A 8. és 9. ábra szerinti kiviteli alakoknál a kívánt frekvenciakülönbség előnyösen beálíltható, ami a 8. ábra szerinti kapcsolási elrend^z^s esetében a —48— kör hangolásának beállításával, a 9. ábra szerinti kan csolási elrendezés esetében pedig- a —49— oszcillátor hangolásának változtatásával vihető keresztül. Az ismertetett kivite'i példáknál a szabályozófeszültséo-et mindig a nem-impulzusalakú feszültséget előállító oscillator frekvenciájának rögzítésére használtuk fel úgy, hogy ezeknél a kiviKi alakoknál frekvenciasokszorozást értürk el. Kívánt esetben a szabá'yozófeszültsé^et az impulzusa'akú váltakoz^feszültség előállítására való oszcillátor frekvenciájának rögzítésére is felhasználhatjuk. Fbben az esetben a stabil oszci'látorra' előállított nem impulzusalakú váltakozófeszültség frekvenciaosztása következik be. Szabadalmi igénypontok: 1. Készülék szabályozófeszültség előállítására két váltakozófeszültség frekvencia- és vagy fáziskülönbségéből, amely váltakozófeszültségek közül az egyik periodikus impulzusokból áll, jelemezve az említett két feszültséggel táplált akként kapcsolt, illetve kiképzett, keverőkapcsolási elrendezéssel, hogy a keverőkapcsolási elrendezés kizárólagosan az impulzusok fellépése alatt hatásos. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, melyre a különbségi frekvenciákon kívül a hozzávezetett váltakozófeszültségek szinkrónizmúsa esetén egy ezek fáziskülönbségétől függő egyenáramú feszültséget is szolgáltató keverőkapcsolási elrendezés jellemző.
