140241. lajstromszámú szabadalom • Szerszámgép fémrudak hidegen való csavarásához

140241 iunk, amely a 20 karon eltolhatóan van elrendezve. A 20 kar azonban ebben az esetben a szerszámgép másik oldalára esik és így a cSavarónyomatékkal ellentétes értelmű nyomaték kifejtésében önsúlyával is részt vesz. Minthogy a 26 tömeg a 20 karon eltolhatóan van elrendezve, a csavarónyomatékkal ellentétes értelmű forgatónyomatékhoz tartozó kar egyszerűen változtatható és* ezzel lehetővé válik, hogy ugyanazt a szerszámgépet különböző keresztmetszetű fémrúdak csavarásához is felhasználhassuk, anélkül, hogy bármilyen változtatást vagy cserét kellene alkalmaznunk. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 20 kart ugyancsak elláttuk 27 Skálával, amelyet a csavarandó fémrúdak átmérői vagy kezdeti szilárdsága szerint kalibrálhatunk. A 26 tömeget a 27 skála meghatározott osztásánál 28 csavarral rögzíthetjük. E példakénti kiviteli alak működésmódja lényegében azonos az előzőével. A különbség mindössze az, hogy a csavarás megkezdése előtt a 26 tömeget a 27 skála meghatározott osztásánál kell megerősítenünk. A folyási határ növekedését egyébként az előbbivel azonos módon olvashatjuk le. A4, és 5. ábrán oly példakénti kiviteli alakot tüntettünk fel, amelynél az erőtároló a visszatartó szerv elmozdulását az elcsavarodás megkívánt mértékének eléréséig megakadályozza. Evégből a 20 kart 21 végén 29 rúgó terheli, amely a 20 kart 30 ütközőhöz szorítja. A 29 rúgó úgy van méretezve, hogy mindaddig, amíg a csavarónyomaték a folyási határ megkívánt értékének megfelelő értékre nem növekszik, a 20 rudat a 16 nyíl értelmében való elfordulásában megakadályozza. A 20 kar 21 vége 31 érintkezőben végződik, amely a 4. ábrán látható nyugalmi helyzetben zárja a szerszámgép 32 hajtómotorjának 33 áramkörét. A találmány szerinti szerszámgép ábrázolt példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: A 13 fémrúd befogása ugyanúgy történik, mint az előző példakénti kiviteli alakok esetén. Csavaráskor azonban a 29 rúgó a 20 rudat mindaddig a 30 ütközőhöz szorítja, amíg a befogott 13 fémrúd a kívánt mértékben el nem csavarodik, nevezetesen a folyási határ megkívánt értékét el nem éri. Ebben a munkaszakaszban tehát a 15 visszatartó szervet terhelő nyomaték kisebb, mint a 29 rugóval kifejtett ellentétes értelmű nyomaték. Amint azonban a folyási határ növekszik és kívánt értékét eléri, az egymással ellentétes értelmű két nyomaték abszolút értéke egyenlő lesz és így beáll az egyensúlyi helyzet, amely a 13 fémrúd további csavarásakor megbomlik, úgyhogy a 29 rúgó megfeszülése közben a 20 kar a 16 nyíl értelmében eltávolodik a 4. ábrán feltüntetett nyugalmi helyzetéből, a 31 érintkező pedig eltávolodik a 33 áramkör 34,35 sarkairólés a 33 áramkört megszakítva a 32 motort megállítja. A 13 fémrúd tehát csak addig csavarodott el, amíg folyási határa a megkívánt végső értéket el nem érte. A 4. és 5. ábra szerinti példakénti kiviteli alakhál a folyási határ végső értéke éppúgy független a kiindulási szilárdságtól, mint az előző példakénti kiviteli alakok esetén. A 6. és 7. ábra szerinti példakénti kiviteli alak abban különbözik az előzőtől, hogy a 29 rúgó helyett 36 csigarúgót (Spirálrúgöt) alkalmaztunk és ezt úgy rendeztük el, hogy előfeszültsége szar bályozható legyen. Evégből a 36 csigarúgó külső vége a gép 18 állványában elforgathatóan ágyazott 37 gyűrűn van megerősítve, belső vége viszont a 15 visszatartó szervet hordozó 17 tengelylyel van összekötve. A 36 rúgó tekercselésének értelme úgy van megválasztva, hogy a 17 tengelynek a 6. ábrán feltüntetett 16 nyíl értelmében való elfordulásakor megfeszüljön. A 37 gyűrű ágyazásában különböző viszonylagos szöghelyzetben rögzíthető, úgyhogy a 36 rúgó előfeszültsége, amellyel a 20 rudat a 30 ütközőnek szorítja, szabályozható. A találmány szerinti szerszámgép ábrázolt példakénti kiviteli alakjának működésmódja már' most az előzőtől abban tér el, hogy a 13 fémrúd csavarásakor a 36 csigarúgó mindinkább megfeszül és ennek következtében a 20 rúdra a. 16 nyíllal ellentétes értelemben kifejtett rögzítő hatása mindig kisebb lesz, végül teljesen megszűnik. Ekkor a 20 kar enged a 15 visszatartó szervre ható és a 16 nyíl értelmével azonos értelmű forgatónyomatéknak, tehát a 16 nyíl értelmében ugyancsak elfordul és ezzel megszakítja a 33 áramkört, úgyhogy a szerszámgép a már leírt módon megáll és a 13 fémrúd csavarása megszűnik. . Az 1.—7. ábrákon oly példakénti kiviteli alakokat tüntettünk fel, amelyeknél a visszatartó szerv tengelye a csavarandó fémrúd tengelyével összeesik. Ettől a megoldástól azonban szükség esetén el is térhetünk. A visszatartó szerv 17 tengelyét például a csavarandó 13 fémrúd hosszirányú középvonalával párhuzamos, de attól különböző egyenes mentén rendezhetjük el. A 8. ábrán oly példakénti kiviteli alakot tüntettünk fel, amelynél a csavarónyomatékkal ellentétes értelmű nyomatékhoz tartozó kar állítható. Ezt azonban a 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alaktól eltérően azzal értük el, hogy a visszatartó szervvel együttmozgó 20 kar és az erőzárlatot biztosító 38 rúgó közé 39 himbát iktattunk, amelynek egyik végén a 20 kar 21 vége támad, másik végén pedig a 38 rúgó felső vége van bekötve. A 39 himba ellenágyát a szerszámgép állványán ágyazott 40 orsón a 41 kettős nyíl értelmében meneszthető 42 tömb alkotja, amelynek felső vége 43 támpontként van kialakítva. A 20 kar tehát a 39 himbát a 43 támpont körül az óramutató járásával ellentétes, a 38 rúgó pedig az óramutató járásával azonos értelemben igyekszik elforgatni. Nyugalmi helyzetben a 20 kar nincs terhelve, úgyhogy a 38 rúgó a 39 himbát a 43 támpont körül az óramutató járásával azonos értelemben elforgatná, ha ebben 44 ütköző meg nem akadályozná. A 39 himbának a 20 karral átellenes vége szögemeltyűként kialakított 45 kapcsolóval dolgozik együtt, amely az ábrán folytonos vonallal leltuntetett