140185. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás modulált villamos rezgések keltésére
2 140186 cillátorként például kristállyal állandósított (stabilizált) oszcillátort vagy oly oszcillátort választhatunk, amelyet üreges rezonátorokban alkalmaznak. Célszerű mármost, ha a segédoszcillátor hangolási frekvenciáját a vivőhullám frekvenciájánál nagyobbra választjuk. A frekvenciadetektor hangolási frekvenciáját a vivőhullám frekvenciájánál eltérése ez esetben azonos értelmű kell hogy legyen, mint a vivőhullámot keltő oszcillátor említett megfelelő eltérése. Ha ezzel szemben a segédoszcillátor hangolási frekvenciáját a vivőhullám frekvenciájánál kisebbre választjuk, a frekvenciadetektor hangolási frekvenciájának előbb említett eltérése a vivőhullámot keltő oszcillátor említett megfelelő eltérésével ellentétes értelmű kell hogy legyen. Ha a keltett rezgéseket közvetlenül a frekvenciadetektorba vezetjük, úgy a frekvenciadetektor hangolási frekvenciájának eltérése a vivőhullámot keltő oszcillátor említett megfelelő eltérésével ugyancsak ellentétes értelmű kell hogy legyen. Mindkét utóbb említett esetben célszerű, ha a frekvenciadetektornak az önindukció, illetőleg a kapacitás szempontjából az önindukció, illetőleg a kapacitás szempontjából negatív hőmérsékleti együtthatójú egy vagy több reaktanciát tartalmazó egy vagy több rezgőköre van. A találmányt a rajzon feltüntetett példakénti kiviteli alak alapján részletesebben ismertetjük. A rajzon 1 hivatkozási számmal ultrarövidhullám (42 MHz) adó modulált frekvenciájú oszcillátorát jelöltük. Az 1 oszcillátor 2 erősítőn át 3 antennával van összekötve. 4 segédoszcillátor 45 MHz frekvenciájú rezgéseket kelt. Ezeket a rezgéseket az 1 oszcillátorból származó rezgésekkel együtt 5 keverőfokozatba vezetjük. Ügynevezett Kolster-köröknek a 4 segédoszcillátorban való alkalmazása folytán a 4 segédoszcillátorral keltett rezgések frekvenciája igen állandó és a hőmérséklettől majdnem független. A különbözeti frekvenciának az 1 oszcillátor, illetőleg a 4 segédoszcillátor keltette rezgések keverése útján kapott rezgéseit 6 frekvenciadetektorba vezetjük, amely 3 MHz frekvenciára van hangolva. Ha az említett különbözeti frekvencia és a 6 frekvenciadetektor hangolási frekvenciája egymással nem egyenlő, a 6 frekvenciadetektor 7 kisütőcsövet (reaktanciacsövet) vezérlő szabályozófeszültséget létesít. A 7 kisütőcső úgy van kapcsolva, hogy a meredekségtől függő reaktanciaként viselkedik és az 1 oszcillátor keltette rezgések frekvenicáját a kívánt értelemben befolyásolja. Ha egyelőre feltesszük, hogy a 6 frekvenciadetektor hangolási frekvenciája és a 4 segédoszcillátor keltette rezgések frekvenciája állandó marad, levezethető, hogy az 1 oszcillátor frekvenciájának a leírt szabályozószerkezet elhagyása esetén mutatkozó helyes hangolási frekvenciájától való A F eltérése a szabályozószerkezet alkalmazása folytán ,"—-z- értékre csökken. az %ß tagot, amely a 6 frekvenciadetekíornak az 1 oszcillátor hangolási frekvenciájára való visszahatását kifejező mértékszám, redukciós tényezőnek nevezhetjük; ß Voltokban kifejezve a szabályozófeszültség, amelyet a bevezetett frekvencia és a hangolási frekvencia közötti kHz-ekben kifejezett frekvenciakülönbség egységeinek arányában a 6 frekvenciadetektor kelt, « viszont kHz-ekben azt az értéket tünteti fel, amellyel az 1 oszcillátor hangolási frekvenciája a 7 reaktanciacső hatása következtében a Voltokban kifejezett szabályozófeszültség egységeinek megfelelően eltolódik. Feltéve, hogy a = 11 kHz/V és ß = 0,5 V/kHz, úgy az 1 oszcillátor frekvenciaváltozásai (1 •-)- aß ) arányában, vagyis 6,5-szeres arányban csökkennek. Valójában azonban a 6 frekvenciadetektor hangolása nem marad állandó, még akkor sem, ha termosztatban van elrendezve. A termosztatos szabályozás azonban igen költséges és csak azt teszi lehetővé, hogy az oszcillátor hangolási frekvenciájának hőmérsékletingadozásokkal járó eltérései a többi eltéréssel azonos mértékben, tehát ugyancsak 6,5-szeres arányban csökkennek. A találmány értelmében az említett eltéréseket termosztatos szabályozás alkalmazása nélkül teljesen kiküszöbölhetjük, ha a frekvenciadetektor hangolási frekvenciájának a hőmérséklettől való függetlenítése helyett e hangolási frekvenciának a továbbiakban részletesebben ismertetendő módon a hőmérséklettől való függőségére törekszünk. Ezt ugyanis elérjük, ha a frekvenciadetektor hangolásának helyes hangolási frekvenciájától való A9 eltérése abszolút értékben mérve egyenlő az oszcillátorban az említett szabályozás elhagyása esetén jelentkező megfelelő eltérés és az előbbiekben említett xß redukciós A Tí1 tényező hányadosával, vagyis A <? = ^ Az adott példában továbbá a AF és a Acp eltéréseknek azonos értelműeknek, vagyis azonos előjelűeknek kell lenniök. Ha az 1 oszcillátor hőmérsékleti együtthatója 0 C°-onként c0 Hz és a keltett frekvencia f0 , a 6 frekvenciadetektor hőmérsékleti együtt hatója viszont C°-onként Cd Hz és a hangolási frekvencia fd úgy cd .f d = ~ ß°' f0 1 amiből következik, hogy cd =c 0 . -?-•—„ • FelbJ h °ß téve, hogy C°-onként c0 = —150.10-6 Hz, úgy az adott esetben cd = —150.10— 6 —-£—-'-~i^f~ vagyis C°-onként cd = kb. — 400.10-6 Hz;. Közönséges frekvenciadetektor hőmérsékleti együtthatója ezzel szemben 'C°-onként —50.10-6 Hz, úgyhogy a detektor köreinek a frekvencia szempontjából negatív hőmérsékleti együtthatóját mesterségesen meg kell növelnünk, amit például a kapacitás szempontjából igen erősen pozitív hőmérsékleti együtthatójú dielektrikummal bíró kondenzátorok alkalmazásával érhetünk el. Ha a segédoszcillátor hangolási frekvenciáját az oszcillátor frekvenciájánál kisebbre Választjuk, vagy segédoszcillátort egyáltalán nem al-4 F kalmazunk, akkor A<p = — - —r- Minthogy az
