140173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás többrétegű facső előállítására

2 14017*. A tekercselés felfelé szorított -7- hengerrel történik az -1- henger forgatása által az x irányban, így a -7- henger a -12a- lemezt szorosan és simán a maghoz szorítja. A -7- henger elhagyása után az odaszorított falemez helyzetét a -11-s"zalag 'biztosítja. Ugyanis a faréteget kívülről körülvevő szorítószalag feszültségét megtartja, miáltal a már feltekercselt darab egész felületét erősen a tekercselő-maghoz szorítva tartja. Ha háromrétegű csövet készítünk és ha az ütközési helyek egyenleteden vannak elosztva, akkor 120°-os elfordulás után a -11- szorítószalag áital alátámasztott második 12b réteg kerül az első réteggel takart mag és a -7- szorítógörgő közé. A -11- szalag most a -12b- lemezre kerül, azt a -12a- réteghez szorítja és további 120°-nyi elfordulás után a 2. ábra szerinti helyzet áll elő. Ebben a helyzetben a harmadik -12cfurnirréteg lép be a tekercselt test és a szorítóhenger közé. Az első teljes körülfordulás után az első -12a- furnirréteg a mag teljes kerületét befedte és további 240° elfordulás után az összes furnirlemezek fel vannak tekercselve (3. ábra). A tekercselést most még tovább folytatjuk, miáltal a most már üres -11- szalag a külső -12crétegre tekercselődik, előnyösen ragasztóanyag nélkül, éspedig oly mértékben, hogy s*urlódása a tekercselt test külső felületén elegendő legyen ennek a szalagnak feszültség alatt tartására. E célból rendesen egy-két további tekerület elegendő. Ezután a -11- szalag szabad végét pl. egy ragasztósávval a tekercs'elt test felületén megerősítjük, A kész cső szilárd egészet alkot és további feldolgozás végett a magról letolható és a lazulás veszélye nélkül kezelhető. A 4. ábra azt a kivitelt mutatja, amelynél az egyes falemezeket nem egymásra, hanem egymásután helyezzük a -11-, szalagra. Ha ezt a szalagot és a lemezeket feltekercseljük, akkor a szalag a tekercselő magtól a belső -12a- lemez ütközési helyén áthatol (5. ábra) és ezután a belső réteget teljesen megkerüli, majd pedig egy darabon még a belső rétegen halad tovább a legközelebbi réteg ütközési helyéig, amelyen át a cső külső felületére jut. Az 5. ábra példaképpen kétrétegű csövet szemléltet. A ragasztóanyagnak az egymást érintő felületek közé való beviteli módja a ragasztóanyag természetétől függ. Folyékony ragasztóanyagot lehet közvetlenül a tekercselés előtt mázolással felvinni olykép, hogy a tekercselés az anyag ragadós állapotában történik. Hevítéssel ragadóssá váló anyagot nem ragadós állapotában szárazon viszünk fel, továbbá eljárhatunk úgy is, hogy ragasztó filmet (fóliát) alkalmazunk és tekercselés után melegítéssel, esetleg sajtolás mellett, létesítjük az anyag lekötését. A ragasztó film vagy fólia a -11- szalaggal azonos lehet. Ha a ragasztóanyagot úgy vittük be, hogy ragasztás végett a szorítóSzalagan át kell hatolnia, akkor a szorítószalagot legalábbis a kívánt helyeken a ragasztóanyag számára átengedővé tesszük, pl. megfelelő szövetből vagy lyukasztott papírból készítjük. Lehet polimerizáció által keményedő ragasztóanyagokat is használni, p\. műgyantákat. A ragasztóanyag lekötése után a meg nem ragasztott külső szalagrétegeket a kész csőről lefejtjük; a lefejtett laza szorítószalag-darabot ismét felhasználhatjuk. Az egymásután következő furnirrétegeket előnyösen úgy helyezzük el, hogy a szomszédos rétegeknél a rostok, illetve az erezés iránya a tekercselés irányával hegyesszöget zárjon be. Ez a kivitel a 6. ábrán látható. A vékony farétegek ugyanis a szalagra keresztirányban csak nagyon kicsi szilárdságúak, márpedig a tekercselés irányában nagyobb szilárdság kívánatos, hogy a kész hordó a használat közben keletkező igénybevételeknek jól ellenálljon. A szálaknak a 6. ábra szerinti elhelyezése az egymást keresztező rostok révén a Szilárdság ismert növelését eredményezi és mégis a lemezek egyike sincsen olykép elhelyezve, hogy a rostok a tekercselés irányára merőlegesek lennének, ami szilárdsági okokból hátrányos lenne. Az egyes falemezek tapasztalat szerint több darabból is állhatnak és repedezett furnirdarabok is felhasználhatók anélkül, hogy ez a kész cső minőségét vagy szilárdságát károSan befolyásolná. A tekercselésre használt mag nemcsak körkeresztmetszetű, hanem pl. ovális vagy négyszögletes is lehet és nem kell hengeresnek lennie, hanem pl. kúposán is kialakítható. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás' rétegezett falemezekből álló cső előállítására a tekercselési irányban egymáshoz képest eltolt ütközési helyekkel, azzal jellemezve, hogy a mindenkor betakarandó csőkerületnek megfelelő hosszúságú falemezeket egyik végénél fogva a tekercselőmaghoz erősített szorítószalagra helyezzük és az egymást érintő rétegek közé helyezett ragasztóanyaggal együtt, nyomás alatt, olykép tekercseljük az említett magra, hogy a szorítószalag a legkülső réteg feltekercSelése után a tekercselt testet kívülről körülfogja, mire a szalag szabad végét megerősítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a (11) szalagot a belső faréteg ütközési helyétől a többi rétegek között és a többi ütközési helyeken át egészen a cső külső felületéig vezetjük. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok Szerinti eljárás kiviteli módja, melynek jellemzője, hogy a (12c) falemezt a szorítószalagra helyezzük és a többi lemezeket, egymáshoz viszonyítva eltolt helyzetben, erre a (12c) lemezre tesszük, mire a falemezeket a szorítószalaggal együtt feltekercseljük (1. ábra). 4. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a falemezeket egymást követően helyezzük el a s'zorítószalagon (4. ábra). 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, melynek jiellemzője, hogy a falemezeket olykép helyezzük el, hogy a feltekercselés folytán egymásra kerülő lemezek