140171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikai elemek előállítására
140171 3 gyakran használjuk, 3200 A képviseli az alsó, -.előnyös határt. A fotopolimerizálást előnyösen fotopolimerizáló katalizátor jelenlétében foganatosítjuk. A fotopolimerizáló katalizátorok egyik csoportjaként olyan vegyületeket alkalmazhatunk, amelyek az RCO-CHOH-R' képletü, * -karbonilalkohoiokból állanak, mimeilett R és R' azonos vagy különböző hidrogénatomok vagy szénhidrogéngyökök. Ez . általános csoport egy alosztályát képezik az aciloinok, amelyek a fenti típust mutató olyan szerves vegyületek, ahol R és R' alifás vagy aromás szénhidrogéngyökök és melyek 2 molekula aldehidből, az aldehidcsoportok reakciója útján keletkeznek. E vegyületek képviselői a glikolaldehid, benzoin, acetoin, butiroin, 3-hidroxi-4-metil-pentanon-2, toluin, terc.-butiljbenzöin, 12-hidroxi-13-keto-tetrakozán és o- és p-terc.-butil-toluin. Ezek közül különösen a benzoin mutatkozik előnyös vegyületnek. Oly szénhidrogéngyökök, amelyek helyettesítő atomokat vagy gyököket, pl. halogént, szulfo-, karbonil-, alkoxi- vagy aciloxi-cs'oportokat tartalmaznak, a találmány céljaira a szénhidrogéngyökökkel az alkalmazásra kerülő fotopolimerizáló katalizátor szempontjából egyenértékűek. A katalizátorok második csoportjába a 0 R —CH —C —R' 0 — R képletü acilein-éterek tartoznak, ahol R, R' és. R" egyértékű szénhidrogéngyököket jelenlenek. E csoportba tartozó vegyületek példáiként megemlítjük a benzoin-metilétert, benzoin-etilétert, benzoin-propilétert, pivaloin-etilétert és anizoinmetilétert. É vegyületek közül a benzoin-etiléter mutatkozik előnyösnek. Az. alkalmazható, fotopolimerizálható katalizátorok harmadik csoportját a szomszédos' poliketaldonil-vegyületek alkotják. Ide tartóznak az R-(CO)x -R' képletü vegyületek, ahol x 2 vagy 3, előnyösen 2 és R és R' hidrogén vagy egyértékű, alifás vagy aromás szénhidrogéngyök. E poliketaldonil-vegyületek példái a diacetil, pentándion-2, 3, oktándion-2, 3, 1-fenilbutándion-1,2, benzil, 2,2-dimetil-4-fenilbutándion-3,4, gÜO'Xál, fenilglioxál, difenil-triketon , és 1,2-ciklohexándion. E vegyületek közül előnyös vegyületnek a diacetil mutatkozott. Lényeges a" fotopolimerizáló katalizátornak a monomerben való töménysége, mivel érzékenyen befolyásolja a polimerizálás. mértékét. A fent leírt fotopolirnerizáló katalizátorból a fotopolimerizálható vegyületre számított 0,01 —1,0 súlyszázalék, előnyösen 0,08—0,15 súlyszázalék használható. Ha a megadottnál kisebb mennyiségű fotopolimerizáló katalizátort alkalmazunk, a reakció sokkal lassabban folyik le, míg nagyobb mennyiségek alkalmazása esetén elszíneződés következhetik be. Rendszerint kb. 0.1% aciloint vagy diketont használhatunk, noha több vagy kevesebb is alkalmazható, attól függően, hogy milyen polimer'izálási hányadoj kívánunk elérni. Ezenfelül e fotopolimerizáló katalizátorokat nem szükséges önmagukban, hanem, lehetséges valamely peroxiddal kapcsolatban is' alkalmaznunk. Ez azt az előnyt nyújtja, hogy amennyiben a monomer csak részlegesen polimerizált, a besugárzás megszakítása után is meglehetős mértékben folyik a polimerizálódáS és az végül is teljessé válik, amikor a hőmérséklet elegendően magas. Noha peroxidként előnyösen a benzoilperoxidot használhatjuk, bármily, szerves oldószerben oldható peroxidot, pl. lauroilperoxidot, acetilperoxidot, butiroilperoxidot, s'zukcinilperoxidot vagy aszkaridolt is alkalmazhatunk. Általában ajánlatos a fotopolimerizálhaltó anyag súlyára számított 0,1—0,2% peroxidot alkalmaznunk. A peroxid használata azonban e reakcióban nem szükséges, ha a fénnyel való megvilágítás elég hosszú tartamú. A fentiekben leírt fotopolimerizáló katalizátorok helyett — melyeket peroxid jelenlétében vagy távollétében használunk — a polimerizálást valamely szerves*, olyan azovegyület jelenlétében is kivihetjük, amelyben az azocsoport vegyértékei különböző, nem aromás szénatomokhoz kapcsolódnak. A találmány szerinti eljárás e foganatosítási módját általában előnyben részesítjük, mivel az azo-katalizátorok mind a hővel, mind pedig a fénnyel aktivált polimerizálás esetében is aktív katalizátorok, viszont oxidálódással szemben igen állandóak, úgyhogy nem vezetnek a termékek elszíneződésére. Előnyösnek azok az azovegyületek- bizonyultak, amelyekben az azocsoportnak legalább egy, de előnyösen két vegyértéke olyan harmadrendű szénatommai van lekötve, amely negatív helyettesítőhöz kapcsolódik. Ez a helyettesítő előnyösen Semleges, azaz se nem savanyú, se nem lúgos, egyértékű csoport, amelynek 3 fennmaradó vegyértékét nitrogén- vagy oxigénatomok kötik le. E csoportok példái a nitril-, karbalkoxi- és karbonamid-csoport. A találmány szerinti eljárásban használható fenti vegyületek példái az a.'a^-azo-diizobutironitril.a, «'-azo-bis-(a, Y -dimetilvaleronitril), dimetil- és dietil-a, a'-azo-diizobutirátok, 1, 1-azodiciklohexanokarbonitril, a, t. '-azo-biS-(«-etilbulironitril), a, a -azo-bis-( x-etilbutironitril), «, a azo-diizobutirokarbonamid. Az azokatalizátorból a monomer vegyület vagy a részleges polimer súlyára számítva előnyösen 0,0005—0,5%-ot használunk. A találmány szerinti eljárásban Qx értékének beállítására bármily alkalmas módszert választhatunk. A találmány Szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében oly készüléket használunk, amely fényforrásból, a lejjebb részletesebben ismertetendő ernyőből és a fent leírt vonatkozási tengellyel bíró lencse öntésére Szolgáló alakú formából áll, mimeilett a fényforrás a vonatkozási tengelyben fekszik és az 'ernyő'a fényforrás, valamint a forma között van elhelyezve, végül a forma és az ernyő egymáshoz képest folytonos, relatív forgást végezhet. Az ernyő vagy át nem látszó anyagból készült tárcsából áll, amelyből egy alkalmasan méretezett szektor ki van vágva, vagy pedig olyan, át
