140171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikai elemek előállítására

Megjelent 1950. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LElRÁS 140171 SZÁM 42h 7—6 OSZTÁLY i-4978 ALAPSZÁM — (VH/d) Eljárás optikai elemek előállítására. Imperial Chemical Industries Limited cég, London, úgyis mint White Alan, Hatfield jogutóda A bejelentés napja: 1948 április 14. Nagybritanniai elsőbbség-e: 1946 július 16. (A 8780/1948. Korín, számú rendelet alapján.) A találmány javított eljárás optikai elemek, különösen lencs'ék és tükrök előállítására, melyek lényegükben átlátszó, polimer anyagokból vannak. Noha már jól ismeretes, hogy bizonyos, telítetlen, szerves vegyületek fotopolimerizálással gyantaszerű anyagokká alakíthatók át, ennek az elvnek az alkalmazása optikai elemekként használható testek kialakítására, illetve öntésére komoly nehézségekkel jár, melyeket legyőzni eddig nem sikerült. így, amint a fotopolimerizálás olyan állapotig halad előre, amikor a szilárd gyanta kialakul, gyakran keletkeznek kicsiny üregek és belső feszültségek, amelyek a teljesen polimerizált*termékben is' megmaradnak és így annak használhatóságát jelentékeny mértékben csökkentik. A találmány tárgya javított eljárás optikai elemek készítésére, főként olyanok előállítására, amelyek lényegükben átlátszó, polimer anyagokból vannak, mimellett ez elemek nagyobb mértékben buborék- és feszültségmentesek, mint az eddig lehetséges eljárásokkal előállítottak. A találmány további részletei az alábbiakból tűnnek ki. Azt találtuk, hogy optikai elemeket — amelyeknek olyan vonatkozási tengelyük van, hogy az elemnek az említett tengellyel párhuzamosan mért vastagsága, a tengelytől adott távolságra, minden ponton lényegében állandó — javított minőségben állíthatunk elő oly, eljárás'sal, melynek értelmében folyékony, fotopolimerizálható, monomer vegyületeket — melyek molekulájukban a >C —- C< csoportot tartalmazzák — vagy ezeknek folyékony, részleges polimérjét oly formában vetjük alá a fény polimerizáló hatásának, amelynek belső felületei az optikai elem alakjával a szilárd test kialakulásáig egyeznek, mimellett a monomer vegyületre vagy a részleges polimerre eső fény közepes intenzitását az alábbi egyenlet határozza meg: Qx=ktx

(l—Kx), ahol Qx

az időegység alatt a monomer vegyületre vagy a részleges polimerre a vonatkozási tengelytől x távolságban, a beeső fény irányára merőleges felületegységre eső, közepes fénymennyiség, tx

a polimerizálásnak alávetett anyagnak a vonatkozási tengelytől x távolságban mért vastagsága a beeső fény irányában mérve, k állandó és K bármily pozitív érték, amely zérusnál nagyobb és — -nél kisebb, mimellett r egyenlő x maximális értékével, azaz a forma belső felületének félátmérőjével. A fényt a monomer vegyületre vagy a részleges polimerre előnyösen a vonatkozási tengely lyel párhuzamos ifányból ejtjüj<. Mivel kívánatos, hogy a megvilágítás a lehetőség szerint minden ponton állandó legyen, előnyös, hogy a Q x

értékét lehetőleg kicsiny időegységre, pl. percre vagy másodpercre vonatkoztassuk. Ez érték rendszerint 1 óránál nem nagyobb, mivel a hos'szabb időegységben a fényintenz'itásbeli szabálytalanságok .az eljárással kapott termék homogenitásának hiányosságaira vezetnek. Nyilvánvaló, hogy a forma azon felületének, amelyen át a monomer vegyületet vagy a részleges polimert megvilágítjuk, lényegében fényáteresztőnek kell lennie. E célra rendszerint üvegformákat alkalmazunk. A forma két részének akként való összetartására, hogy szabatosan helyezkedjenek egymásra, megfelelő elemekre van szükség. A találmány szerinti eljárás különösen hasznosnak bizonyult konvex lencsék és konvex felületű, filmmel bevont tükrök előállítására. A találmány e tekintetben azonban nincs' meg-