140157. lajstromszámú szabadalom • Jobb- és baloldalas ajtózár
2, 140157 állandóan a kíincsdió 6'a nyúlványához, .míg a csappantyústolókát a 11 tekercsrúgó ereje igyekszik állandóan a zártokból kinyúló helyzetében tartani, illetve a kilincs lenyomásának megszűnte után e rúgó mozgatja oda-vissza. A zárszerkezetet az 1 zártokra illeszthető 12 fedél zárja le (5. ábra), amelyet a szükséges s*zámú pl. 13, 13/a, 13/b csavarokkal erősítünk a tokhoz. Ezek közül a 13 csavart a 6 kilincsdió mellett helyezzük el és célszerűen a kilincsdió mozgásának határolására használjuk fel. E helyzet az 1. ábrán látható, amikor a 9 rúgó hatására a k'1'.ncsdió 6/b karja a 13 csavarnak támaszkodik, amely helyzet megfelel a kilincs nyugalmi helyzetének. A zárszerkezet átállítás'a jobbról baloldali vagy megfordított ajtócsukási irányra a következő módon történik: Tegyük fel, hogy az 1. ábra szerint a zár baloldalas és a csappantyús-tolóka felülről tekintve a 4. ábra szerinti helyzetben van beszerelve a zárban. A zárat kézbevéve a bedugott kilinccsel a 6 kilincsdiót a nyíl irányában elforgatjuk és ezáltal a 4 tolókát behúzzuk. A 4 tolóka ezen behúzott helyzetében a 13 csavart kicsavarjuk és utána a kilincset elengedjük, mire a 6 kilincsdiót a 9 rúgó a 2. ábra szerinti helyzetbe forgatja, minthogy a 13 csavar eltávolítása folytán már nem gátolja annak az 1. ábrán feltüntetett nyíllal ellentétes forgását. Ugyanekkor a 6'a kilincsdiókar is eltávolodik a 8 szögemelőtől, amelyet ennek következtében a 10 rúgó ugyancsak elforgat mindaddig, amíg 8/a karja az 5 peceknek nem ütközik. E helyzetben, amint a 2. ábrán látható, a 8 szögemelőnek a 4 tolóka 4/e ütközőjével fennállott kapcsolata megszűnt, minthogy a 8/a kar az 5 pecekig elforogva kilendült a 4/e ütköző mozgási útjából, úgyhogy ezután a 4 tolóka kihúzható a zártokból. A 4 tolókát ezután megfordítva a 3. ábra szerinti helyzetben visszadugjuk a zártokban és a 11 rúgó ellenében betoljuk, miközben annak 4/c szárán eddig alsó helyzetben levő 4/e ütközője került felülre. A 4 tolókát a zártokba tolva a felülre került 4/e ütköző a 8/a szögemelőkar mögé kerül (1. a 2. ábrán), ezután a kilincset újból a nyíl irányában 0 ábra) elforgatva, a 6/a kilincsdiókar ismét érintkezésbe kerül a 8 szögemelővel, ez pedig 8/a karja réven újra kapcsolatba kerül a 4/e ütközővel és most mái behúzva tartja ezen ütköző révén a 4 tolókát. Ezután a 13 csavart visszacsavarjuk, minthogy a kilincs révén elforgatott 6/b kilincsdiókar annak nyílását szabaddá tette és becsavarása után a kilincset elengedjük, mire a 9 rúgó újból a 13 csavar által határolt ütközésig forgatja a 6/b kart (1. 1. ábrán). Ilymódon a 4 csappantyús-tolóka leírt megfordításával a balolda.as zárszerkezetet jobboldalassá alakítottuk át anélkül, hogy annak 12 fedelét megbontottuk volna vagy belső szerkezetéhez hozzáférkőztünk volna. Célszerű újítás a 4 csappantyús-tolattyú meg-, fordíthatóságát lehetővé tevő részarányos kialakítása, melynek révén a 4/a tolattyúfejen levő 4/b bordák fordított behelyezés mellett is vezetőlécként működnek a 2 előlapban, míg miköz- ben az egyik 4/e ütköző a 8/a szögemelőkarral működik együtt, addig a másik oldalra nyúló (alul levő) 4/e ütköző a .4/c tolattyúszár elblllenését megakadályozó vezetőtámaszként fekszik fel az 1 zártok fenekén (1. 5. ábrán). Amint áz elmondottakból nyilvánvaló, a találmány szerint készült zárak forgalombahozataluk után is bármikor, minden kü.önösebb Szakértelem és szerszám nélkül az épületen szándékolt íelszerelésük előtt könnyen és gyorsan balvagy jobboldalas használatra állíthatók át. Az eddig találmányként leírt bal- vagy jobboldalas működésre, illetve használatra átállítható kilincstolattyúszerkezet folytatásaként ismertetjük a zárszerkezeti részt is, amelyet a mellékelt rajz ugyancsak szemléltet. A leírandó zárszerkezeti rész különálló találmánynak is tekinthető, amely akár az ismertetett kilincs4 tolattyúszerkezettel kapcsolatban, akár különálló megoldásként épülteken, bútorokban vagy bármely más helyen használatos kulccsal működtethető tolókás zárakon is alkalmazható. A zárak tudvalevőleg csukásra önműködőlég becsappanó úgynevezet kilincstolattyúrészből és kulcsra működő zárótolattyús4 részből állanak, amelyek azonban különállóan, sőt a két tolattyú egyesítésével és szerkezetileg kombinálva is készíthetők, sőt ilyenek használatosak is Ebből kiindulólag tehát sem az előbbiekben ismertetett kilincstol attyúszerkezetet, sem az alább ismertetendő ugyancsak találmányjellegű zárszerkezeti részt nem korlátozzuk azok együttes alkalmazására, hanem független és különálló kivitelüket és alkalmazásukat is* a találmány keretébe tartozónak tekintjük. Az eddig ismeretes záróreteszek vagy tolókák tolókafej részből és ezek folytatását képező rendszerint vékonyabb lemeznyúlványból egydarabban vagy egyesítve készültek. Ezek hátránya, hogy nagymértékben és károsan megnövelték a zártok szélességi (mélységi) méretét, ami elkerülhetetlen volt abból, hogy a kuicstollnak úgy a tolókafej előretolt-, illetve záró-, mind pedig visszahúzott helyzetében kapcscl ídnia- kell a tolókafej nyúlványával, illetve az abban kialakított fogazással vagy bütykökkel. Ezen a hátrányon a zárszekrény kisebbítésével igyekeztek segíteni és főképpen mélységi méretének csökkentése érdekében a tolóka záráskor kinyúló fejrészét, vagyis annak zárólöketét csökkentették, ami azonban a záróhatást, illetve a zárási biztonságát csökkentette, vagyis éppen a zár rendeltetésszerű feladatának teljesítését rontotta le. A találmány erre vonatkozó megoldása szerint úgy járunk el, hogy a zárótolattyút megosztva két részből készítjük, éspedig a reteszelést végző 2Í tolókarészből, valamint a működtetésére való és a 22 kulccsal kapcsolódó 23 fogazott vagy bütykös részből (1. a 6. ábrán). A 23 fogazott rész 23'a karja révén az 1 zártokba erősített 5