140157. lajstromszámú szabadalom • Jobb- és baloldalas ajtózár

2, 140157 állandóan a kíincsdió 6'a nyúlványához, .míg a csappantyústolókát a 11 tekercsrúgó ereje igyekszik állandóan a zártokból kinyúló helyze­tében tartani, illetve a kilincs lenyomásának megszűnte után e rúgó mozgatja oda-vissza. A zárszerkezetet az 1 zártokra illeszthető 12 fedél zárja le (5. ábra), amelyet a szükséges s*zámú pl. 13, 13/a, 13/b csavarokkal erősítünk a tokhoz. Ezek közül a 13 csavart a 6 kilincsdió mellett helyezzük el és célszerűen a kilincsdió mozgásának határolására használjuk fel. E hely­zet az 1. ábrán látható, amikor a 9 rúgó hatására a k'1'.ncsdió 6/b karja a 13 csavarnak támasz­kodik, amely helyzet megfelel a kilincs nyugalmi helyzetének. A zárszerkezet átállítás'a jobbról baloldali vagy megfordított ajtócsukási irányra a követ­kező módon történik: Tegyük fel, hogy az 1. ábra szerint a zár baloldalas és a csappantyús-tolóka felülről te­kintve a 4. ábra szerinti helyzetben van besze­relve a zárban. A zárat kézbevéve a bedugott kilinccsel a 6 kilincsdiót a nyíl irányában elfor­gatjuk és ezáltal a 4 tolókát behúzzuk. A 4 to­lóka ezen behúzott helyzetében a 13 csavart kicsavarjuk és utána a kilincset elengedjük, mi­re a 6 kilincsdiót a 9 rúgó a 2. ábra szerinti helyzetbe forgatja, minthogy a 13 csavar eltá­volítása folytán már nem gátolja annak az 1. ábrán feltüntetett nyíllal ellentétes forgását. Ugyanekkor a 6'a kilincsdiókar is eltávolodik a 8 szögemelőtől, amelyet ennek következtében a 10 rúgó ugyancsak elforgat mindaddig, amíg 8/a karja az 5 peceknek nem ütközik. E hely­zetben, amint a 2. ábrán látható, a 8 szögemelő­nek a 4 tolóka 4/e ütközőjével fennállott kap­csolata megszűnt, minthogy a 8/a kar az 5 pe­cekig elforogva kilendült a 4/e ütköző mozgási útjából, úgyhogy ezután a 4 tolóka kihúzható a zártokból. A 4 tolókát ezután megfordítva a 3. ábra szerinti helyzetben visszadugjuk a zártokban és a 11 rúgó ellenében betoljuk, miközben annak 4/c szárán eddig alsó helyzetben levő 4/e ütkö­zője került felülre. A 4 tolókát a zártokba tolva a felülre került 4/e ütköző a 8/a szögemelőkar mögé kerül (1. a 2. ábrán), ezután a kilincset újból a nyíl irányában 0 ábra) elforgatva, a 6/a kilincsdiókar ismét érintkezésbe kerül a 8 szögemelővel, ez pedig 8/a karja réven újra kapcsolatba kerül a 4/e ütközővel és most mái behúzva tartja ezen ütköző révén a 4 tolókát. Ezután a 13 csavart visszacsavarjuk, minthogy a kilincs révén elforgatott 6/b kilincsdiókar an­nak nyílását szabaddá tette és becsavarása után a kilincset elengedjük, mire a 9 rúgó újból a 13 csavar által határolt ütközésig forgatja a 6/b kart (1. 1. ábrán). Ilymódon a 4 csappan­tyús-tolóka leírt megfordításával a balolda.as zárszerkezetet jobboldalassá alakítottuk át anélkül, hogy annak 12 fedelét megbontottuk volna vagy belső szerkezetéhez hozzáférkőztünk volna. Célszerű újítás a 4 csappantyús-tolattyú meg-, fordíthatóságát lehetővé tevő részarányos kiala­kítása, melynek révén a 4/a tolattyúfejen levő 4/b bordák fordított behelyezés mellett is veze­tőlécként működnek a 2 előlapban, míg miköz­- ben az egyik 4/e ütköző a 8/a szögemelőkarral működik együtt, addig a másik oldalra nyúló (alul levő) 4/e ütköző a .4/c tolattyúszár elbllle­nését megakadályozó vezetőtámaszként fekszik fel az 1 zártok fenekén (1. 5. ábrán). Amint áz elmondottakból nyilvánvaló, a ta­lálmány szerint készült zárak forgalombahoza­taluk után is bármikor, minden kü.önösebb Szak­értelem és szerszám nélkül az épületen szándé­kolt íelszerelésük előtt könnyen és gyorsan bal­vagy jobboldalas használatra állíthatók át. Az eddig találmányként leírt bal- vagy jobb­oldalas működésre, illetve használatra átállít­ható kilincstolattyúszerkezet folytatásaként is­mertetjük a zárszerkezeti részt is, amelyet a mellékelt rajz ugyancsak szemléltet. A leírandó zárszerkezeti rész különálló talál­mánynak is tekinthető, amely akár az ismer­tetett kilincs4 tolattyúszerkezettel kapcsolatban, akár különálló megoldásként épülteken, búto­rokban vagy bármely más helyen használatos kulccsal működtethető tolókás zárakon is alkal­mazható. A zárak tudvalevőleg csukásra önműködőlég becsappanó úgynevezet kilincstolattyúrészből és kulcsra működő zárótolattyús4 részből állanak, amelyek azonban különállóan, sőt a két to­lattyú egyesítésével és szerkezetileg kombi­nálva is készíthetők, sőt ilyenek használatosak is Ebből kiindulólag tehát sem az előbbiekben ismertetett kilincstol attyúszerkezetet, sem az alább ismertetendő ugyancsak találmányjellegű zárszerkezeti részt nem korlátozzuk azok együt­tes alkalmazására, hanem független és külön­álló kivitelüket és alkalmazásukat is* a találmány keretébe tartozónak tekintjük. Az eddig ismeretes záróreteszek vagy toló­kák tolókafej részből és ezek folytatását képező rendszerint vékonyabb lemeznyúlványból egy­darabban vagy egyesítve készültek. Ezek hátrá­nya, hogy nagymértékben és károsan megnövel­ték a zártok szélességi (mélységi) méretét, ami elkerülhetetlen volt abból, hogy a kuicstollnak úgy a tolókafej előretolt-, illetve záró-, mind pe­dig visszahúzott helyzetében kapcscl ídnia- kell a tolókafej nyúlványával, illetve az abban ki­alakított fogazással vagy bütykökkel. Ezen a hát­rányon a zárszekrény kisebbítésével igyekeztek segíteni és főképpen mélységi méretének csök­kentése érdekében a tolóka záráskor kinyúló fej­részét, vagyis annak zárólöketét csökkentették, ami azonban a záróhatást, illetve a zárási bizton­ságát csökkentette, vagyis éppen a zár rendelte­tésszerű feladatának teljesítését rontotta le. A találmány erre vonatkozó megoldása szerint úgy járunk el, hogy a zárótolattyút megosztva két részből készítjük, éspedig a reteszelést végző 2Í tolókarészből, valamint a működtetésére való és a 22 kulccsal kapcsolódó 23 fogazott vagy bütykös részből (1. a 6. ábrán). A 23 fogazott rész 23'a karja révén az 1 zártokba erősített 5

Next

/
Thumbnails
Contents