140148. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és ragasztószer szerkezeti anyagok, különösen fémek összeragasztására
Megjelent 1950. évi június hó 15-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140148 SZÄM 22i OSZTÁLY €-6020 ALAPSZÁM — (Xl/d.) Eljárás és ragasztószer szerkezeti anyagok, különösen fémek összeragasztására. Ciba Société Anonyme cég, Basel A bejelentés napja: 1946 július 12. Svájci elsőbbsége: 1945 július 13. Ismeretes, hogy a fémek hőképlékeny műgyanták útján egymással összeragaszthatok. Ezeknek az eljárásoknak azonban eddig számos hátrányuk volt. Ismeretes, hogy valamely hőképlékeny műgyanta mechanikai szilárdsága annak molekulasúlyától függ. Az efféle anyagok közül a kismolekulások ugyan alacsony lágyuláspontúak és kevéssé viszkózus oldatokat adnak, viszont szilárdságuk nem kielégítő, úgyhogy bár lakkok céljára alkalmasak, azonban nagy igénybevételek* nek alávetett anyagok, pl. fémek összeragasztására nem alkalmasak. A nagymolekulás hőképlékeny anyagok eléggé szilárdak ahhoz, hogy szerkezeti anyagok összeragasztására alkalmasaknak lássanak; azonban melegben csupán szívósan képlékeny masszákká lágyulnak meg, oldataik nagymértékben viszkózusak és az oldószert csak nehezen és tökéletlenül adják le, mert a felületükön képződött szívós kéreg az oldószermaradványok eltávozását nagyon megnehezíti. Finompórusos vagy gyakorlatilag pórusmentes felületű szerkezeti anyagok — mint különösen a legtöbb fém — összeragasztására rendszerint hígfolyósan megolvadó gyanták vagy gyanták igen csekély viszkozitású oldatai szükségesek, minthogy a ragasztószernek az ilyen felületek legfinomabb egyenlőtlenségeit is tökéletesen ki kell töltenie.. Másrészt azonban ezeknek a gyantáknak a ragasztás folyamán olyan állapotba hozhatóknak kell lenniök, melyben megkapják azt a mechanikai szilárdságot, mely a szóbanforgó célra feltétlenül szükséges. Az oldószerek használatának az a hátránya, hogy a műgyantában maradó oldószernek még csekély maradékai is erősen csökkentik a ragasztás szilárdságát; sok szerkezeti anyag, különösen a fémek, nem-porózus felületük következtében nem engedik meg többé az oldószerek utólagos elpárolgását. A felsorolt okokból mindennemű szerkezeti anyag, de különösen a nem-porózus jellegűek öszszeragasztására sem a kis-, sem a nagymolekulás hőképlékeny anyagok nem alkalmasak, amennyiben a szilárdsággal szemben magasab a követelményeink. A hőképlékeny műgyanták további hátrányát az okozza, hogy felmelegítéskor mindig újból megolvadnak vagy meglágyulnak. Szerkezeti anyagoknak, pl. fémeknek és hasonlóknak keményedő műgyantákkal foganatosított ragasztása csekély tapadó képességű és nyírószilárdságú, igen törékeny ragasztásokhoz vezet. A fémeknek műgyantákkal való összeragasztására eddig ismeretes legjobb eljárások ugyan igen használható nyírószilárdsági értékeket mutatnak, de az a hátrányuk, hogy a ragasztásnak nyomás alatt kell történnie s ezért használatuk gyakran költséges sajtók alkalmazását teszi szükségessé. Meglepő módon sikerült olyan keményíthető ragasztószert találnunk, amely a fent felsorolt hátrányok egyikét sem mutatja és ezért mindennemű szerkezeti anyag, különösen a pórustalan felületűek, például fémek, porcellán, üveg, csillám stb. — melyek a ragasztószernek igen csekély kapaszkodási lehetőséget nyújtanak — összeragasztására kiválóan alkalmas. A találmány szerinti új ragasztószer valamely fenol olyan etilénoxidszármazékának, mely molekulájában legalább két etilénoxidcsoportot tartalmaz, valamely keményítőszerrel alkotott, ömleszthető és keményíthető keverékéből áll. A találmány szerinti keverék azzal tűnik ki, hogy melegen hígfolyós ömledéket alkot és ezáltal oldószer nélkül vihető az összeragasztandó felületek közzé, mimellett azok legfinomabb egyenetlenségeit is tökéletesen kitölti. Végül pedig különbözik az új ragasztószer az egyéb keményíthető gyantáktól abban, hogy a keményedési folyamat közben illó reakciótermékek nem1 hasadnak le. A 859.061 sz. francia szabadalom leírása többek között keményíthető műgyanták előállítását ismerteti fenoloknak a molekulában legalább két etilénoxidcsoportot tartalmazó etilénoxidszármazékai és több-ibázisos karbonsavak anhidridjei felhevítése útján.
