140135. lajstromszámú szabadalom • Levegővezérlő berendezés egykamrás, önműködő, légnyomásos fékekhez
4 1401B5 A fékezés erejét mechanikailag a terhelés szerint változtató szerkezetek helyett olyan szerkezeteket is alkalmaztak, amelyek lehetővé teszik, hogy a vezérlőberendezés két vagy több féknyomás-fokozatot létesítsen a főlégvezetékben keletkezett ugyanazon nyomásesés mellett. Ennél a megoldásnál azonban nincs kielégítve az a követelmény, hogy különböző nyomási fokozatoknál ugyanazon töltési- és oldási idők legyenek, vagy pedig csak elégtelen működési eszközökkel lehetett megkísérelni e követelmény kielégítését. Minden vezérlőberendezésnél, amely különböző fékhenger-nyomásfokozatok beállítását teszi lehetővé, különleges szerv alkalmazására van szükség, a mindenkori legnagyobb nyomás határolására, amenyiben csak a legnagyobb nyomásfokozatnál egyenlő a fékhenger nyomása a segédlégtartály kiegyenlítő nyomásával. Ez a határolás az ismert szerkezeteknél többek között olymódon érhető el, hogy a vezérlőlevegő és a főlevegő közötti nyomáskülönbség a háromnyomású főszabályozóban egy előfeszültséggel bíró rúgó közvetítésével a féknyomás ellen hat, amely rúgó bizonyos legnagyobb nyomásnál.összeszorul, mire a főlégvezetékben keletkező további nyomásesésnél is a beeresztőszelepet már nem lehet fellökni. Ennek a határolási módnak a hátránya, hogy a rugónak több mint 100 kg feszültséggel kell rendelkeznie. Ennek következtében a rúgó igen nagyra és súlyosra méretezendő, vagy pedig a működése lesz tökéletlen. Egy másik ismert javaslat szerint a vezérlőberendezésben lévő levegőnek a főlégvezetékhez tartozó része egy különleges szerv segítségével a főlégvezetéktől el van választva, mihelyt \ a nyomásesés elér egy bizonyos határt, pl. 1.5 kg/cm2 -et. Ennek a megoldásnak két hátránya van. Egyrészt a főlégvezetékhez tartozó levegőmenynyiség a vezérlőberendezésben viszonylag kicsi, úgyhogy a legcsekélyebb tömítetlenségek rövid idő alatt a nyomás esését okozhatják. Másodszor a szelep, tehetetlensége folytán, továbbá a belső torlasztási jelenségek következtében igen gyors nyomásesésnél .— tehát gyorsfékezésnél — vagy túlkésőn, vagy túlkorán zár Az üres tartályok feltöltéséhez szükséges idő az ismert szerkezeteknél ezért bizonyos legkisebb érték alá nem csökkenthető, mert általában véve a tartályok feltöltésére való furatok egyidejűleg az érzékenységet szabályozó furatokként is működnek, amennyiben ezek a furatok a fékezés megindításakor a fővezeték és a tartályok között fojtást létesítenek, tehát a vezérlőberendezés üzembehelyezéséhez szükséges első nyomáskülönbséget állítják elő. Elkerülhetetlen, hogy a vezérlőberendezés érzékenységéhek növelésénél ezeknek az érzékenységi keresztmetszeteknek a csökkentésével a feltöltés meg ne lassuljon és megfordítva, ezen keresztmetszetek növelésével az érzékenység romlik. Ez a körülmény egyébként szoros összefüggésben van mindazzal, amit az átáramlás sebességéről mondottunk. A jelen találmány célja a fentemlített hátrányok alap\ető kiküszöbölése. A találmány célja pontosabban kifejezve: a) Az átáramlás sebességét növelni a légnyomásos fékeknél az előírásos érzéketlenség keretén belül elérhető legnagyobb határértékre és pedig függetlenüla fékezés módjától, tehát üzemi-és gyorsfékezésnél. b) A beáramlás sebességét növelni az üzemi fékezésnél és elérni azt, hogy a beáramlás sebessége a fékezés módjától független legyen. c) A vezérlőberendezés révén önműködően létesített n> omásesést a fővezetékben az első üzemi fékezési fokozat számára, a megcsapolandó főlégvezetékür-térfogattól függetlenül állandó értéken tartani, amivel elérhető, hogy még nagyszámú átmenővezetékes féknélküli kocsik alkalmazása sem befolyásolhatja lényegesen a nyomásesést. d) A fékhengerbe való beáramlás sebessége függetlenül a megcsapolt főlégvezeték-ürtérfogattól, minden üzemi feltétel mellett állandó legyen. e) A fékhenger legnagyobb nyomása a dugatytyú löketétől, valamint a segédlégtartály ürtérfogatától messzemenően független és állandó legyen. f) A megrakott teherkocsik hatásos fékezését, illetve a gyorsvonatoknak a sebességtől függő erősebb lefékezését a teher mechanikai változtatása nélkül, illetve második fékhengerrel és segédlégtartállyal kapcsolatos járulékos nyomásátalakító'nélkül lehessen elérni, pl. úgy, hogy a vezérlőberendezés teherkocsiknál valamely emeltyű átfordítása révén vagy gyorsvonatoknál tetszésszerinti ismert, a sebesség szerint, illetve attól függően működő átállítókészülék révén két nyomástokozatot állítson elő, amelyek számára a fékhengerek töltési, illetve oldási ideje azonos. g) Kicserélhető fojtófuratok által beállítható legnagyobb töltőkeresztrrietszeteket olyan nagyra választani, hogy a legnagyobb ürtérfogatú fékezőhengereket is igen rövid idő alatt meg lehessen tölteni. h) Az üres tartályok feltöltési idejét az eddig szükséges idő felére vagy harmadára csökkenti, hogy ilyen módon a működésrekesz állapotot gyorsan lehessen elérni. Az önműködő, egykamrás légnyomásos fékekhez való találmány szerinti levegőberendezés jellemzője, az I. szabályozó-készülék és a II. gyorsító alkalmazása, amelynek a kiáramló főlevegőmennyiség által tartott 24 szelepe van, továbbá a IV csapolás-határoló a két szeleptányérral ellátott -56- szeleppel, amelynek szeleptányérjai felváltva nyílnak és zárulnak; további jellemzője a VI beáramoltatószerv, melyhez a segédlevegö nyomása és gyenge rugóerő hatása alatt levő 78 szelep tartozik, továbbá az V elzárószerv, a VII határolószerv a legkisebb nyomás elhatárolására és a VIII töltő- és utánadagolószerv, valamint a III féknyomásszabályozó, amely a fékezés szabályozására szükséges; amikoris a találmány szerinti berendezésnél ezek a szerkezetek, illetve szervek olyképpen vannak egyesítve és egymáshoz képest beállítva, hogy egyrészt a fékhengerbe a nyomóközeg első beáramlása igen gyorsan megy végbe, másrészt pedig a fékhenger nyomása két különböző, legnagyobb értékeiben meghatározott nyomásfokozatban jelentkezhet olykép, hogy ez a nyomás a főlégvezetékben lévő nyomástól függően változhatik. Emellett a II gyorsító
